Aki az elmúlt pár hetekben az Európa sétányon járt, biztos észrevette, hogy egy félig nyitott házikó termett a paradicsomos, almás standok tövében. Könyvkuckó, hirdeti a felirat. A könyvek szerelmesei már ismerik a hölgyet, aki itt árul. Pár évvel ezelőtt a régi buszpályaudvaron vásárolhattunk tőle.

Szép- és gyerekirodalom mellett sok, a boltok, könyvtárak polcairól elkapkodott kötelező olvasmányt vettem nála annak idején, fillérekért. Most ismerősként üdvözöltük egymást.

„December 20-án nyitottunk. Régóta szerettünk volna visszajönni, és most lehetőséget kaptunk rá, hogy ebben a bódéban árusítsunk” – mondta Sallainé Patai Melinda, aki a férjével saját vállalkozást működtet.

Hétfőtől szombatig tartanak nyitva, hétköznaponként tíztől négyig, fél ötig, azaz besötétedésig. Ahogy hosszabbodnak majd a nappalok, úgy tolják majd ki a nyitvatartást is. Szombaton nyolctól kettőig várják a vásárlókat.

Nagy esőben, hóban bezárnak, nehogy tönkremenjenek a könyvek.

Negyvenezres állományuk van, több raktárban tárolják a könyveket, onnan hozzák Érdre, Budapestre, Zsámbékra és Szigethalomra a köteteket. A választék széles, mint mondja, odafigyelnek arra, hogy ezért a 400, illetve 600 forintért minőségi olvasmányokat vihessenek haza a vásárlók.

A polcokon levő készletet hetente cserélik, és folyamatosan töltik fel a hiányzó példányokat, így érdemes többször benézni. Ha tudják, teljesítik a vevők kéréseit is.

„Még nem indult be a bolt, hiszen nem sokan tudják, hogy itt vagyunk. A járókelők negyven százaléka áll meg a könyvek előtt. Reméljük, ez az arány idővel javul majd. Hogy aztán vásárolnak-e, az megint más kérdés.”

A legkedveltebbek a gasztronómiai témájú könyvek és a romantikus regények. Kötelező olvasmányt elvétve keresnek, most nincs szezonja.

Egy délelőtti órában látogattunk el a Könyvkuckóba, amikor főleg nyugdíjasok böngésztek a polcokon. Az egyik idős hölgyet megkérdeztem, gyakran vásárol-e könyvet.

„Nagyon szeretek olvasni, többezer kötetes könyvtárunk van, és ha látok valamit, azt megveszem. Az az operás könyv mennyibe kerül?” – fordult Melindához. Az egyik kötetet megvette, és sétált is tovább.

Egy másik idős hölgy csak nézelődött, a szatyrában több könyvtári könyv, mint mondta, előbb azokat olvassa el, addig nem vásárol. „Jó nézegetni a könyveket. Az a baj, hogyha most megveszem, tehetem félre, mert a könyvtáriakat kell előrevennem. Ezért most inkább nem veszek” – mosolygott.

Mások hosszabb ideig böngésztek, lapozgattak, beszélgettek.  Melinda úgy látja, nem csak az idősek érdeklődnek a könyvek iránt, a fiatalok pedig inkább a szépirodalmat veszik.

Szolzsenyicintől Müller Péteren át a gyerekenciklopédiákig minden műfajból találunk itt olvasnivalót. Kedvenc klasszikusaim, rég elfeledett Delfin- és pöttyös könyvek mellett egy ritka népmesegyűjteményre bukkanok, azon tűnődöm, megvegyem-e, kár otthagyni egy ilyen különlegességet.

Jó viszontlátni egy-két régi kedvencet, és rácsodálkozni azokra a kötetekre, amelyeket láthatóan még senki sem forgatott. Ajándéknak is jó.

A hirtelen elkapott könyvvásárlási láznak kijózanító felismerés vet véget: nincs nálam készpénz, márpedig itt bankkártyát nem fogadnak el. Így végül egyetlen kötettel távozom, de jövök még.

Ezt az újévi ígéretet biztos könnyen meg fogom tartani.