Életének 78. évében elhunyt dr. Romics Imre professzor, a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikájának korábbi igazgatója, a SOTE emeritus professzora, dr. Romics László fivére. Romics professzor egy időben az érdi szakrendelőben is dolgozott, így többen emlékezhetnek rá. Az ő ötlete volt, hogy Romics László halálának 10. évfordulóján emléksarkot emeljenek tiszteletére az egészségügyi intézményben(erről itt írtunk bővebben), amely fivérének nevét is felvette, így a Romics család neve ismerős lehet szinte minden érdi és környékbeli számára.

Dr. Nyirády Péter, az Urológiai Klinika jelenlegi igazgatója a SOTE honlapján közzétett nekrológjában így ír Romics professzorról:

„Már gimnáziumban levelet fogalmazott „Orvos leszek” címmel, de akkor még történelmi érdeklődése oly nagyfokú volt, hogy kacérkodott a történész szakma gondolatával is. A történelem szeretete, azon belül leginkább a XX. század és Közép-Európa iránti érdeklődése pályáját végigkísérte.

Az urológián belül szorgalmazta és mindvégig támogatta a közép-európai urológia együttműködését és összefogását. Klasszikus európaiként, igazi Kárpát-medencei magyarként támogatta a magyar urológia fejlődését, építette annak jövőjét, de minden külföldi kollégát saját nyelvén köszöntött. Nem véletlen, hogy annyi európai társaság büszkén tiszteletbeli tagjának választotta.

Pályaválasztásában, az akkor már belgyógyászként dolgozó bátyja (Romics László – a szerk.)  támogatta, de később az orvosláshoz való hozzáállásában, a betegek szeretetében és a szakma iránti alázatában is egyetemünk későbbi professzora, majd rektora példáját követte.

Dr. Romics Imre nemcsak a budapesti Urológiai Klinika, illetve a Semmelweis Egyetem, hanem a hazai és a nemzetközi urológia meghatározó alakja volt.

Ha volt egy akut eset, műtét, addig nem ment haza, ameddig az eset meg nem oldódott. Bármikor, ha kellett, karácsonykor is számíthattunk segítségére. Nem volt olyan külföldi konferencia, melyről a repülőtérről útban hazafelé ne tett volna egy kis kitérőt a klinikára, megnézni a betegeit. Szeretett oktatni és tanítványai, az orvostanhallgatók is nagyon szerették.

Tudományos munkásságát több mint 800 előadás, 500 feletti közlemény, 100-nál több könyvfejezet és 25 könyvszerkesztés jellemzi. Számos hazai és nemzetközi társaságnak volt tagja, vezetőségi tagja.

1998-ban megalakította az országban máig is egyedülálló urológiai múzeumot. Igazgatói visszavonulása után egyre több figyelmet szentelt a hazai és nemzetközi urológiai történelem összegyűjtésére, ezen munkásságát több könyv, közlemény formájában adta közre.

Utolsó előadását is ilyen témában tartotta, már nagyon betegen, de még mindig nagyon motiváltan, lelkesen a Magyar Kontinencia és Urogynekológiai Társaság konferenciáján másfél hónappal ezelőtt.

Tisztelt Professzor Úr, Drága Imre Bátyánk! Közel fél évszázadot töltöttél az urológia területén itthon és külföldön egyaránt, azért, hogy nekünk, utódaidnak átadd mindazt a tudást és tapasztalatot, amelyet az oktatás, kutatás és gyógyítás területén megszereztél.

Mi örökké megőrzünk Téged a szívünkben, annak legmélyén mindig és mindenkor tovább élsz és példaképként fogsz szolgálni a következő urológus nemzedékek számára. Teremtőnkhöz megtérve örök békét és nyugalmat kívánunk Neked.”

A teljes nekrológot a Semmelweis Egyetem honlapján olvashatják el.