Még nem esett le az a csapadék, amelyből várjuk az akár komolyabb árvizeket is az ország nyugati területein – adta hírül 4 napja az Országos Vízügyi Főigazgatóság. Nos, azóta eseget, és fog még ma is, holnap is. Tudjuk, hogy ez Érden mit jelent: elöntött utcákat, bedugult árkokat – hacsak a legutóbbi ilyen idő óta (rég volt, még a nagy aszály előtt) jó tündérek ki nem pucolták az átereszeket. Nos, ha nem értek rá, akkor a veszélyeztetett utcák megszenvedik a mostani időjárást.

De vajon lesz-e árvíz? Érdemes nézni az OVF FB-oldalát, ahol folyamatosan frissítik a híreket. Szeretjük kétségbe vonni laikusként az előrejelzések megbízhatóságát, ám a szakemberek nem véletlenül óvatosak abban a kérdésben, hogy ha a vízgyűjtő területeken (jellemzően ugye határainkon kívül) sok csapadék lehullott, akkor abból lesz-e áradás. A fejtörést ugyanis az alábbi megfontolások okozzák:

„A ciklontevékenység előrejelezhetőségének bizonytalanságát jól szemlélteti, hogy míg minden modell igen jelentős csapadékmennyiséggel számol, addig a várható csapadék időbeli és főleg a térbeli eloszlása – az idő előrehaladtával – futtatásról futtatásra szinte óráról órára teljesen új és új mintázatot mutat az egész vízgyűjtő területén” – olvasható az OVF tegnapi bejegyzésében, és hát mára sem lett tisztább a kép:

„A ciklon gyors változása megnehezíti a csapadékmennyiség előrejelzését, a vízügy ennek ellenére nagy erőkkel folytatja a felkészülést az érkező árhullámok elleni védekezésre. Mosonmagyaróvár védelmében a Lajta-szükségtározó megnyitását is előkészítik szakembereink. (…) A felettünk átvonuló ciklon miatt folytatódott a rendkívül csapadékos időjárás, elsősorban az Alpok keleti és a Kárpát-medence nyugati, illetve északi részén, és még nincs vége az esőzésnek. A ciklon mozgása továbbra is nagyon változó, a hozzá tartozó csapadéksávok között szárazabb területek is előfordulnak, emiatt a még le nem hullott csapadék eloszlását térben és időben előre meghatározni nagyon bizonytalan. A Duna felső részvízgyűjtőire az elmúlt 24 órában több esett, mint azt a korábbi számítások mutatták.”

Summa summarum: nem tudjuk mi lesz, de úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. A vízügyi szakemberek mindenesetre résen vannak és készülnek. Az Országos Műszaki Irányító Törzs mai ülésére a társszervek képviselői is meghívást kaptak, hogy egyeztessenek a vízüggyel.

„Az éppen aktuális meteorológiai előrejelzés szerint az eddig várt csapadékmennyiséghez képest a Felső-Duna, az Inn, a Traun, az Enns vízgyűjtőjén valamivel több, míg a Lajtán, a Morván, a Rábán, a Vágon, a Murán és a Dráván kevesebb csapadékra lehet számítani.

A Duna Budapestig tartó szakaszán a III. fok szintje fölötti vízállás, a Lajtán és a Rábán akár a legmagasabb valaha mért vízszintet (LNV-t) megközelítő, a Murán a III. fok, a Dráván Drávaszabolcsnál pedig az I. fok szintje körüli tetőzés valószínű.”

Jelenleg Mosonmagyaróváron a vízügy tekintete, szakemberei előkészítik a Lajta-szükségtározó megnyitását, felmérik annak lehetséges helyszíneit.

Budapestnél az alsó rakpartok szintjét várhatóan jövő kedden érheti el a vízszint. Épp felocsúdtunk a hőség és az aszály okozta sokkból, hogy most szembenézzünk az ellenkezőjével. Ez a klímaváltozás lényege: a szélsőségek. Érdemes tehát újragondolni egyes gyakorlatainkat, például, hogy mit építünk ártérre, és hol vonjuk meg a feltétlenül megvédendő javaink határát.

Erről ír mai posztjában Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze. Mi most két gondolatát emeljük ki, de itt olvasható a teljes szöveg.

„Hat nap alatt fog felpattanni a Duna budapesti vízszintje 250 cm-ről 850 cm-re, és szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha itt megáll. Ez a 6 méteres vízszintemelkedés ennyire rövid idő alatt rámutat arra, hogy a világ legforróbb nyara után a klímaesemények nem értek véget. E két szélsőségre, s ezek gyakoriságának növekedésére kell minél inkább felkészíteni a jövőben a várost. (…)

Arra is rámutat, hogy mennyire rossz ötlet lett volna mobilgáttal bevédeni az Óbudai-szigetet (korábban az állam által erőltetett elképzelés mentén), ahol most a víz szétterülhet, és némileg segít majd csillapítani a belvárosra nehezedő nyomást. S arra is rámutat miért rossz ötlet beépíteni, s ezáltal beszűkíteni a hullámtereket, a folyó természetes ártereit. Egy éven belül ez lesz a harmadik olyan árhullám a Dunán, ami az alsó rakpartok lezárását igényli, s azok közül is a legnagyobb. Mindez úgy, hogy egy rendkívül aszályos periódus után a semmiből érkezik meg ez az árhullám majdnem kiürült mederbe. Aki még mindig úgy hiszi, nincs klímaváltozás, az gondolja át újra…”