Erre a kérdésre keres választ a WWF Magyarország és partnerei által megvalósított Restoriver projekt, amelynek egyik magyarországi mintaterülete az érdi Beliczay-sziget. A témáról Ádám Szilvia, a WWF Magyarország munkatársa beszélt az Érdi Zöld Fórumon.

A Restoriver egy nemzetközi Interreg-program, amelyben kilenc ország 28 szervezete működik együtt. A projekt célja természetalapú vízmegtartó megoldások kidolgozása, vagyis olyan beavatkozások tervezése, amelyek a természet saját folyamataira építve segítenek kezelni a klímaváltozás hatásait. Magyarországon a WWF mellett Érd Város Önkormányzata és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vesz részt a munkában.

Ádám Szilvia emlékeztetett arra, hogy az elmúlt években a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribbá váltak. A 2024-es Boris ciklon idején egy hét alatt több mint 400 milliméter csapadék hullott, ami szeptemberi dunai árhullámot okozott. A Beliczay-szigetet akkor teljes egészében elöntötte a víz. Ugyanakkor az idei tavasz éppen az ellenkező végletet mutatta: 2026 áprilisa az egyik legszárazabb volt a mérések kezdete óta.

A szakemberek szerint a probléma már nem pusztán az, hogy a csapadék egyenetlenebbül érkezik, hanem az is, hogy összességében egyre kevesebb víz áll rendelkezésre. Ezért különösen fontos minden olyan megoldás, amely segít helyben tartani a lehulló vagy az árvizekkel érkező vizet.

A Beliczay-sziget a Duna és az árvízvédelmi töltés közötti területen fekszik. Bár árvíz idején időnként teljesen víz alá kerül, a szakértők szerint ma már sokkal nagyobb gondot jelent a tartós vízhiány.

A Duna medre az elmúlt évtizedekben jelentősen mélyült, így az alacsony vízállások egyre gyakoribbak. Emiatt a folyó nemcsak táplálja, hanem aszályos időszakokban gyakorlatilag le is csapolja a környező területeket. Ennek következménye, hogy a természetes élőhelyek állapota romlik, az erdőkben pedig egyre gyakrabban jelentkeznek aszálykárok és betegségek.

A projekt egyik érdekessége, hogy a szakemberek nemcsak műszaki vizsgálatokat végeztek, hanem a helyiek véleményét is kikérték. A Földrajzi Múzeumban tartott lakossági fórumon több tucat érdi osztotta meg tapasztalatait és javaslatait.

Az egyik legizgalmasabb ötlet éppen a helyiektől érkezett: többen felidézték a Beliczay-sziget északi részén egykor működő strandot, és felvetették, hogy érdemes lenne megvizsgálni, helyreállítható-e a kavicsos partszakasz.

A Budapesti Műszaki Egyetem szakemberei hidrodinamikai modellezéssel vizsgálták a lehetséges beavatkozásokat.

A legígéretesebbnek az bizonyult, hogy a sziget mélyebben fekvő részein visszatartanák az árvizek során érkező vizet. A tervek szerint két zsilip segítségével a magas vízállások idején feltöltődő mélyedésekben hetekig megmaradhatna a víz, amely így lassan beszivárogna a talajba, javítva a talajvíz-utánpótlást és mérsékelve az erdők vízhiányát.

Vizsgálták a Beliczay-mellékág újbóli megnyitásának lehetőségét is, de a kutatások szerint ez rendkívül nagy földmunkával járna, ráadásul több kárt okozna, mint hasznot, ezért ezt a változatot elvetették.

Elemzés készült a sziget északi csúcsán található egykori mederszakasz részleges helyreállításáról is. Ez nemcsak a kavicsos part visszaállítását segíthetné, hanem kedvezőbb élőhelyet teremthetne a halak számára is. A szakemberek szerint azonban ehhez további felmérések szükségesek.

A projekt nemcsak tervezésről szólt. A WWF és partnerei több szemléletformáló programot is szerveztek. A Vörösmarty Mihály Gimnázium diákjai például a Sulák-pataknál ismerkedhettek meg az inváziós vörös mocsárrák problémájával.

Emellett egy 24 órás bioblitz során több mint harminc szakértő mérte fel a Beliczay-sziget élővilágát. Az eredmény még a kutatókat is meglepte: összesen 461 faj jelenlétét sikerült dokumentálni, köztük számos védett és fokozottan védett állatfajt. A szakemberek 17 emlősfajt, 54 madárfajt, 11 hüllőfajt és öt kétéltűfajt azonosítottak, ami jól mutatja a terület kiemelkedő természeti értékét.

Ádám Szilvia előadásának végén egy több mint százéves térképet mutatott be. Az 1800-as évek végén még ármentesítő és lecsapoló társulatok tervezték, hogyan lehet minél gyorsabban elvezetni a vizet a tájból.

„Ennyit változott a világ: ma már nem elvezetni, hanem megtartani szeretnénk a vizet” – fogalmazott.

A Restoriver projekt ugyan most lezárul, de a kidolgozott tervek alapot adhatnak arra, hogy a jövőben a Beliczay-szigeten valódi természetalapú vízmegtartó beavatkozások valósuljanak meg, amelyek egyszerre segíthetik a helyi élővilág megőrzését és a klímaváltozás hatásaihoz való alkalmazkodást.