Több mint egymillió családi ház tartozik energiahatékonysága szerint a HH (gyenge) kategóriába Magyarországon. Ez azt jelenti, hogy igen sok energiát fogyaszt, épületszerkezete és épületgépészete elavult, évtizedek óta nem korszerűsítették. 114 ezer ház és lakás nem éri el a komfortos szintet, köztük mintegy félmillió vályogház, 700 ezer Kádár-kocka, de nem kevésbé energiafaló egy korszerűtlen panelház, és sorolhatnánk. Összesen 2,5 millió otthon tartozik az átlag alatti (GG) vagy annál is rosszabb (GG-től lefelé) energiahatékonyságú kategóriába.
Ezekben az otthonokban a lakóik fajlagosan több mint másfélszer annyi energiát használnak fűtésre, mint az uniós átlag. Igazi rezsicsökkentést ezeknek a házaknak az energetikai korszerűsítésével, úgynevezett mélyfelújítással lehetne elérni. A mélyfelújítás elsősorban a hőszigetelést, a nyílászárók cseréjét, valamint a fűtési és melegvíztermelő berendezések korszerűsítését jelenti.
Magyarországon az épületek energiahatékonysági felújítására a lakosság önerőből nyilvánvalóan nem képes. A kormány viszont az elmúlt évtizedben erre nem fordított figyelmet, és az EU által rendelkezésre bocsátott pénzt (pl. Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz, KEHOP Plusz) sem erre használta fel. Az állami lakáscélú támogatásokat nem kötötték energiahatékonyságot növelő beruházásokhoz, ráadásul ezeket inkább a jobb módú középosztály vehette igénybe.
Ha komolyan vesszük a karbonkibocsátás csökkentésére meghatározott célszámokat, 2050-ig évente 130.000 lakóingatlan mélyfelújítására lenne szükség. A jelenlegi tervek szerint azonban csak néhány tízezerre jut támogatás. A pénz megint csak másra kell, másfelől pedig fenn kell tartani a rezsicsökkentés látszatát, mert politikailag (látszólag) többet, de mindenképpen gyorsan hoz szavazatokat. Ha a lakosságnak nem is, a kormánynak jobb ma egy rezsicsökkentés, mint holnap egy kisfogyasztású Magyarország.
A rezsitámogatás mellett azért is kell mindenáron kitartani, hogy a lakosság ne lássa, hogyan manipulálja a kormány az árakat. Így történhet az meg, hogy „az átlag felett fogyasztók ma jóval többet fizetnek az energiáért, mint amennyit – az időközben visszaesett – piaci ár alapján kellene” – írja a Partizán Péntek Reggel hírlevele.
Még nem veszett el minden lehetőség. 2026 és 2032 közt egy új uniós programból, a Szociális Klímaalapból 1000 milliárd forint jutna Magyarországnak, amit a lakosság növekvő kiadásainak ellensúlyozására kell költeni. Hogy az összeg nagyságát érzékeltessük: 2016 és 2023 közt ennek csaknem a negyedét költötte a kormány szociális lakhatási programokra. A CSOK és társai ennek kétszeresébe került (2000 milliárdba), amivel nem a rászoruló réteget kívánta segíteni a kormány, tehát nem szociális alapon lehetett hozzájutni.
A Szociális Klímaalapnak legfeljebb egyharmadát lehet majd rezsicsökkentésre fordítani, a többit épületek felújítására és közlekedésfejlesztésre. Tehát megnyílhat a lehetőség házak és lakások korszerűsítésére. A támogatás megszerzése érdekében jövő nyárig Szociális Klímatervet kellene készíteni.
Bár átfogó felújítási programot elsősorban a kormány tudna indítani, azért az önkormányzatok is tehetnek valamit. Hogy mit, arról hat lakhatási szervezet közös javaslatcsomagot készített, Önkormányzati lakhatási minimum címmel, kifejezetten az önkormányzati választásokra készülve. A települések képviselő- és polgármesterjelöltjeinek szakmai megsegítésére összegyűjtötték, mekkora mozgásterük lehet az önkormányzatoknak a lakáspolitikában. A Partizán Péntek Reggel című podcast-jében két civil szervezet (Utcáról Lakásba Egyesület, Utcajogász Egyesület) vezetőjével, Kovács Verával és Herdt Évával hallgathatunk beszélgetést arról, mit tehetnek, milyen forrásokat mozgósíthatnak, akár a szűk szociális bérlakásállománnyal rendelkező települések is, lakosságuk megsegítésére.
Ilyen lehetőség például a helyi lakásrendeletek szabályozása, vagy a lakhatási szegénységben élők támogatásával foglalkozó civil szervezetekkel történő együttműködés, annak érdekében, hogy külső források bevonásával tudjanak lakásokat felújítani és használatba adni szegények, hajléktalanságban élők számára. Ezáltal a forráshiányos önkormányzatok is tudják bővíteni a szociális bérlakásállományukat.
„Az önkormányzatok mozgásterét bővíti, hogy maguk is pályázhatnak uniós forrásokra, másrészt tanácsadói irodákat nyithatnak, segítve az embereket a felújítás megtervezésében, a lakossági pályázatok benyújtásában vagy a megfelelő kivitelező kiválasztásában.
Egy másik javaslat szerint az önkormányzatok is adhatnak célzott rezsitámogatást a rászorulóknak, bővíthetik a szűkös állami tűzifakeretet, és segíthetnek az adósságkezelésben” – írja a Péntek Reggel hírlevele.
Az Utcáról Lakásba Egyesület (ULE) 2015-ben kezdte el lakásügynökség-projektjét. Ennek keretében magánszemélyek tulajdonában álló, használaton kívüli lakások kezelését vállalja, és a házkezelési díjjal csökkentett bérleti díj fejében kiadja rászorulóknak. Kőbánya önkormányzatával együttműködésben ez rendkívül sikeres program lett, aminek sok család köszönheti, hogy kikerülhetett a lakhatási szegénységből.
2021-ben kézikönyv készítésére nyert EU-s forrást az ULE. Ebben olyan javaslatcsomagot állított össze, amely segíti a településeket lakásügynökségek létrehozásában. A Fővárosi Vagyonkezelő szervezetén belül a napokban nyitja meg kapuit a Lakásügynökség Igazgatóság, melynek épp ez lesz a feladata. Az ULE vezetőjének, Kovács Verának a tájékoztatása szerint olyan uniós források is megnyílnak hamarosan, amelyekből az önkormányzatok beruházásokat is tudnak majd finanszírozni.
