Pest megye már az 1990-es években is közel egymilliós lakosságszámot volt kénytelen ellátni közszolgáltatásokkal, azóta ez a szám már a másfél milliót súrolja alulról. Ingatlanpiaci elemzések szerint 2022-ben Érd lakossága nőtt a legnagyobb mértékben, mint polgármesterünktől is hallhattuk a napokban, az ország 10. legnépesebb városa lettünk. Bár 2023 júliusában a város építési tilalmat rendelt el, ez ugye nem tartható fenn örökké.
Jó lesz vigyázó szemeinket szomszédainkra vetni, ami ugyanis most éppen Törökbálinton történik, hogy megjelenik egy dollármilliárdos és ajánlatot tesz, az Érddel is megeshet.
Kisbefektetők kis bizniszt, nagy befektetők nagy bizniszt terveznek, ez ugye alapvetés. Márpedig az agglomeráció környékén hajdan, még a nagy osztogatások (vagyis az ipari-mezőgazdasági infrastruktúra privatizációja) idején hatalmas területek kerültek nagy álmokat szövögető tulajdonosok zsebébe. Aztán sok birtokosnál megjelentek a még nagyobb álmokat szövögetők, még jobb háttérrel, mint például Sóskúton, ahogyan ezt itt megírtuk.
Ott most egyelőre nagy a csend, Törökbálintra viszont nagy nyomás nehezedik.
A Forbes írt cikket tegnap arról, hogy Törökbálinton is megjelent az Egyesült Arab Emirség egyik leggazdagabb embere, „Magyarország szerelmese”, Khalaf Ahmad al Habtoor, a pesti InterContinental hotel és a Ritz (új nevén Al Habtoor Palace) tulajdonosa, és 45 hektáron (a Köles-dűlőnek nevezett terület a Yettel székházzal szemben) tervez komplex ingatlanfejlesztést. Apartmanokat építene, egészségügyi intézményt járóbetegellátással, nemzetközi iskolát, sport- és társasági klubokat, lovasközpontot, éttermeket és boltokat, sőt, egy egész tavat. Ha csak rajta múlna, megtehetné, hiszen vagyona saját bevallása szerint „valahol 20 milliárd dollár felett van”. Ő az, aki meg akarta venni a Deák teret, hogy teniszpályákat építsen szállodája, a Ritz elé. Vagyis az Erzsébet téri park helyére.
Szerencsére a Deák tér nem volt eladó. A magyarokat pedig most sem hagyta cserben a humorérzékük, rögvest vicces mémek nőttek ki az AI-gyártósorokból (lásd képünkön). A helyzet azonban cseppet sem vicces, és ha a Rákosrendező föl is szabadult, a gigantikus minidubaj-építési láz nem csillapodik, és nemcsak Budapestet környékezte meg. Vagy éppen Belgrádot, hogy megvalósult példát hozzunk. (Nyitóképünkön a Belgrad Waterfront képe látható. Forrás: Wikimedia Commons / Sava52Bogdanovic)
Nagy kérdés például, hogy a törökbálinti önkormányzattal hogyan folytatódnak a tárgyalások. A pénz nagy úr, egy dologra azonban sem az Emírségben, sem Törökbálinton nem képes: vizet fakasztani ott, ahol nincs. Márpedig Törökbálinton épp annyira nincs, mint amennyire Érden sincs (illetve van, csak ráépítettünk), emiatt kell immár több éve a száraz nyarakon azon tépelődni, elrendeljen-e a város vízkorlátozást. Vízhálózatot, közlekedési és egyéb infrastruktúrát fejleszteni pedig általában nem szeretnek vállalni a nagy befektetők, mint az a Rákosrendező körüli susmákolásból is kiderült.
Törökbálint önkormányzata úgy nyilatkozott, hogy a befektetővel tavaly nyár óta folyik az egyeztetés a beruházásról, és 2024. szeptemberében tárgyaltak a telepítési tanulmánytervről. Leszögezték, hogy a beruházás megvalósításának masszív, objektív akadályai vannak: a jelenlegi vízkapacitás korlátozottsága, a szennyvízelvezető rendszer elégtelensége. Ezek finanszírozására a városnak nincs pénze, kizárólag a beruházó költségén valósulhatnak meg. Kritikus kérdés a helyi közlekedés, az úthálózat fejlesztése nélkül egy ekkora projekt káoszba sodorná az egész környéket. A projektről a helyi képviselőtestületnek kell döntenie, írta posztjában Szőke Péter polgármester, „de egyelőre arról sem döntöttek, hogy a területre vonatkozó helyi építési szabályzat módosítását elindítják. A terület kétharmada gazdasági, kereskedelmi, szolgáltató övezetbe tartozik, ráadásul a Földtörvény hatálya alatt áll, ezért földhivatali beavatkozás szükséges ahhoz, hogy kivonják a művelés alól, amihez pedig a kormányzat támogatása elengedhetetlen.”
Kérdés, mi lesz, ha a befektető egy visszautasíthatatlan ajánlattal áll elő? Hiszen a pénze végtelen. A törökbálinti végeken pedig még akár egy 500 méteres torony is jobban elférne, mint Budapesten a Hősök tere hátterében. (E sorok írója előre is bocsánatot kér magánvéleményéért a törökbálintiaktól a feltételezésért!)
Mi köze van mindehhez Érdnek? Lakóparkot építeni, foghíjtelkekre oldalvást benyomorított társasházakat építeni a legnagyobb biznisz: a befektetőnek sokat hoz, a városnak meg csak terheket. A jelenséggel, hogy két családi ház közt varázsütésre kinőtt egy roppant méretű kocka sok lakással, városunk lakói is naponta szembesültek, egészen addig, míg az építési tilalom életbe nem lépett. Az M7-esen túl már rég lakóparkok nőttek volna ki (lásd levendulás- lőtér-, szilvafás projekt), ha a városvezetés határozott stoptáblát nem mutat fel. Ez pedig, mint az a Települési Terv társadalmi vitáján Csőzik László polgármester szájából megerősítést nyert, így is marad. (A videó 1.44.10 perce táján beszél erről Csőzik László.) Legalábbbis addig, míg az M7-es bővítése enyhít Parkváros közlekedési és egyéb infrastrukturális gondjain, tette hozzá.
A polgármester nem tagadta, hogy mindkét oldalról hatalmas a nyomás a város vezetésén: az ingatlanbefektetők építtetni akarnak, a lakosság többsége pedig inkább lenne óvatos Dubaj, és lakna élhető kertvárosban, ahol nem porosak az utcák, van elérhető távolságban közösségi közlekedés, a vízhálózat nem omlik össze, villámárvizek idején nem önti el a házakat a víz, satöbbi.
Minden igény jogos a maga nézőpontjából, és hogy a sziklák közt lavírozva hogyan kormányozza városunk bárkáját a vezetés, arra nekünk is van némi ráhatásunk. A Sárd utcaiak hangosak voltak és célt értek, módosult az övezeti besorolásukat érintő terv. A város Településterve kapcsán további egyeztetésre kaptunk ígéretet a közmeghallgatáson, valamint a polgármestertől elhangzott, hogy a foepitesz@erd.hu e-mail címen folyamatosan lehet észrevételeket, álláspontokat megismertetni a terv készítőivel és a helyi politika irányítóival. Érdemes élni a lehetőséggel, és nem utólag puffogni, ha valami nem abban az irányban halad, ahogyan szeretnénk. Ami persze így is előfordulhat, hiszen nem lehet mindenki érdekeit egyszerre érvényesíteni, de legalább megtettük, amit megtehettünk.
