Március 27-én orkán erejű szél söpört végig Érden, és sodorta, amit ért. Többek között a Velencei úti Duraku pékség tetejét is, amely ráhullott az utcai nagyfeszültségű villanyvezetékre, az pedig vitte magával az oszlopot, egyenesen egy érdi család autójára. Benne ült az anyuka a legkisebb gyermekkel. Épp a zuhanás pillanatában álltak meg a pékségnél kenyeret venni, és az asszony, észlelve, hogy az oszlopot a feje felett fölfogta az autó, rémülten kiszállt, hogy mentse a fiút, akinek ütést mért a fejére a becsapódó oszlop. Az épp akkor érkező tűzoltók rájuk kiáltottak, hogy azonnal távolodjanak el az autótól, életveszélyben vannak, mert a vezeték rövid üzemszünet után rövidesen feszültség alá kerül.

A katasztrófavédelmet az épület tulajdonosa riasztotta, amikor látta, hogy a tetőt meglazította a viharos szél. Az anyának nem esett bántódása, a fiú sérülése sem látszott súlyosnak, aki azonban egy pillanat alatt összeomlott, az a családfő volt. Ő ugyan nem volt jelen, de amint odaért, és meglátta, mitől menekült meg a családja, olyan pánikroham tört rá, hogy eszméletét vesztette.

Ebben a lélektani pillanatban természetesen senki nem gondolt az anyagi kárra, sem arra, hogy tartozik-e valaki kártérítéssel valakinek.

„Miután jól lettem, megvártam, míg áramtalanítják az autót, és hazamentem – meséli Zs., az autóját vesztett család feje. – Eszembe sem jutott azzal foglalkozni, hogy fölvettek-e jegyzőkönyvet a hatóságok. Mire másnap visszamentem az autóért, a villanyoszlop eltűnt. Akkor még nem tudtam, hogy felelősség tekintetében körbemutogatás kezdődik majd. Biztos voltam abban, hogy az elektromos szolgáltató fog helytállni, hiszen a kidőlt oszlop okozta a kárt. A katasztrófavédők azt mondták, a pékség tulajdonosa vállalja a történtekért a felelősséget, így ez tiszta helyzetnek látszott.”

Miután a család felocsúdott a történtek hatása alól, és folytatódtak volna a hétköznapok, fontossá vált az autó, amely ugyan hűségesen megmentette utasait, de használhatatlanra tört.

„Első körben írtam a polgármester úrnak és a helyi képviselőnknek, mivel úgy hallottam, létezik egy kárenyhítési alap, amiből esetleg kaphatunk segítséget – mondja Zs. – Ám kiderült, hogy a pékség előtti parkoló magánterület, ezért kérésünket elutasította a Városgazda. A pékség tulajdonosa, amikor még egymást vigasztalgattuk a bajban, azt mondta, ne aggódjak, a biztosítója biztosan fizetni fog. Miután az elektromos szolgáltató – arra hivatkozva, hogy az oszlop nem dőlt volna ki, ha nem esik rá a tető –, elutasította a kárigényt, egyre inkább ez a lehetőség tűnt valószínűnek. Teltek a hónapok, a biztosító azonban nem reagált.”

Áprilisban volt egy kárfelvételi szemle, megnézték az autót, és megállapították, hogy az gazdasági totálkáros. Két hónappal a káresemény után tartottak még egy helyszíni szemlét, bár akkor már semmi nyoma nem volt a balesetnek. A független kárszakértő azt a véleményt fogalmazta meg, hogy a tető leszakadása egyértelműen kivitelezési hibára vezethető vissza.

A családnak casco biztosítása nem volt, de úgy gondolták, valaki felelős az őket ért kárért, a biztosítók rendezzék el egymás közt a kérdést, hogy kinek kell helytállnia. Amikor teltek a hetek és csak nem jött válasz a pékség biztosítójától, Zs. ismét levéllel fordult Érd polgármesteréhez.

„Csőzik úr nagyon készséges volt. Felajánlotta, hogy közvetíti a kérésünket a biztosító felé. Ezt nyilván meg is tette, hiszen pár nappal később megkaptuk a választ Duraku úr biztosítójátől. Igaz, nem volt kedvező: kárigényünk teljesítését elutasították, forduljunk a kivitelezőhöz, ajánlották.”

A válaszlevélből nehéz általános tanulságokat kiolvasni, de megkíséreltük, és megerősítést vagy cáfolatot kértünk a biztosítótól, de nem kaptunk. Így magunkra vagyunk utalva, mi is és a kárvallott is, hogy mit is jelentenek az alábbi mondatok.

„A biztosító szolgáltatására a károsult jogosult, a károsult azonban igényét a biztosítóval szemben közvetlenül nem érvényesítheti. A biztosított csak annyiban követelheti, hogy a biztosító az ő kezéhez teljesítsen, amennyiben a károsult követelését közvetlenül kielégítette.”

