Május 21-én életének 71-ik évében elhunyt Macsotay Tibor, az Érdi Városi Polgárőr Egyesület elnöke.
Tibor 2003-tól vezette a polgárőrséget, ez idő alatt az egyesület számos elismerést szerzett, többek közt az Országos Polgárőr Szövetség Polgárőr érdemkereszt aranyfokozatú kitüntetését (amit nemcsak a polgárőrség, hanem ő maga is elnyert), illetve a Pest Megye Közbiztonságáért díjat.
Macsotay Tibor az egyesület fő feladatának a bűnmegelőzést tekintette. Nemcsak rendőrséggel és a katasztrófavédelemmel alakított ki jó kapcsolatot, hanem a sportegyesületekkel is – rendszeresen közreműködnek a különféle sport- és egyéb események biztosításában -, emellett nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy az egyesület segítse a rászoruló érdi lakosokat. Évek óta részt vesznek az egyházak ételosztásában, és fát szállítanak azoknak, akiknek nincs tüzelőjük.
A természet- és környezetvédelem is szívügye volt. Hosszú ideig koordinálta a TeSzedd! akciót, lezárásokkal, rendszeres ellenőrzésekkel próbálta elérni, hogy a környékbeli erdőkben megszűnjön az illegális hulldéklerakás.
Emellett elkötelezett sportember volt: sokan mint az Érdi VSE elnökségi tagját ismerték. Valaha ő maga is labdarúgó volt, majd a női fociban dolgozott évekig, és az Érdi VSE női labdarúgó szakosztályának elnöki székében is ült.
„Mélyen megrendültünk, az egész csapatot megrázta Tibor halálhíre. Számtalan telefont kapunk másoktól is tegnap óta” – mondta az ÉrdMostnak Pálházy Imre, a polgárőrség alelnöke. „Nagy most a teher rajtunk, de azokat a szolgálatokat, amelyeket elvállaltunk, természetesen továbbra is teljesítjük” – tette hozzá Imre, akit szolgálatban értünk el telefonon, így csak szűkszavúan tudott beszélni. „Polgármester úr igen szép szavakkal emlékszik Tiborra, kérem őt idézze, abban minden benne van” – tette még hozzá.
Csőzik László a közösségi oldalán búcsúzott Macsotay Tibortól.
„Majd’ 20 éven át irányította a helyi polgárőrök munkáját, mi több, saját maga vitte a munka dandárját, fáradtságot, félelmet nem ismerve. Szünet nélkül tette, mi úgy érezte a dolga: szavatolni az itt élők biztonságát. Ha kellett, vezényelte a forgalmat, ha kérték, kiment, és elsimított minden, nélküle akár tettlegességbe forduló incidenst. A város seriffje volt ő a maga nemében, és utánozhatatlan stílusával. A vagány, a bohém, a körmönfont mesélő, a nagy magyarázó, a tettek embere! Csak bízd rám, Lacikám, s el lesz intézve! – s láss csodát, végére is járt a necces ügyek javának. Valahogy addig járt-kelt, mindig megtalálta a megoldást, nem félt semmitől, nem volt rest a nehéz helyzetekben sem bedobni magát. Lényévé vált a rendteremtés vágya s az érte való tenni akarás Érden” – ezekkel a szavakkal emlékezett Macsotay Tiborra Csőzik László polgármester.
„Tibor meggyőződéses, nagyon erősen jobboldali ember volt. Nem indult könnyen a kapcsolatunk, öt éve még egyfajta kényszernek tűnt mindkettőnk részéről a közös munka, hiszen minden létező szállal az előző vezetéshez kötődött. Méregettük is egymást, akadt is vitánk bőven, de aztán mégis elkezdtünk együtt dolgozni, s aránylag hamar bizalmat szavaztunk egymásnak, elkezdett működni a dolog. Olyan sokszor, oly sűrűn kellett kérnem a segítségét, miközben ő is nagyon igényelte a velem való intenzív kommunikációt, hogy közvetlen munkatársammá vált. Büszke volt rá, hogy dolgozhat a városnak, szolgálhatja az érdieket.”
„A Covid alatt is rengeteget segített, a jótékonysági akciók alkalmával is, a rendezvények Érden a polgárőrök nélkül hosszú ideje egyszerűen elképzelhetetlenek. Egyesülete akár egy nagy család: társai követték őt, igen nagy respektje volt körükben.”
„Egy idő után úgy éreztem, ő is megszeretett engem, többször kifejezte, mennyire örül, hogy baráti viszonyba kerültünk. Most, amikor éjjel az irodámban ütöm a gépet, elerednek a könnyeim… Mintha itt lenne velem, behuppanna a fotelbe egy utolsó beszélgetésre a végső bevetés előtt, kigombolt gallérú fehér ingjében, az elmaradhatatlan lánccal a nyakában. Elnök úr – mikor hivatalos ügyekről volt szó, mindig így szólítottam –, Érd városa fájó szívvel búcsúzik Tőled! Nem felejtjük el azt a sok-sok jót, amit tettél szeretett városunkért! Isten nyugosztaljon – találkozunk odaát, drága Tibor!”
Szerkesztőségünk egy régi interjúval búcsúzik. A beszélgetés még 2017-ben jelent meg az Érdi Újság hasábjain; Tibor nemcsak a polgárőrségről, hanem a sportpályafutásáról, a gyermek- és fiatalkoráról, változatos életéről is mesélt nekünk:
