Az érdi lakossági fórumon azt mondta, az Andrada technológiája pirolízis. Aztán amikor megkértem, hogy vizsgálja meg a rendelkezésre álló leírást és értékelje, azt mondta, ez egy kínai berendezés, még azt is meg tudná mondani, honnan van. A kínait úgy értsük, ahogyan a közbeszédben elterjedt, tehát, hogy gagyi?

Nem. A kínai hulladékipar jól átgondolt és hatékony, jó berendezésekkel. Azonban nem feltétlenül EU-konform. A vevő azonban ár-érzékeny. Kínálnak magas minőségű technológiát is, magasabb áron. Tehát a kínai is lehet minőségi. Az iparban azonban kulcsfogalom a gazdaságosság. Az Andrada műszaki dokumentumai között kínai berendezések szerepelnek, ami lehet akár jó minőségű.

A társadalomban pedig az a fő szempont, hogy az adott ipari tevékenység a lehető legkevésbé legyen káros a környezetre és az egészségre.

Igen. Az emberek egyre inkább igénylik, hogy a termék előállítása zöld legyen és fenntartható. Az ipar pedig tapasztalja, hogy ha valamit zöld szlogennel kínál eladásra, akkor azért többet hajlandók fizetni. Nagyon jó technológiák vannak, de nem feltétlenül hozzák a remélt környezeti pozitívumot. Ilyen például a PET palackok újrahasznosítása. Lehet belőlük re-granulátumot készíteni és újrahasznosítani, de a palackokat tömörítik, szállítják és jellemzően külföldön dolgozzák fel. A PET-gyártásba a begyűjtött palackoknak maximum a fele forgatható vissza. A teljes folyamat, a szennyezés eltávolítása, az újrahasznosítás nagyobb környezeti kibocsátással jár, mint az energetikai hasznosítás.

Vagyis az elégetése? Kisebb környezeti kárt okoz az, ami kimegy a kéményen?

Energetikai hasznosításnak nevezzük, hiszen  az égetéssel energiát termelünk. Ezzel együtt is nagyon fontos szelektíven gyűjteni, hiszen így hasznosul a hulladék, és nem lerakóba kerül. A kibocsátásokat pedig ma már jól lehet kezelni. Ráadásul olyan mennyiségben termelődnek – akár a műanyagok, akár az akkumulátorok –, hogy valamit kezdeni kell velük. Méghozzá ott, ahol keletkeznek, hiszen a kezelésük, szállításuk is hatalmas energiafelhasználással és kibocsátással jár.

Az Andrada Sóskútra tervezett üzemében égetéssel történne az akkumulátorok feldolgozása?

Nem. Pirolízissel. Tíz éve foglalkozom ezzel a technológiával, és nagyszerűnek tartom, de sok gond van vele. Leginkább az, hogy rendkívül robbanásveszélyes. A termokémiai folyamat lényege, hogy inert nitrogén adagolása mellett kívülről felhevítik az előzetesen töltésmentesített és feldarabolt akkumulátorcellákat, és a hő a hosszú szénláncokat bontja szét.

Mi keletkezik?

Gázok, olajok, és hasznos anyagként 150 dollár/kg piaci értékű black mass, vagyis nikkel, mangán, kobalt, lítium tartalmú „NMC por”. Fő „termék” a 10-10% alumínium és réz is. A pirolízis itt egyfajta előkezelés, ebből a pirometallurgiai módszereket alkalmazva kb. 30% lítiumot lehet kinyerni, de az Andrada technológiája ettől messze van. A pirolízis remek eljárás, bár Magyarországon sokan varázslásnak tartják amiatt, hogy hulladékból terméket állít elő, és közben senki sem tudja pontosan, hogy mi történik. Biztonsággal alkalmazható biomassza, szennyvíz, szennyvíziszap, mezőgazdasági hulladék gázosítására, és lehet bioszenet vagy olajat is előállítani a segítségével. Európában nem láttam példát arra, hogy akkumulátor-újrahasznosításra is alkalmazták volna, Kínában és a Magyarországon működő koreai üzemekben viszont használják.

Akkor a sóskútiak hátra dőlhetnek, hogy rendben lesz minden, ha szakszerűen csinálják?

