A régészeknek tűrniük kell az időjárás viszontagságait. Ezek a srácok is jól bírták a 35 fokos hőséget, óvatosan fejtették ki a kőzetből a különféle állatok állkapcsait. „Ez egy bárány fogazata. Ez pedig egy macska koponyája” – mondta magabiztosan egy hatodikba készülő fiú.

„Honnan tudod?” – kérdeztem kíváncsian.

„A méretekből. És mert van macskánk” – felelte magától értetődően. Hogy lehet ezt nem tudni?! – gondolhatta magában. És nem is lőtt nagyon mellé: a macska stimmelt, a bárány pedig valójában zerge volt, de ennyi bőven belefért.

Egy egykori róka csontváza, muflon-, antilop- és még többféle állkapocs mellett üldögéltünk, a Földrajzi Múzeum kocsiszínjében, ahol tizennégy kiskamasz régészkedett: állkapcsokról, csontokról sepregették le a földet, és a csontváz, valamint a környezete vizsgálatából próbálták kitalálni, mi történhetett Vuk utódjával. A helyszínt természetesen előre előkészítették számukra.

„A róka megpróbált tyúkot lopni, de leszakadt egy gerenda, és beleállt a gerincébe, így elpusztult” – avatott be az ötödikbe készülő Attila. Ő is, ahogy a többiek, egész évben járt a múzeum valamelyik szakkörébe (természetbúvár, illetve környezetvédelmi), ami előfeltétele volt ennek az egyhetes nyári tábornak.

Így aztán összeszokott és elhivatott csapat kóstolhatott bele a természettudományok cseppet sem papírízű, hanem annál izgalmasabb szeletébe.

„Jártunk a Fundoklia-völgyben az ősember nyomában, a Duna-parton madárgyűrűzésen. Régészkedtünk, és az őslénytani ismeretek mellett növényt préseltünk, kőzetlenyomatokat és herbáriumlapot készítettünk, szárazföldi és vízicsigákat hasonlítottunk össze, volt állatbemutató, és lesz denevérmozi is” – sorolta a programokat a múzeumigazgató Fekete-Mácsai Anetta, aki a két szakkörvezetővel, Sipos György preparátorral és Jávor Gellért múzeumpedagógussal és segítőikkel együtt tartja az ötnapos napközis tábort.

„A Nemzeti Tehetség Programon nyertünk forrást a szakkörökre, és volt keret a kísérőprogramokra, így táborra is. Így díjmentesen tudtuk biztosítani ezt az öt napot. Ezek a 9-12 éves gyerekek nagyon érdeklődőek, elhivatottak, többségük természettudósnak készül” – tette hozzá Anetta.

Most először tartanak ilyen jellegű tábort, és a gyerekek lelkesedése alapján ez egy igazán hiánypótló kezdeményezés. Szívesen meséltek az élményeikről:

„A szabadulószoba volt szerintem a legjobb. A kert szobraiból kellett többet megtalálni. Kaptunk egy-egy betűt, és összeállt egy földrajzi utazó vezetékneve. Ez a Kittenberger volt” – mondta Hang, aki szerint a tábor nemcsak izgalmas, de sok barátot is lehet szerezni.

„Minden tetszik, és tetszeni is fog. Már tudom az egész hetet előre. És felnőtt koromban biológus vagy őslénykutató leszek. Már régebben kedvet kaptam hozzá. És már várom, hogy biológiát tanuljak” – mondta a harmadikba készülő Vince, aki a legizgalmasabbnak a régészetet találta.

„Egy állat állkapcsát bányászom. De még nem tudom, mi lehet” – tette hozzá.

„Én közgazdásznak vagy informatikusnak készülök. Viszont érdekel az emberiség múltja, hogy éltünk, hogy éltük túl a jégkorszakot. Nagyon jó volt a Fundokliában, csak kár, hogy olyan meleg volt. Láttunk érdekes dolgokat, állatcsontokat is. Valószínűleg vaddisznóé vagy szarvasé lehetett” – mondta Levente.

Ő volt az, aki olyan jól tippelt a bárány/zergeállkapocsra. A beszélgetés után visszatért a régészkedéshez, a többiek is a maguk tevékenységéhez. Volt, aki csigákat válogatott, mások tollasozni, labdázni szaladtak az árnyas fák közé – az utolsó óra a pihenésé.

A múzeumban nemcsak a gyerekeket, hanem a felnőtteket is várják két izgalmas programal: 19-én élő tárlatvezetést tartanak (amit havonta megismételnek majd) az Utazás a Kamera körül című kiállításban, pénteken 18 órától (részletek itt), jövő szombaton pedig a helytörténeti gyűjteményben rendezik meg a Nyitott Kapuk Napját, szabadulószobával, tárlatvezetéssel (további információk itt).