Két dolgot tudhatnak mára a pedagógusok: azt, hogy át lettek verve, és hogy ez a társadalmat hidegen hagyja. A napokban jött ki a közvéleménykutatás, amely szerint a közoktatás helyzetét csak a magyarok 12%-a tekinti kiemelten fontos problémának.

A jelek szerint tehát a többség nem értette meg, hogy nem az a kérdés, kijönnek-e a fizetésükből a pedagógusok, amire ugye a sztenderd válasz az: „Nekem se elég a pénzem, mégsem sztrájkolok, nekik legalább ott van a nyári szünet”. A gond az, amit toltak rendesen a nép arcába az utcára vonulók, hogy „ki fog holnap tanítani”. Lássuk, van-e ok aggódni emiatt.

Kétségtelen, hogy a pedagógusok nagy többségének torkán le lehetett nyomni a státusztörvényt, a nagy felmondási hullám elmaradt. Rétvári Bence parlamenti államtitkár (jelentsen is ez a pozíció bármit) szerint a távozók száma 1205, amit nem tudni honnan vett, mindenesetre a pedagógus szakszervezetek is kértek adatokat a tankerületektől, az ő számításaik szerint közel 2500 dolgozó szüntette meg eddig közalkalmazotti jogviszonyát az állami iskolákban.

E létszámban ugyan nincsenek benne az óvodák és a nem állami fenntartású köznevelési intézmények távozói, de vélhetően a közel 150 ezres pedagógustársadalom többségén át lehetett nyomni az új „modellt”. Ami, ha hitelt lehet adni a szakszervezetek reprezentatív felmérésének, miszerint a státusztörvényt a pedagógusok és az oktató-nevelő munkát segítő dolgozók 98 százaléka elutasítja, legalábbis furcsa.

Továbbá elgondolkodtató, hogy ez a 2500, aki távozott a rendszerből, sok-e vagy kevés. Mert hát mihez képest? A betöltetlen álláshelyek száma jelenleg vészhelyzeti hadititok lehet, mert képtelenség rá választ kapni.

Az Érdmost egyenesen az Érdi Tankerületi Központ vezetőjének tette föl ezt a szenzitív kérdést, előbb júliusban, majd most, november elején. Bár a lehető legkonkrétabban kérdeztünk, kitérő válaszokat kaptunk: „Ilyenkor a betöltetlen álláshelyek száma folyamatosan változik” – tudtuk meg Rigó Katalintól júliusban. Most pedig azt, hogy „A köznevelés területén a pedagógusok feladatot látnak el, nem álláshelyeket töltenek be, ellátatlan feladat nincs. A nyár folyamán 74 új pedagógus állt nálunk munkába, november 1-jével ugyanakkor az érdi iskolákban mindösszesen 8 pedagógus és 1 pedagógiai asszisztens munkaviszonya szűnt meg.”

Próbáltunk összeadni-kivonni, kiindulva abból az adatból, amit az érdi tankerület a PDSZ-nek szolgáltatott: eszerint az összesen 48 intézményből (amiből 9 érdi) nyár óta 98 pedagógus, illetve nem pedagógusnak számító iskolai alkalmazott távozott. Ha 74-en álltak munkába és 98-an elmentek, akkor a térségben 24 fő hiányzik a rendszerből. Attól függ persze, hogy kinek. A tankerületnek nem, hiszen a megüresedett státuszok egy részét mostanáig nem is hirdette meg. Mivelhogy „ellátatlan feladat nincs”, ennek a 24 embernek a munkáját ezek szerint elvégzik a többiek.

Az Érdi Tankerület – Összefogás a tanárokért és a diákokért Facebook-csoport alapítója, Pozsgai Eszter augusztus végén értékes gyűjtőmunkát végzett: összevetette a Közszolgállás Portálon, az iskolák weboldalán, illetve Facebook oldalán közzétett álláshirdetéseket, és talált 37 olyan közleményt, amelyek csak az iskolák felületein jelentek meg, a Közszolgálláson nem. (Ez 37-nél is több tanárt jelentett, hiszen például a Teleki iskola akkor öt tanítót keresett.)

A PDSZ folyamatosan próbál informálódni a valós helyzetről, amiből az alábbi országos kép rajzolódik ki:

„Drámai a szakemberhiány. A kollégák visszajelzése szerint ennek kompenzálására elsősorban nyugdíjasokat alkalmaznak (62,6%), de a válaszolók 48%-a számol be arról, hogy az ellátatlan órákat a kollégák között osztják szét, sok esetben – a válaszadók 37,6%-a szerint – az ellátatlan tanórák közül vannak olyanok, amelyeket nem megfelelő végzettséggel rendelkező személyek tartanak meg. A kollégák 20,1%-a arról adott visszajelzést, hogy hallgatókat foglalkoztatnak az intézmények a kieső kollégák pótlására.”