Én szakemberként nem tudok hátradőlni. Nekem ez a technológia így nem megnyugtató. Láttam azokat az ábrákat és fényképeket, amikkel az Andrada illusztrálta az anyagát, és nem feltétlenül azt találom benne, amit kommunikálnak. A különböző berendezések és anyagáramok nem követhetőek a folyamatábrán. Kérdéses például a darálóba belekerülő akkumulátorok szerves oldószer tartalmú elektrolit tartalma. Hogy ezek kipárolognak vagy kicsöpögnek – ez 1 tonna anyag esetében 5 kg-ot jelent –, nem tudjuk, hova, és mi lesz velük. Lehet, hogy az Andrada valamilyen technológiai fejlesztéssel megoldja a hasznosítást, de ennek a leírása hiányzik az anyagból.

A pirolízis potenciálisan működhet jól, én épp ezért vagyok a nyílt kommunikáció híve. Álljanak ki és mondják el, mit terveznek! Mivel az egész rendszert fel kell fűteni 450°C-ra, én biztosan hasznosítanám a hulladék-hőt. Vagy az ipari parkban, vagy lehetne mellé tenni egy-két üvegházat, ami így fűthető. Ha a keletkező tisztított széndioxidot éjszakánként bevezetem az üvegházakba, a növények még hasznosítják is azt, és máris más a technológia, beleértve annak társadalmi kommunikációját is.

Lehet, hogy azért nem adták be még az engedélykérelmet a hatóságnak, mert az úgyis elutasítaná?

Nem tudom. Ha én hatóságként nézném azt, amit az Andrada közölt a technológiáról, akkor nem adnék engedélyt, mert nem állapítható meg pontosan a technológiai folyamat. Sőt, ha a pirolízis során a termékeket elégetik, akkor az a jogszabályok szerint hulladékégetésnek számít.

Lehet, hogy a borsodi hatóság is ezt mondta az alsózsolcai tervekre?

Az utolsó információ az, hogy visszavonták az engedélykérelmet. Valószínűleg azért, mert más megoldásban bíztak.

Milyen megoldásban?

Azt lehet tudni, hogy megítéltek 4,7 milliárd forint HIPA-támogatást, aminek hosszú az átfutási ideje, így valószínűleg ebben már az új helyszín szerepelt.

Az biztos, hogy az akkumulátoriparban keletkező 30%-nyi selejttel valamit kezdeni kell. De hogyan lehet az elektromos autó „zöld megoldás”, ha az akkumulátorok előállítása ilyen rettenetes környezeti terheléssel jár?

Az biztos, hogy a gyártóknak megtérül, mivel az emberek megfizetik. Ami a „zöld átállást” illeti, most olvastam, hogy a Panasonic új kansas-i akkumulátorgyára egy kisváros energiafogyasztásának megfelelő mennyiségű energiát igényel majd, amit egy széntüzelésű erőmű biztosít majd, amit egyébként a CO2 kibocsátás csökkentésének jegyében le akartak volna állítani. Kevesen gondolnak bele, hogy az áramot, amivel az elektromos autókat töltjük, többnyire fosszilis energiahordozók elégetésével termeljük meg. De a napelemek sem jobbak, hiszen mi lesz az akkumulátoraikkal, ha lejár az élettartalmuk? Amíg az energia tárolása fenntarthatóan nem megoldott, szükséges megoldás az akkumulátor-feldolgozó, csak hát senki sem akar mellette élni.

Ez Magyarországon érthető is. Németországban a lakosság megbízhat abban, hogy a hatóságok végzik a dolgokat és betartatják a szigorú szabályokat. Nálunk pedig látjuk, hogy mi történik.

Ez igaz. Japánban 2018-ban csaknem 2000 termikus hulladékhasznosító volt, és csupán 2 lerakó. A japánok, ha van egy jó technológia, akkor azt használják, megbíznak benne, működtetik. Nálunk valóban rengeteg anomália van. 

A hulladékgazdálkodás alaptézise, hogy a hulladék keletkezését kell megakadályozni. Miért nincs arra állami kampány, hogy ne vásárolj csomagolási hulladékot: joghurtot, kávétejszínt gyűszűnyi kiszerelésben, stb.?

Az életünk minden szegmenséhez hozzátartozik a műanyag csomagolás. Hogy mást ne mondjak, nemcsak az élelmiszeripar, de az egészségügy is azonnal összeomlana műanyag nélkül.

De legalább az élvezeti cikkek esetében lehetne a túlcsomagolásra magasabb áfát kiszabni, vagy más módon elérni, hogy ne érje meg csomagolást eladni.

