Május 30-án az Ercsi úti sírkertben eltemették Macsotay Tibort, az Érdi Városi Polgárőr Egyesület közelmúltban elhunyt elnökét. A 71 éves korában eltávozott vezetőt családja, barátai, kollégái és a város tisztségviselőinek a jelenlétében kísérték utolsó útjára.
Macsotay Tibor Kalkuttai Szent Teréz gondolataival búcsúzott szeretteitől, amely szavakat a szertartást vezető plébános, Hajdu Ferenc idézett fel a gyászolóknak.
„Azt a jót, amit ma cselekszel, holnapra elfelejtik. Ne törődj vele! Te csak tedd a jót!”
Mint az atya hozzátette, nem fogjuk elfelejteni azt a jót amit tett, emlékeinkben, kegyeletünkben megőrizzük azokat.
Kocsis János, Érd korábbi védelmi referense, valamint az elhunyt barátja a polgárőrök nevében búcsúzott Macsotay Tibortól.
„A több, mint másfél évtizedes közös munka során a város védelme érdekében egy elkötelezett, tenni akaró és segítőkész embert ismertem meg. Mindig szívügyének tekintette Érd városának védelmét, biztonságát, a katasztrófavédelmet, a környezet-, és természetvédelem feladatait, és a szociálisan nehéz helyzetben lévők megsegítését.”
A város nevében Csőzik László, Érd polgármestere mondott gyászbeszédet.
A városvezető szerint Macsotay Tibor olyan sokat jelentett ennek a városnak, hogy szinte elfeledtük, hogy ő is halandó. Sok gondunkért, bajunkért mindig hozzá fordultunk, mindig őt hívtuk, és ő minden viszályt el is tudott simítani.
Az elhunyt polgárőr az az ember volt, aki akkor is ott volt a vártán, amikor mások már rég el-, vagy belefáradtak az adott feladatba. Esetleg féltek kimenni a tett helyszínére, szakadatlan őrködött a város biztonsága felett, ami biztonságot adott mindannyiunknak. Olyan volt ez, mintha valaki meleg takarót borítana a közösségre, fogalmazott.
Ő volt a város seriffje, egy utánozhatatlan stílusú, vagány, bohém alak, akinek mindeközben a szíve is hatalmas volt. A többi megemlékezőhöz hasonlóan, a polgármester is kiemelte Macsotay Tibor szociális érzékenységét, mondván hozzá bárki fordulhatott. Soha, senkit nem utasított el, az idegeneknek ugyanúgy segített, mint a barátainak. Számára egy nélkülöző ember Isten gyermekének és az ő felebarátjának számított.
„Neki is mindig az első, második és harmadik is az ügy volt. A jó ügy, amit szolgálni kellett, és ezért bárkivel szövetkezett, aki ebben segítette. Igényelte, hogy kapjon feladatokat, kihívásokat a várostól, úgy érzem büszke volt rá, hogy dolgozhat Érdnek, dolgozhat a köznek, dolgozhat nekünk, hogy őrizheti az álmunkat. Ez volt az ő élete”
– jelentette ki Csőzik László.
A Macsotay Tiborról írt nekrológunkat ITT, míg a vele készült korábbi interjúnkat ITT olvashatják.
