A közösségi oldalakon folyton kiújuló vitát könnyű eldönteni. A helyi rendelet előírása szerint az ingatlan használója köteles gondoskodni a háza előtt vízelvezető árkok létesítésével, fenntartásával, tisztításával az esővíz elvezetéséről, továbbá a saját telkén esővízgyűjtéssel, szikkasztó módszerekkel mindent meg kell tennie azért, hogy megtartsa, felhasználja, kezelje a felesleges csapadékvizet. Egészen pontosan gondoskodnia kell „az ingatlana előtti, melletti közterületen lévő árkok, nyitott csatornák, folyókák, átereszek – kivéve élővízfolyások – tisztán tartásáról, a csapadékvíz akadálytalan elfolyásának biztosításáról az úttestig terjedő teljes területen”. Ez nem példátlan városi önkény, magántulajdonba való beavatkozás, hanem közösségi érdek.

Ugyanakkor, ha a dugulást az útkereszteződés alatti zárt árok eltömődése okozza, azt kitisztítani nem az utca lakóinak a dolga, és erre megfelelő eszközük sincs.

A legszomorúbb az, hogy ezek a viták és méltatlankodások ismétlődnek, és ezek témája és hangvétele nem a megoldás irányába mutat, hanem kimerül a felelősök keresésében és a felelősség hárításában. Így aztán nekünk egyfelől mindig van és lesz miről írnunk, másfelől viszont szeretnénk túllépni a szokásos megközelítésen, felmutatva jó szemlélet szülte jó példákat.

A Green City koncepció mentén legnagyobb előrelépést tett jó példa a főváros. Elkezdődött a Budapest zöldkataszterének összeállítása, vagyis a fák és zöldfelületek adatbázisának összeállítása. 2020 óta immár 7 kerület csatlakozott a programhoz. Ha a számontartott területekkel bármilyen probléma jelentkezik, azt egy online hibabejelentő felületen közvetlenül a fenntartónak lehet jelezni. Ennél is fontosabb annak a felismerése és tudatosítása, hogy a fa és a természetes zöldfelület a város legfontosabb értékei közé tartozik.

Nemcsak ezek számbavétele, de fejlesztése és növelése is fontos, ez a szempont jelenik meg Budapest parkfenntartási gyakorlatában. A természetkímélő, természetközeli zöldfelület-gazdálkodás elemei a város számos parkjában megjelennek, az őszi avar helyben történő tárolásától rovarhotelek, madárodúk telepítésén át lakossági komposztálási mintaprojektek indításáig, többféle formában. 2021-ben indult a Vadvirágos Budapest projekt, vagyis városi méhbarát rétek kialakítása. Pontosabban addig rendszeresen kaszált területek visszavadítása, melynek nyomán ma már több mint 20 hektár területen ökologikus zöldfelületekké alakultak a fővárosi parkok és zöldsávok. Ennek legszebb példája a 7 hektáros Pünkösdfürdői Park. A módszer lényege, hogy a szárazság és az aszály ellen magasan hagyott, évente csupán 1-3 alkalommal kaszált rétekkel védik meg a növényzetet, amelyek levágatlanul hagyva nagyobb vízmennyiséget képesek megtartani a harmatképződés és a talajfelszín takarása miatt. Ugyanezt a célt szolgálják az esőkertek: a csapadék összegyűjtésével és fokozatos elvezetésével a talaj jobb vízháztartását támogatják.

A leginkább városis területeket is érinti a zöldfelületek regenerációja, ez az Andrássy úton figyelhető meg legtisztábban, ahol a csak kutyahúgyot gyűjteni képes műfű helyett zárt évelőszőnyeget terítenek a járda és a szervizút közé.

Szép példája a városok zöldítésen is túlmutató regenerációjának Hódmezővásárhely, ahol különösen látványos a természetalapú megoldások rendszerszintű gondolkodáson alapuló alkalmazása. Az eredeti cél a városi hőszigethatás csökkentése volt, jó állapotú zöldfelület kialakításával. Mivel a zöldfelületeket csak megfelelő vízellátással lehet biztosítani, a siker kulcsa a csapadékvíz megtartása volt. Így a Rotary-sétányon a korábbi nyírt gyepszőnyeg helyett a klímaváltozáshoz jobban alkalmazkodó évelő növényeket ültettek, és pár év alatt ebből sokszínű ökoszisztéma jött létre, amely nemcsak természetes légkondicionálóként működött, de odavonzotta az állatokat is. Így lett a projekt egyik leglátványosabb hozadéka 60 új lepkefaj megjelenése a lakópark melletti parkban.

A Rotary-sétány jó példája az úgynevezett „szivacsváros” koncepciónak, amelynek lényege, hogy a lehető legtöbb vizet képes legyen megtartani a sűrűn lakott településeken. Ennek leginkább költséghatékony módszere a megfelelően kialakított zöldfelület. Ilyen felületek kialakításának megvannak a költséges (Pl. Sanghai), de az egyszerűbb módszerei is, amelyek nemcsak a közösségi tereken, de a magánkertekben is alkalmazhatók.

A leglényegesebb azonban a szemléletváltás: az esővíz nem égi csapás, amelyet mielőbb el kell hárítani, hanem kincs, amelyet minél hatékonyabban meg kell őrizni.