Van egy technológia, egy termék, és ha az beválik, akkor megveszik. Így működik a fogyasztói társadalom. Ha 10 embert megkérdezünk, 7 azt fogja mondani, hogy nem iszik csapvizet…

Mert elhitették vele, hogy az ártalmas. De ha arról szólna egy társadalmi kampány, hogy a palackokból kikerülő mikroműanyag milyen utakon kerül be a szervezetünkbe, akkor lehet, hogy átgondolnák. Én látok változást: sokan gondolják, hogy ha ez így megy tovább, a gyerekeiknek már nem marad természetes környezet. Ezért van az, hogy pingponglabdaként pattognak az akkumulátor-beruházások az országban.

De egyébként az autót, a mobiltelefont azt akarják. Tételezzük fel, hogy lenne olyan párt, amelyik azt mondja: holnaptól megoldom a széndioxid kibocsátás 50 %-os csökkentését, de ennek érdekében csak heti kétszer használhatod az autódat, háromszor a mobilodat. Ki szavazna erre a pártra?

És ha úgy kérdezné, hogy ember, autózni akarsz és akkugyárakat, vagy termőföldeket és enni adni a gyerekednek? Ön szerint mit választanának?

Rengetegen megveszik a glyphosat tartalmú gyomirtószert is…

Mert a tudomány nem kommunikál egyértelműen, és az iparági érdekek felülírják a társadalmi érdekeket.

Az emberek nem a racionalitás mentén működnek, ami igaz a hulladékgazdálkodásra is. Olvastam prognózisokat, hogy 2030-ra 1,25 millió m³-re nő a szennyvíziszap mennyisége. Ezt pirolízissel bioszénné lehet alakítani, ami egy jó fűtőértékű, sokféle módon felhasználható termék. Ehelyett előbb biomasszával komposztálják, majd – mivel eladhatatlan – elviszik egy hőerőműbe, termikus hasznosításra. De ha végül ott köt ki, akkor minek csinálunk belőle előbb komposztot?

A hasonló anomáliákat hosszan sorolhatnánk. Mit gondol arról, hogy a civilizációnk fenntartható-e?

Egyetértek azokkal, akik azt mondják: a fenntarthatóság jelenleg lehetetlen, de muszáj benne hinni. Egy ökológiai rendszer nagyon bonyolult. Az anyag és az energia törvényeit ismerjük. Nincs zéró kibocsátás, a bevitt anyag valahol meg fog jelenni. 

A kérdés az, hogy ezeket tudjuk-e hasonlóan kezelni, mint a természet. Magyarországon az első ipari ökológiai program, a NISP (Nemzeti Ipari Szimbiózis Program) is jól bemutatta ezt, a természetben működő folyamatok elvét alkalmazva az iparban. Mára a Körkörös Gazdálkodás modelljén a vállalatok által megtermelt, de számukra fölösleges erőforrásokat hasznosítva valósul meg az újrafelhasználás, abból kiindulva, hogy hatékony szervezés mellett, ami az egyik gazdasági szereplőnek hulladék, az egy másiknak nyersanyagot vagy energiát jelenthet. Amilyen bonyolult egy természeti rendszer, olyan bonyolult a civilizáció alrendszereinek együttese is. Nekünk úgy kell ezeket használni, hogy a nap végén a különböző kibocsátásokból és energia-felhasználásokból származó CO2-ekvivalens érték összegében kevesebb legyen, mint tegnap. Ettől lesz egy mesterséges rendszer fenntartható.

Ettől nagyon messze vagyunk. Egyelőre mind több és több energiát és innovációt ölünk abba, hogy megpróbáljuk megoldani a magunk keltette problémákat. Ahelyett, hogy azt mondanánk, leszállunk erről a vonatról. Ez persze gyakorlatilag az összeomlást jelentené, de ha nem tesszük, magától is bekövetkezik.

Azért választottam ezt a pályát, mert hiszek abban, hogy tudok valamit tenni a következő generációkért. Mindig szükség van innovációra.

„Ember küzdj és bízva bízzál”?

Igen. Másképp nem megy. 

Nem gondolja, hogy ez az egész fogyasztói társadalom tévút?

Ha látnám a kimenetét, mondhatnám. Számos dolgot megoldottunk már, amit pár éve még nem gondoltunk volna.