Hatvannégy végzőst búcsúztatott csütörtök délelőtt a Gárdonyi iskola tantestülete és diáksága.

Az előkészületek már szerdán megkezdődtek, igaz, ez a nap még nem a meghatott, hanem a vidám búcsúzás jegyében telt: hagyomány, hogy a ballagás előtti napon a végzősök egy-egy rózsabokrot ültetnek az előkertben, majd a bolondos ballagáson meglátogatnak minden osztályt, csoportot.

Idén sem volt ez másként, egyes osztályok még apró meglepetéssel is készültek a búcsúzó diákoknak.

Bár a bolondos ballagáson még nagy volt a jókedv, a nap végére jött a felismerés: ez volt az utolsó megszokott hétköznapjuk a Gárdonyiban.

Csütörtökön a 12-esek már a szépen feldíszített épületbe érkeztek. A két ballagó osztály végigjárta azokat a termeket, ahol eddigi életük meghatározó éveit töltötték, majd az iskola aulájában foglaltak helyet, ahol diáktársaik műsorral köszöntötték őket.

Minden ballagó egy-egy tekercset kapott ajándékba búcsúzóul. Dr. Srágliné Molnár Beáta igazgató ballagási beszédében e tekercs gondolatát erősítette meg: az elképzelt cél és a jelen állomás között a távolság igen csekély, de csak akkor tudják legyőzni, ha elhiszik, hogy képesek rá.

Az igazgatónő hangsúlyozta azt is: a ballagás nem valaminek a vége, hanem a kezdete. Az iskolában képletesen szólva megkapták azokat a magokat, amelyek később majd kikelnek – hogy mit nevelnek belőle, az rajtuk, diákon múlik.

Az iskola díjazta az eredményes végzősöket: a legkiemelkedőbb tanulók Örökös Diák díjat kaptak. Nevelőtestületi dicséretben, könyvjutalomban részesültek a kiválóan teljesítők, a közösségi élet aktív szervezői, szereplői, és természetesen díjazták a sportban kimagasló 12-eseket is.

A ballagás után vár még a családi ünneplés, de a hétvége már a készülődés jegyében telik, hiszen hétfőn kezdődnek az érettségi vizsgák.