Március 15-én nemcsak az 1848-as forradalmat ünnepeljük, hanem a szociális munka világnapját is. A nemzeti ünnep miatt Magyarországon március 17-18-án tartjuk ezt a világnapot.
Nem véletlen, hogy a szociális munkának külön világnapot szentelnek: az ebben az ágazatban dolgozó szakembereknek nagy felelőssége van a társadalom formálásában és a fenntartható közösségek megteremtésében, és munkájuk a társadalom állapotára is kihat. Ezt hangsúlyozta a Szociális Gondozó Központ intézményvezetője, Gecse-Simon Orsolya az érdi ellátórendszerben dolgozó kollégáinak írott köszöntőjében.
„A szociális munka egy emberi jogi hivatás. A szociális munkások etikai kötelezettsége hangot adni mindazoknak, akiknek nincs hangjuk egy közösségben, társadalomban”
– írja.
Az érdi Szociális Gondozó Központ a krízishelyzetben lévő családoktól a fogyatékosokon át az idősekig, a társadalom minden szegmensének segít, ráadásul nemcsak Érden: a gyermekjólétet tekintve az egész járásban ellát feladatokat. Céljuk, hogy rövid határidőn belül egyénre szabott segítséget nyújtsanak a hozzájuk fordulóknak.
A Szociális Gondozó Központban százhatvanan dolgoznak a család- és gyermekjólét, az idősellátás, a habilitáció és a hajléktalanellátás területén. Van, aki eseti támogatásra szorul, másnak hosszabb ideig fogják a kezét. Van, aki napi 6-8 órában veszi igénybe szolgáltatásaikat, megint mások csak az utazásban, bevásárlásban kérik és kapják meg a segítségüket.
De a rendszeres vagy eseti segítségnyújtásnál jóval többet tesznek. Havonta megrendezett kiállításaikkal kulturális missziót teljesítenek: közelebb hozzák a képzőművészetet az idősotthon lakóihoz, a Könyvkerék Egyesülettel együttműködve pedig könyvtárszobát nyitottak, amit a családotthon és az idősotthon lakói egyaránt kedvükre használhatnak.
Érd hírnevét is öregbítik: aDr. Dizseri Tamás Habilitációs Központ fiataljai által készített kerámiákat, varrottasokat már országszerte ismerik, keresik, a fogyatékos fiatalokból alapított Felhőjárók Mozdulatszínház és a Csengettyű Együttes pedig számtalan díjat elnyert már.
Amikor az érdi szociális szférában dolgozókat ünnepeljük, ne csak arra gondoljunk elismeréssel, mennyi mindent tesznek krízishelyzetbe került embertársainkért, hanem arra is, hányféle plusz szolgáltatást, kulturális és szereplési lehetőséget nyújtanak azok számára, akik egyébként ezeket nem tudnák elérni.
