A Virágzó Érdi Porta pályázat nyerteseit október elsején hirdették ki. Az ÉrdMost minden kategória első helyezettjét bemutatja, egyrészt azért, hogy olvasóink is gyönyörködhessenek a szebbnél szebb érdi kertekben, másrészt pedig a jó gyakorlatok miatt – hisszük, hogy érdemes tanulnunk egymástól a fenntartható kertek kialakítása és művelése terén. 

Elsőként a Bőtermő Érdi Konyhakert kategória nyerteséhez látogattunk el, utána a Legszebb Érdi Utcafront nyertesénél jártunk, most pedig a Legszebb Érdi Erkély, Terasz első helyezettjénél vendégeskedtünk.

Mióta a Virágzó Érdi Porta pályázat nyerteseit az ÉrdMost hasábjain bemutatjuk, sok szép kertben jártam már, de lakóparkban még soha. Sári Zsuzsanna kint várt a kapuban, és míg a lakásához sétáltunk, sokat mesélt erről a több mint húsz éves kis telepről, ahol szép kiskerteket, erkélyeket, hátsó udvarokat alakítottak ki a lakók, és ahol szeretik, védik az idős fákat is.

Zsuzsanna teraszánál álltunk meg. Igazi védett kis zug ez: nem látni rá sehonnan, és kellemesen árnyékolják a szomszéd telken növő hatalmas fák. Mintha egy erdő szélén üldögélnénk. És ezen a körülbelül húsz négyzetméteres területen annyiféle-fajta növény zöldell, sárgul és virágzik, hogy az egy kertre is elegendő lenne.

„2003-ban költöztem ide, akkor még csak három ház épült fel. Én vagyok a második legrégebbi lakó. Rögtön elkezdtem a terasz kialakítását, mediterrán stílusban, mert az illett legjobban a házhoz. Aztán jöttek a hortenziák, muskátlik, minden, ami jól érzi magát itt” – mutatott körbe Zsuzsanna.

Kérdeztem, hol telelteti a rengeteg sudár leandert. A nagyobbakat kint, teleltetőzsákkal leborítva. A kisebbeket átviszi a szomszédos lépcsőházba.  „A lakók nagyon kedvesek és aranyosak, tűrik az én bolondériámat, sőt, öntözik is őket” – mondta mosolyogva.

A kis teraszt a közös kerttől nem kerítés, hanem egy sárga bogyókkal tarkálló tűztövisbokor választja el. Sok madarat idevonz, Zsuzsanna nagyon szereti nézegetni őket, még a kanapét is úgy helyezte ki, hogy rájuk lásson. A reggeleket a teraszon kezdi, ami még ilyenkor, ősszel is nyáriasan virul.

Zsuzsanna nagyon vágyik nagy kertre, de olyan kellemes a lakás és a kis terasz, hogy nem szívesen válna meg tőle. És mindig tervez valami újítást. Idén babérmeggyeket ültetett a régi tujái helyére, mert ez a növény jobban viseli a szárazságot.

Egyre több évelőt ültet, szegfűt, gyertyavirágot, a mostani klímát jobban elviselő növényeket. Figyelembe veszi a szélirányt is: loncot telepített egy szelesebb pontra, és amikor a növény virágba borul, csak úgy ontja magából a finom illatot.

Az árnyékkal-fénnyel is tudatosan tervez: a hortenziákra – amelyek nehezen bírják a meleget – mocsári hibiszkusz vet árnyékot. Az árnyék persze nyáron volt fontos, most inkább a napfénynek örül az ember lánya. És a szorgos kertész már várja a tavaszt, hogy újra lehessen ültetni, tevékenykedni.

A január Zsuzsanna számára a tervezgetésről szól, februárban pedig már elkezdődik a munka. Az egyik sarokban egy nagyobb cserép áll, tulipánhagymákkal: van, amelyik már most hajt, de tavasszal lesz igazán szép.

Mielőtt elköszönnénk, átsétálunk a lakás bejáratához. A kis közös előkertet is Zsuzsanna gondozza. Ez egy jóval naposabb terület, nyaranta a betonjárda is ontja a meleget. „Akkor nemigen lehet itt megmaradni. Hatalmas különbség van a hátsó kerti klíma és eközött: a növényekkel beültetett területen több fokkal hűvösebb van. Jó lenne, ha ezt megtapasztalnák azok, akik lekövezik az udvarukat” – búcsúzott vendéglátónk.