Nagyszalóki Andrást, a Képzőművészek Érdi Közössége (KÉK) egyik alapító tagját több csoportos kiállításról, össművészeti rendezvényről (Poly-Art, Téli Tárlat) ismerhetik olvasóink, ahol könyvillusztrációit, grafikáit és festményeit láthattuk.

Egyéni kiállítása eddig csupán egy volt: a Szociális Gondozó Központban 2021 nyarán indult a helyi alkotókat és alkotásokat havi rendszerességgel bemutató sorozat, és Nagyszalóki András volt a második kiállító művész. (A tárlatról itt írtunk.)

Az azóta eltelt öt évben számtalan amatőr művésszel  találkozhattunk a központ közösségi terében, most pedig ismét András kapott lehetőséget – ahogy ő fogalmaz – realista, illetve pixelista festményeinek bemutatására.

„Tizenkét éve, nyugdíjba vonulásom óta festek. Tipográfusként, alkalmazott grafikusként dolgoztam korábban. Festettem realista, majd  pixelista (absztrakt és nonfiguratív) alkotásokat is. Erre a kiállításra hoztam régi és újabb képeket is, vegyesen az elmúlt évek terméséből” – mondta az ÉrdMostnak Nagyszalóki András, hozzátéve: hozzá a részletesebb, realistább ábrázolás áll közelebb, festőként és grafikusként is.

Ahogy Szűcs Gábor alpolgármester a megnyitón fogalmazott: Nagyszalóki András mintha két lépéssel közelebb lépne festményei tárgyához. Kinagyítja, láthatóvá, szinte kézzelfoghatóvá teszi őket. Alkotásai attól is kivételesek, hogy ecsetvonásai nyomán olyat is észreveszünk, amit egyébként soha.

Így van ez az egyik különleges képével is, ami A teremtő önarcképe címet viseli. Egy erdő eldugott sarkában elszáradt fűcsomót festett meg a művész, ami Isten arcát formázta. Mint fogalmazott, a teremtő egy ráérő pillanatában alkothatta meg ezt a kompozíciót, hiszen erre emberkéz nem lett volna képes.

A megnyitón közreműködött Hangyássy János, Horváth István és Daróci Lajosné Márta. Az alkotóval Nimsz Terézia, a KÉK vezetője beszélgetett.

András a kezdetekről, a gyermekkoráról mesélt, arról, hogyan kezdett érdeklődni a művészetek iránt: egyik szülője a bizományi áruházban dolgozott, ő pedig gyakran bejárt hozzá, és látogatásai során szinte minden  művészeti ággal találkozott. „Először megszerettem, később én is próbálkozni kezdtem. Volt egy időszak, serdülő koromban, amikor amerikai autókat rajzoltam, a gimnázium végé felé pedig egy padtársam – ma már Munkácsy-díjas művész – hatására kezdtem komolyabban foglalkozni a művészettel.

A nyomdaiparban dolgoztam, így munkaként, pénzkereseti forrásként jöttek a grafikák, alkalmazott grafikák. Szerencsém volt, hogy az volt a munkám, amit szívvel csináltam. Titkolt vágyamat, hogy egyszer  festő leszek, ezek a feladatok életben tartották, és miután nyugdíjba vonultam, elkezdtem festeni. Ennek az időszaknak  a képeit láthatja most a közönség” – tette hozzá András.

Aki szeretne elmélyedni ebben a különleges képi világban, július 6-ig,  szerdánként 17 és 19 óra között tekintheti meg a kiállítást a Szociális Gondozó Központban (2030 Érd, Topoly utca 2., bejárat a Tállya utca felől).