A Kastély árnyékában élő történelem címmel indítottuk útjára múltidéző sorozatunkat, amelyben Dr. Kerékgyártó Imréné 2006-ban megjelent kötete nyomán foglalkozunk azokkal a jeles személyekkel, akik sokat tettek Érdért, netán sorsuk, munkásságuk miatt sokan ismerték őket a múlt században. Jovicza Ignác neve sokaknak ismerős lehet, hiszen ha valaki, akkor ő tényleg a helytörténeti kutatás megszállottja volt.
Az 1970-es évekig Érd lakosai gyakran találkozhattak az utcán egy magas, szikár ősz hajú öregúrral, aki szívesen elbeszélgetett a járókelőkkel. Néhány mondat után Érd múltjára terelte a szót.

Ősei az 1631-es földesúri jövedelemjegyzéken Ercsiben tűnnek fel. A törökök elől menekült rác (horvát) nemzetiséghez tartoztak, akik évek során Érdre költöztek át. Jovicza Ignác Budapesten született, de nyarait mindig Újfaluban töltötte. Nyugdíjazása után végleg ide költözött. Tanulmányait a fővárosi állami tanítóképzőben végezte, majd Horti Pál díszítő és sokszorosító tanfolyamán is tanult.
A Magyar Tanítók Otthonának elnöke volt. Életét széleskörű tevékenység jellemzi. Számos irodalmi folyóirat publikálta verseit és elbeszéléseit, de megjelentek módszertani írásai, és közreműködött Kogutowicz Károly: Magyarország és Európa országai térképének szerkesztésében is. Művei aláírásánál sokszor használt álnevet: Jovicza Sándor, Ilosvai stb. A széles látókörű művelt pedagógus – foglalkozása tanító, majd iskolaigazgató – nyugdíjazása után minden idejét a múlt feltárására szentelte.

Áttanulmányozta elődei: Érdy János (Luczenbacher) és Kereskényi Gyula leírásait a település történetéről, és a Historia Domus (egyházi krónika) feljegyzéseit. A megismert tények alapján folytatta a múlt emlékeinek feltárását. Érdeklődési területe kiterjedt a Sánchegytől a Fundokliáig (Ófalutól- Parkvárosig), és a szomszédos százhalombattai halomsírokig.

Lelkes fiatalok társaságában engedéllyel ásatott az érdi és battai téglagyárak szomszédságában a Duna mellett, kereste a régi térképeken szereplő szomszédságában Berki puszta helyét is. A feltárt leleteket összegyűjtötte és Ófaluban a „Halla-házban” (Római u. 24.) állította ki. Az értékes gyűjtemény megnyitása 1963-ban történt.
1970-ben Jovicza Ignác ,,Érd története és műemlékei” címen illusztrált kötetben összegezte eredményeit – ismertette lakóhelyünk gazdag múltját, Kereskényi Gyula és Károly János munkái mellett egyik legfontosabb forrásunk.

Jovicza Ignác ügyes rajzoló is volt, így sok értékes épületet, emléket megörökített: az első érdi templomot, a sóházat (a mai Thermál Szálló helyén), a kolerajárvány idején fertőtlenítőül használt csepegtetőköveket (két eredeti példány a Szent Mihály templomkertben található).

A helyi utca- és dűlőnevek rác és török jelentésének a lefordításával is próbálkozott. Leginkább a híres Szapáry-kastély története érdekelte. Az elpusztult épületet szomorúan az „érdi Akropolisz romjaiként” emlegette. Ásatásokat végzett alatta, az alagutat szerette volna megtalálni, mely a néphagyomány szerint valószínűleg Kutyavárig vezet.
Újból feldolgozta a helyhez fűződő Szapáry-mondát, és ifjúsági regényt írt „Sárkány Ambrus kincsesládája” címen. Legnagyobb érdeme a Fundoklia-völgyben a Gáboriné Csánk Vera által felszínre került ősemberi vadásztelep felfedezése volt.

Barátjával, Kerékgyártó Árpád biológus tanárral figyeltek fel e különös területre, ahol az ősidőkre jellemző növényzetet és orrszarvú, vadló, barlangi medve, mamut, hiéna csontokat találtak. Értesítették – Patyi Vilmos közbenjárásával – a Magyar Történeti Múzeumot, így megkezdődött az érdi ősembertelep feltárása. Levelezésüket Ábel András őrizte.
Névtelen felfedezők, nevüket nem jegyzi a szakirodalom, pedig nagy szolgálatot tettek a tudomány számára.