A karácsonyi ünnepkör, benne az adventi időszak kezdete is, a nyugati keresztény kultúra hagyományain alapul. Az elvallástalanodás miatt azonban ma már sokan annyit érzékelnek belőle, hogy eldördült a startpisztoly, indulhat az év legnagyobb költekezése, melynek végén az igazi boldogságot már csak az jelenti karácsony szentestéjén, hogy ezt is túléltük. Csak miután sikerült megkaparintani kedvenc szupermarketünkben az utolsó beiglit, akkor gondolunk bele, mibe fájt nekünk a szeretet idei ünnepe.

Tegnap délután megcsapott a mohó sapiens (ahogy Gelencsér András levegőkémikus nevezi kora emberét) adventjének szele, amikor a fürdőszobában kiégett 1,2 mm-es speciális égőm pótlása végett betértem az üzletbe, ahol mindent is lehet kapni, majd a nagy nehezen megtalált égőmmel be akartam állni a sorba. Csakhogy nem találtam a végét, mert körbekígyózta az üzlet teljes terét. Az emberek a fásult rezignáció állapotában taszigálták centiről centire a pénztárak irányába méteres dobozaikat. Akkor úgy döntöttem, világítson nekem otthon a Jóisten és minden szentje, nem kell az égő.

Az advent eredetileg a keresztény egyházi év kezdetét jelenti, és a karácsonyra való lelki felkészülés ideje. Ebből is leginkább a külsőségek maradtak meg. Ilyenkor biztosítjuk az adventi koszorú- és gyertyakészítők éves bevételét, sőt, újabban az éjjel-nappal villogó fényfüzérek készítőit is jóllakatjuk Kínában. Ledes, nem fogyaszt semmit, nyugtatjuk ilyenkor magunkat, és mivel annyira cuki, ott felejtjük tavaszig.

Gondoltam, mivel magam sem vagyok járatos a keresztény jelképek erdejében, és tán olvasóim között is vannak ilyenek sokan, utánanézek, mivégre gyújtunk gyertyát a következő négy vasárnapon az adventi koszorún.

Nos, az adventi koszorú négy gyertyájából három hagyományosan lila és egy rózsaszín. És nem ezüst, nem arany, nem szivárványos unikornisos. A koszorú pedig hagyományosan örökzöld növényekből készül, mert azok az örökkévalóságot és az életet jelképezik. A gyertyák meggyújtásának sorrendje is jelentéssel bír.

Az első gyertya a Hité, és lila. Nevezik „próféták gyertyájának” is, utalva a Messiás eljöveteléhez fűzött bizakodásra.

A második gyertya a Reményé, és ez is lila. Jézus születésének ígéretére és második eljövetelére irányul, nevezik „betlehemi gyertyának” is, hiszen Jézus ott született.

A harmadik gyertya rózsaszín, az Öröm gyertyája. A latin Gaudete szóval is jelölik, és az öröm Jézus eljövetele közelségének szól. Az örömnek fontos szerepe van/lenne az adventi várakozásban. (Na de hol van nekünk időnk örülni, mikor ilyenkor előre dolgozunk, és még itt van az átkozott bevásárlás is.)

A negyedik gyertya a Szereteté, és lila. Azé a szereteté, amit a keresztények hite szerint Jézus hozott a világba, és mindennap sugároznunk kellene embertársaink felé.

Tegnap este betévedtem Béla atya miséjére az érdi tanodába. Az atya arról beszélt, ne hallgassunk azokra, akik fenyegetnek minket, akár Isten igéjét idézve is, mert az Isten sosem fenyeget. És arról beszélt, hogy minden körülmények között maradjunk meg embernek. Megemlítette, hogy minden évben ilyenkor megnézi a Schindler listáját, mert ez a film a szenvedés, a részvét és a szeretet mélyére világít, megmutatva, hogy ezeket az értékeket minden körülmények között meg lehet és meg kell őriznünk.

Én ma megnézem este a Schindler listáját. Kedvcsinálónak itt van az egyik legszebb zenei részlet belőle. Itzhak Perlman hegedül.