Ha közelebbről megnézzük az országos helyzetet, látható, hogy a legtöbben Budapesten és a nagyobb városokban távoztak az intézményükből, illetve talán a pedagóguspályáról is. Míg például csak a Közép-Pesti Tankerületből 160-an távoztak, a kilenc fővárosi tankerületben összesen 752 fő, addig a Gyulai, a Kisvárdai és a Jászberényi Tankerület intézményeiben például 8-8 fő mondott föl, még kevesebben a Tamási (7) és a Szerencsi (5) Tankerületben, Sárospatak és környéke iskoláiban pedig összesen 1. „Csak” egy.

Az Érdi Tankerület Összefogás FB-csoportjában megjelent egy szívszorító írás Németh Judittól – és alatta gyászoló kommentek – arról, mit jelent „csak egy tanár” távozása egy közösség számára. (Rövidítve közöljük.)

„A mi iskolánkban ’csak egy’ tanár mondott fel. Nem vagyunk szerencsések, a lányom osztályfőnöke (volt) ez a pedagógus. A gyerekeknek ma van az első napjuk nélküle. A ’csak 1’ tanár (az egyszerűbb számolás kedvéért kerekítve a létszámot) 30 gyerek imádott tanító nénije negyedik éve. Az elmúlt években – tanító párjával együtt, közösen – kiemelkedően magas szakmai színvonalon tanították a gyerekeinket, úgy törődtek velük, mintha a sajátjaik lennének.

A 30 gyerek mögött áll 60 szülő is, akiknek jelenleg fogalmunk sincs, hogy a mai napon miként vannak megtartva a gyerekeink tanár nélkül maradt tanórái, illetve mi lesz a végleges megoldás a helyzetre. Vannak különféle koncepciók a hiány betöltésére – de ezek napról napra változnak. A hivatalos tájékoztatás finom szólva is szegényes, gyakorlatilag csak nemhivatalos részinformációkból (szóbeszédekből?) lehet tájékozódni. Az iskolaigazgató a tegnapi napon, 2023. október 25-én, a Kréta felületen adott egyetlen tájékoztatása szerint 3 (!!!) pedagógus fogja pótolni a kieső 1 tanítónőt. Novembertől.

Azt már csak a mendemondákból tudjuk, hogy ehhez több osztálynak is újra kell tervezni az órarendjét. Ez pedig osztályonként újabb (kb.) 30-30 gyerek és újabb 60-60 szülő életére lesz hatással. Ez már +270 ember, a közvetlenül érintett 90 főn túl. Eddig tehát összesen 360 diákot és szüleiket érinti az 1, azaz „csak egy” tanár fel(le)mondása.

Ez a ’csak egy’ tanár harmadik éve két alsós osztályt vitt párhuzamosan (az egyiket osztályfőnökként, a másikat magyartanárként), mivel két évvel ezelőtt átvállalta egy akkor távozó kollégája óráit. (Megérne egy külön posztot, hogy 2021. óta nem sikerült a hiányzó tanító helyét másképp betölteni.)

A Kréta órarendjébe a mai napon is annak a neve van beírva, aki már csak adminisztratív értelemben van az iskola állományában, de már nincs az osztályteremben. Az adminisztráció tehát rendben van. A valóság meg rendszerszinten úgysem érdekel senkit. Legfeljebb azokat, akik helyben próbálnak megbirkózni vele, és persze azokat, akiknek a gyereke elszenvedi a kiszolgáltatottságot. Természetesen nem kétlem, hogy meg van oldva a helyettesítés, csak éppen jó lenne ezt biztosan tudni a hivatalos felületről, nevesítve azt, akire a gyerekeink vannak bízva ebben a mindenki számára érzékeny szituációban.

Az egész történethez adalék az a (hivatalosan ellenőrizhetetlen) városi pletyka, miszerint az illetékes tankerület vezetője megfenyegette az iskolaigazgatót, hogy nem fizeti ki az iskola tanárainak túlóráit, ha nem oldják meg a kilépő tanító helyének betöltését. Állítólag a napokban emiatt rendkívüli értekezletet is tartottak, ahol végül a feladatot elvállalta valaki.

Ez tehát a ’jól működő’ magyar közoktatási rendszer egy aprócska életképe. A demokratikus (?) állami oktatási rendszeré, ami csak azért nem omlott még össze, mert elviszik a hátukon azok a pedagógusok, akik ezért-azért-amazért-meggyőződésből-kényszerből-elhivatottságból valahogy még képesek benne maradni.

Rendszeresen nézem a KÖZSZOLGÁLLÁS Portálon elérhető hirdetéseket. Így tettem ma is. Lehet tippelni hány hirdetés fut most Százhalombattára vonatkozóan, amiben a nekünk (is) hiányzó tanítót keresik? Segítek. Egy sem. Tudomásom szerint a városban több tanár is kilépett most a rendszerből, de úgy látom őket sem fenntartói hirdetés útján fogják pótolni.

Nekünk szerencsénk van. A mi iskolánkban „csak egy” tanár mondott fel.”

