„Más”-nap néven rendezett különleges projektnapot november 15-én a Kőrösi iskola. Az alsósokat érzékenyítő foglalkozások és bemutatók, a felsősöket pályaorientációs előadások, beszélgetések várták reggel nyolctól.

Ezen a napon nem a tanárok álltak a katedrán, hanem egy-egy szakma, hivatás, szervezet képviselői. A legkisebbek a játékos „mi leszek, ha nagy leszek” beszélgetésektől a kecskesajtkészítésen át a lánglovagokkal és a rendőrökkel való találkozásig több szakmával megismerkedhettek, emellett olyan érzékenyítő programokon vettek részt, amelynek segítségével egy-egy félórára részesei lehettek a látás-, illetve mozgássérültek világának.

A Buda-környéki Látássérültek Közhasznú Egyesülete jóvoltából megismerkedhettek Pezsgővel, a vakvezető kutyával, a BULÁKE önkéntese pegig egy egyszerű szemletakarós játékkal mutatta meg a gyerekeknek, mi a különbség a vakok, az aliglátók és a gyengénlátók között.

A Kőrösi tornacsarnokában a Pető Intézet munkatársai és mozgássérült diákjai tartottak bemutatót.

Liptákné Papp Judit, a Konduktív Gyakorló Általános Iskola igazgatója elmondta: a tipikus fejlődésű gyerekek az ilyen alkalmakon tanulják meg, hogyan segítsenek mozgássérült társaiknak, megtapasztalják, hogy ők nem csodabogarak, hanem ugyanolyan gyerekek, mint ők, ugyanúgy élnek, gondolkodnak, tanulnak, és a vágyaik is ugyanolyanok.

Ezáltal a mozgássérült gyerekek társadalmi beilleszkedése a későbbiekben sokkal könnyebb lesz.

A kőrösis diákok láthattak vívásbemutatót, kipróbálhatták, milyen kerekesszékkel közlekedni, felpróbálhattak különféle járássegítő eszközöket, és ízelítőt kaptak abból is, milyen úgy írni, hogy nem a kezünk fogja a ceruzát.

De miért is van szüksége erre egy átlagos fejlődésű gyermeknek?

A Kőrösi igazgatója, Hermann Erzsébet szerint alsó tagozatban az érzékenyítés a legfontosabb: hogy szocializáljunk, emberségessé tegyünk állat és ember, belátóbbá a tőlünk különbözőek iránt.

Felső tagozattól már lehet a „mi leszek, ha nagy leszek” kérdésre fókuszálni, persze csak annyira, amennyire ezt a gyerekek életkora indokolja. Az ötödikesek például a fóti filmgyárba látogattak el pénteken, a hatodikosoknak a különféle szakmákról tartottak bemutatókat, beszélgetéseket és vetélkedőt, a hetedikeseknek és nyolcadikosoknak az érdi és környékbeli iskolák mutatkoztak be különféle előadások segítségével.

Az igazgatónő úgy látja, hogy ezek a pályaorientációs napok nagyon sokat segítenek a gyerekeknek abban, hogy megtalálják a nekik megfelelő iskolát, szakmát.

A nyolcadikosok szeptemberben általában még nem tudják, hova felvételizzenek, a munka világa idegen és távoli számukra. A pályaorientációs napon kézzelfogható közelségbe kerülnek a középiskolák, megismerkedhetnek a tanárokkal, és meghallgathatják az öregdiákok tapasztalatait is. Így a nyolcadikosok egyre több információt tudnak szerezni a választáshoz.

„Évek óta száz százalékos a beiskolázásunk, a gyerekeink 98 százaléka érettségit adó intézményben tanul tovább. A visszajelzések alapján meg is állják a helyüket ezekben az intézményekben” – tette hozzá Erzsébet.

A pályaorientációs nap tartogatott még egy meglepetést a Kőrösi diákjainak: Seszták Szabolcs szinkronszínész beszélgetett a gyerekekekkel, nem csak a szinkronszínészetről, hanem a drámapedagógiáról is, ami kiemelt figyelmet kap az iskolában.

Ez utóbbi azoknak is fontos tantárgy, foglalkozás lehet, akik nem a színészi hivatásra készülnek. Sokan félnek a nyilvános kiállástól, szerepléstől, a drámapedagógiai óráknak köszönhetően viszont gyakorlatot szerezhetnek többféle szituációban, és ezt számos helyzetben kamatoztathatják.

Akiket pedig érdekel a szinkronszínész mesterség, azoknak egy jó hír: míg színpadon vagy filmen a színész alkata jobban behatárolja, milyen szerepeket játszhat el, szinkronban ez kevésbé számít: lehet hős, gengszter, rajzfilmen maci, hörcsög vagy nyuszi – a lehetőségek tárháza igen széles.

Kérdés, hogy ma, a streaming-szolgáltatók és a feliratos filmek korában mennyire szorult vissza a szinkron. Seszták Szabolcs szerint inkább arról van szó, hogy a nézőnek nagyobb a választási lehetősége.

„Kibővült a paletta. Régebben volt 2-3 csatorna, meg a VHS-kazetták. Mára kinyílt a világ, jóval több csatorna és filmes platform van, és a nézők eldönthetik, hogy szinkronnal vagy felirattal szeretnék-e nézni a filmeket. És láthatóan van igény a szinkronra.  Magyarországon kívül vannak más, tradicionálisan szinkronizáló országok is, mint Olaszország, Spanyolország, Németország, Csehország. És vannak olyan országok, mint például a skandináv államok, ahol alig ismert ez a fogalom” – tette hozzá Seszták Szabolcs.

Hogy a jó magyar szinkron egyenértékű lehet-e az eredetivel, azt nem mi vagyunk hivatottak eldönteni. De az biztos, hogy a Seszták Szabolccsal való találkozás több gyerekben ébresztett kedvet ehhez a pályához.