Az élete kész Rejtő regény. Hol szegkovács, hol bőrgyári munkás, majd kidobó ember, takarító és fűtő, de előbb még ’56-ban forradalmár.

A Corvin közben megsebesül a karja, már az is elég ahhoz, hogy később a legkönnyebb ecsetet se tudja megtartani. Pedig egy festőnek legalább akkora szüksége van az ujjaira, mint egy zongoristának. Ám Dilinkó Gábor alias Bizsu úgy lehetett vele, mint Démoszthenész a beszéddel. Az athéni rétor dadogott, de ettől még híres szónokká dumálta magát. Kavicsokkal a szájában hegynek fölfelé kaptatva mestere előadásait szavalta fennhangon.

A roma származású Bizsu ecset helyett az ujjaival kezd festeni. Azután, hogy 1975-ben elüti egy busz és a baleset következtében a keze a korábbinál is kevésbé engedelmeskedik. Mintha Démoszthenésznek kiverték volna a fogait is. A felesége biztatja, hogy fessen az ujjaival. Az ujjbegynyoma lesz a kézjegye. Vastag, rusztikus foltokban faragja a vásznat.

Képei drámaiak, a cigány sors és a személyes kataklizmák szétszálazhatatlan, küzdelmes lenyomatai. A Corvin közben nemcsak keze erejét, de kedvesét, a 17 éves, négyhónapos terhes Kócoskát is elvesztette. Aztán a szabadságát is. A forradalom leverése után 12 évre ítélik, 7 év után szabadul, de 56-os múltja miatt alig talál munkát. Csak 1991-ben ismerik el kitüntetéssel és dandártábornoki rendfokozattal hűséges helytállását.

Noha addig is rajzolt, festett, az emlékezetes buszbalesetet követően érett igazi művésszé, tehetségét széles körben felfedezték és elismerték. Idehaza Budapesten és vidéken számos önálló kiállítást rendeztek neki, képei eljutottak Lengyelországba és az NDK-ba, Lipcsébe is.

Bár Dilinkó Gábornak közvetlen érdi kötődése nincs, szerencsénkre érdi az egyik mentora és munkásságának lelkes rajongója, Fülemen Róza, aki viszont ezer szállal kötődik a városhoz. Hogy csak egyet említsünk, ő volt a megboldogult Termál Hotel egykori tulajdonosa. Róza, miután barátságba keveredett a művésszel, gyűjteni kezdte a képeit.

Ezt a gyűjteményt csodálhatjuk most meg az Érdi Galériában, amiért Csőzik László polgármester is köszönetet mondott Fülemen Rózának a május 8-i megnyitón, és hangsúlyozta, mekkora öröm, hogy a galéria horizontja ezzel a kiállítással még tágasabb lett.

Fülemen Róza, a kiállítás kurátora elmesélte, milyen kalandosan ismerkedett meg Dilinkó Gáborral, aki Rózát még a börtönbe is elvitte, ahol raboskodott, és azon az ágyon mesélte neki a sztorikat, amin a fogság éjszakáit töltötte.

A köszöntő beszédek után a kiállítást Kőszegi Edit, a Kugler Art Szalon Galéria művészeti vezetője és Szuhay Péter kultúrantropológus nyitotta meg. Szuhay is hangsúlyozta Dilinkó kiemelkedő tehetségét, egyéni látásmódját, ami többek között abban is tetten érhető, hogy nála inkább a cigány szokások (tor, esküvő, keresztelő) jelennek meg, és nem foglalkozik a mesterségek ábrázolásával (kosárfonás, teknővájás), amiket a kortársai előszeretettel festettek meg. Dilinkónál az ábrázolás sokkal inkább egzisztencialista, állandóan a létezés nagy kérdéseit teszi föl, nála az emberek legtöbbször viharban egyensúlyoznak a természet és a társadalom peremén.

A kiállítás megnyitót Szóka Júlia énekművész, Lukács Tibor hegedűs és Korodi Péter muzsikálása zárta.

A kiállítás megtekinthető 2025. június 14-ig, a galéria nyitvatartási idejében.