Megkérdeztük Rigó Katalintól, mi igaz a posztban említett „városi pletykából”, amire azt felelte:

„Többletmunka esetén a túlóra díjának megfizetése garantált a tankerületben. Fenyegető beszélgetés nem történt, Igazgató  úrral együtt, visszautasítjuk az erről szóló hamis állítást. A százhalombattai iskolából távozni szándékozó tanár feladatait egyelőre belső erőforrás átcsoportosításával oldják meg.”

Miért írtuk az elején, hogy a tanárok át lettek verve? A státusztörvény bevezetésének története megérne egy külön cikket, most csak arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a valódi és a látszategyeztetések sűrűjében a törvényszöveg értelmezésében kevéssé járatos tanárok már valahol az elején elveszíthették a fonalat. Akik megelégedtek azzal, amit a kormány állított, azok hitték vagy hinni akarták, hogy három lépcsőben, évente átlagosan 10-10 százalékos béremelést fognak kapni, többletmunkájukat ki fogják fizetni, és az éves szabadságuk egységesen 50 nap lesz. Összességében tehát nem eszik olyan forrón a kását, gondolhatták.

A tanév megkezdése után két héttel aztán kézbe kapták a tájékoztatást, amely ezzel a mondattal kezdődött: „Gyermekeink érdeke mindenek felett áll, ezért kiemelt ügy, hogy a gyermekek nevelését és oktatását közvetlenül segítők társadalmi, szakmai és anyagi megbecsülése is javuljon és fejlődhessen.”

Az időzítés mellett ne menjünk el szó nélkül, mert ez a fent idézett szülő, Németh Judit szerint nem lehetett a véletlen műve.

„Aljas húzásnak tartom, hogy az iskolaév megkezdése után néhány héttel bolygatták meg a rendszert – mondta el az Érdmostnak -, nyilván arra apellálva, hogy a nagy többség egyszerűen csak lelkiismereti okokból maradni fog, ha már elkezdte a tanévet, mert nem tartaná korrektnek felállni. Szerintem viszont az nem korrekt, hogy így időzítették ezt az egészet. Ha akár egy szó is igaz lenne abból, hogy „Gyermekeink érdeke mindenek felett áll”, akkor fel sem merült volna, hogy a tanárok státuszát tanévkezdés után kezdjék el megbolygatni. Miért nem az előző tanév végén, hogy a nyár folyamán mindenki átgondolhassa, hogyan dönt, és még a tanév megkezdése előtt rendezni lehessen a sorokat?”

A tájékoztatás harmadik bekezdésénél, a januártól „várható illetménye” sornál ugyan előkerülhettek otthon a bruttó-nettó-százalékszámító kalkulátorok, és kiderülhetett feketén-fehéren, hogy az első lépcső egységesen egy 5 százalék körüli béremelés lesz, ami nemhogy az inflációt nem követi, de még a soványka ígéreteknek is csak a fele.

Már akinél. Mert olyan is van – a PDSZ honlapján olvasható ez a teljesen abszurd példa -, akinek olyan alacsony volt a szakmai ágazati pótlékkal számított alapilletménye, hogy még a Ped. I. esetében bruttó 410 ezer Ft-os alsó határt sem érte el. Ő tehát – esetleg 20 év tanítással a háta mögött – 2024. január 1-jétől újabb illetményemelést fog kapni, hogy elérje a gyakornoki illetményt.

A szép hitegetések közt ráadásul a „béralku”is szerepelt, vagyis az egyéni szakmai teljesítmények elismerése és honorálása. Az Érdi Tankerület egyik tanára elmondta lapunknak, hogy bár a státusztörvény szerint az igazgató javaslatára állapítja meg a fizetéseket a tankerület, az igazgatóknak semmilyen beleszólásuk nem volt a bérek megállapításába.

„Amikor kérdeztem az igazgatótól, mikor beszélget el velünk arról, mit vállalunk – hiszen a törvényben az áll, hogy a vállalásaink alapján is kategorizálnak bennünket, nem is értette, mit akarok. Annyit mondott, hogy majd itt hagyják a papírt a Rigó Katiék, és én kiosztom.”

Ez nemcsak Érden történt így, ugyanezt több budapesti iskolaigazgató is megerősítette.

Végül a havi illetményeket a korábbi illetménysávok szerint állapították meg, arra törekedve, hogy a sávja alsó határát mindenki elérje. A tankerületi központok arra hivatkozva utasították el a béralku-kezdeményezéseket, hogy erre csak a teljesítményértékelés 2025-ben történő bevezetésekor kerül sor. Holott Maruzsa Zoltán köznevelési államtitkár augusztus 19-én egy interjúban még azzal kecsegtetett: „Jöhetnek a béralkuk, a költségvetésben van fedezet a tanárok 10 százalékosnál nagyobb béremelésére”.

A PDSZ sommásan úgy jellemzi a „törvényben garantált illetmények” januártól érvényes változását, hogy „az olyan csekély mértékű, hogy az Európában rekordszintű inflációt a legkevésbé sem kompenzálja”. A mérleg mégis a kormány számára a lehető legcsodálatosabb: az oktatásban dolgozók több mint 98 százaléka elutasítja ugyan a státusztörvényt, de fogait összeszorítva „továbbszolgál”.