Ritka pillanatnak lehettek tanúi azok, akik ellátogattak csütörtökön a Szociális Gondozó Központba. Ilka Gábor hozta el különleges, apró szobrait, amelyeket a helyiség közepére helyezett asztalokon csodálhatott meg a közönség.

A szobrokról Garai János készített kiváló minőségű, részletgazdag felvételeket, amelyek a terem két falán kaptak helyet, így még jobban el tudtunk merülni Ilka Gábor elgondolkodtató alkotásainak világában. Ez a tárlat azért is rendhagyó volt, mert a szobrokat csak egyetlen délutánon láthattuk, a képek ugyanakkor január elejéig a helyiség falait díszítik.

Ilka Gábor szobrászművészt – akiről már többször is írtunk az Érdi Újságban, illetve az ÉrdMost-on, például ITT és ITT – arról kérdeztük, hogy jött az ötlet, hogy a szobrokat fotókon is megörökítsék, és hogy ezen a rendhagyó tárlaton mutassák be mind a fényképeket, mind az eredetiket.

„Gyakori látogatója vagyok a Szociális Gondozó Központ kiállításainak. Örömmel igent mondtam a felkérésre, és én kértem, hogy advent idején jöhessek. Ilyenkor talán még nagyobb szükségük van az otthonban élő embereknek a feléjük irányuló szeretetre.

Életútjuk vége felé közelednek, és megszokott környezetüktől távol, a családjuk nélkül élnek. A kultúra számukra akkor elérhető, ha helybe hozzuk, és ha jó hangulatot  varázsolunk, ebben a nagy étkezőben, ahol a testet építik, a lelket is tudjuk építeni” – fogalmazott Ilka Gábor.

A lelki muníció mellett az érzelmit is megkapták a nézők: Ilka Gábor szobrai ugyanis a kapcsolatokról szólnak, és, mint hangsúlyozta, a Földön élő embernek az a legfontosabb, hogy a kapcsolataink szeretetteljesek, figyelemben gazdagok legyenek.

Itt, a Szociális Gondozó Központban ez az első 2D-3D-s Ilka-tárlat, máshol azonban már állították így ki a szobrokat. Garai Jánossal ugyanis nem először dolgoznak együtt: a hajdani gimnáziumi osztálytársi viszonyból több évtizedes barátság, illetve közös munka lett.

János is most először állított ki a Szociális Gondozó Központban, bár a havonkénti megnyitókra, mondhatni, „hazajár”: minden egyes alkalmat filmen, illetve fotón is megörökít.

Ő a gépe mögött érzi jól magát, most, alkotóként is a háttérbe vonult, és gondja volt arra, hogy erről a jubileumi, negyvenedik kiállításmegnyitóról is készüljön videofelvétel.

Igen, ez már a negyvenedik kiállítás a Topoly utcában, és ahogy Szűcs Gábor alpolgármester is utalt rá köszöntőjében, ezek a rendezvények tanúsítják, hogy nincs lezárt életút, még idős korban sem: kellő elszántsággal, akaraterővel képesek lehetünk valami újat létrehozni, meglepve környezetünket, sőt, saját magunkat is.

Nem csak a kiállításmegnyitók számát tekintve beszélhetünk jubileumról. Éppen harminc éve annak, hogy Ilka Gábor először készített apró szobrot. És tíz esztendeje, hogy beválasztották a Települési Értéktárba, művészete azóta Érdikum.

És bár nem kerek évforduló, érdemes megemlíteni, hogy 2020-ban az Érdi Művészeti Díjat is elnyerte. Ahogy Szűcs Gábor fogalmazott: kis alkotásaival nagyra növeli Érd hírét, hiszen több mint száz kiállítása volt, Debrecentől Rómáig, és számtalan elismerés jelzi: a szakma és a közönség is nagyra értékeli szobrait.

Gábor elhozta az első szobrát, egy miniatűr széket. És megosztotta velünk a keletkezése történetét is.

„Gondoltam, megtréfálom a baráti körömet, és fogadtam velük, hogy képes vagyok egy széket három percig a homlokomon egyensúlyozni. Persze, nem hitték el. Előző nap elkészítettem ezt a kis széket, és nagy, teátrális mozdulatokkal a homlokomra helyeztem. Ez egyébként egy apró tonett-szék, amibe egy szívet varázsoltam bele, hiszen mindannyiunknak szüksége van arra, hogy szeretve legyünk és szeretni tudjunk.”

Gábor megosztotta egy másik szobrához fűződő történetét is.

Párizsba készült a saját kiállítására, amit Erzsébet, az ikertestvére szervezett. A Liszt Ferenc reptéren várakoztak az indulásra, amikor szólították: a csomagjában zsilettpengét találtak. „Közölték, hogy nem vihetem ki. Mikor mondtam, hogy ez nem penge, hanem szobor, kibontották – és ott kaptam az első tapsot, még a kiállításmegnyitó előtt, a vámvizsgálatnál.”

Azóta Ilka Gábor nagyon sok tapsot és elismerést kapott, ország-világszerte, és itt, Érden is. A taps és a nevetés mellett a Szociális Gondozó Központ megnyitóján a zenélés sem maradhatott el: Jakovlev Daniil és Jajovlev Marija játszott a közönségnek.