Értelmezésünkben ez azt jelenti, hogy ha a biztosított úgy ítéli meg, hogy felelős az okozott kárért (ez esetben azért, mert az autó az ő területén állt, és az ő házának teteje rántotta el a villanyvezetéket és az oszlopot), akkor kifizetheti a saját pénzéből a károsultat, majd benyújthatja a számlát a biztosítónak. Ha ez így van, vajon előtte kell-e egyeztetni a biztosítóval, hogy mennyi a méltányos kártérítés?

Magyarázatra szorulna – és egyébként vitathatónak tűnik számunkra – a következő két részlet is:

„Az OTTHON Biztosítás Kiegészítő általános felelősségbiztosítás különös feltételeiben rögzített biztosítási esemény nem volt felróható a szerződőnek, ezért az XXXYYY frsz-ú jármű javítási költségét nem tudjuk a szerződés feltételei alapján megtéríteni.”

A biztosító válaszlevele szerint – casco biztosítás hiányában – „a keletkezett kárért a megjelölt építés alatt álló ingatlan kivitelezője felel, illetve az annak felelősségbiztosítását kezelő társaság” (persze akkor, ha a kivitelező rendelkezik biztosítással).

Nem merészkednénk odáig, hogy a felelősség kérdésében állást foglaljunk, a válaszokból kihámozható megállapítások azonban utalnak arra, mi a biztosító válasza erre. Így aztán megkérdeztük magát a biztosítottat, vagyis a pékség tulajdonosát, hogy ő maga kap-e kártérítést a saját biztosítójától.

Ám kiderült, hogy csaknem öt hónappal a káresemény után ezt még nem lehet tudni. A biztosító szerint az iparos tartozik felelősséggel a kárért, aki a tetőt készítette, de hivatalosan még nem válaszolt ügyfele kárigényére. Tehát nem lehet tudni, hogy mégis helytáll vagy nem fizet semmit. Ami az iparost illeti, aki a tetőt készítette, Duraku úrtól úgy tudjuk, vállalt ugyan garanciát, és van felelősségbiztosítása, beszéltek is egyszer a történtekről, de azóta eltűnt és elérhetetlen. A házon immár öt hónapja ideiglenes borítás van eső ellen, de a tető hiányzik. A tulajdonos ügyvédet bízott meg azzal, hogy képviselje az érdekeit a kivitelezővel és a biztosítóval szemben is.

Ezt tette Zs. is, miután egy barátja maga jelezte, hogy vállalná a képviseletét.

„Mi nem élünk a létminimumon – folytatta Zs. -, de azért egy 3 milliós autóról beszélünk, úgyhogy nem az a helyzet, hogy a zsebünkbe nyúlunk és veszünk egy másikat. Én mégis föladtam volna, ha ez a barátunk nem javasolja, hogy nyújtsunk be keresetet a biztosító, az elektromos szolgáltató és a ház tulajdonosa ellen.”

Az autó gazdasági totálkáros lett, mivel többe került volna a javíttatása, mint amennyi az értéke. Miután a család már eleget nézte garázsában a hű járgányt, amely megmentette a benne ülők életét, meghirdették és eladták. Jól járt vele, aki roncs-árban megvette. Családi és baráti összefogással végül sikerült venni egy másik autót. Így végül előkerült a jó is a rossz háta mögül: kiderült, mennyi áldozatot hozni kész ismerős, barát él a család környezetében, akikre lehet támaszkodni a bajban.

A család névtelenségbe burkolózik.

„Semmiképpen nem szeretnénk, hogy sajnáljanak minket az emberek, de fontosnak tartjuk, hogy megjelenjen ez a cikk – indokolja Zs., hogy miért kért tőlünk anonimitást. – Nem vagyok aluliskolázott, információhiányos ember, de bevallom, ha nincsenek mellettem a barátok, nem tudtam volna, merre induljak el. Hát még egy olyan ember, akinek nincsenek ilyen barátai, és az egyetlen vagyontárgya semmisül meg egy pillanat alatt. Vajon ő mit csinál, kihez fordul?”

Van egyébként a biztosítóknak szakmai felügyeleti szervük, méghozzá a Magyar Nemzeti Bank. Zs. kérdésére a bank ügyfélszolgálata felajánlotta, hogy egy esetleges békéltető testületi tárgyaláson részt vesz, és segíti a felek közti megegyezést.

Nem beszéltünk még az elektromos szolgáltató esetleges felelősségéről. Figyelemre méltó, hogy a pár méterre álló vasbeton oszlopnak nem esett baja, a vasszerkezet meghajlott. Bár ehhez kellett a tető is, azért látszik, hogy a korrodálódott vas elemekből épített szerkezet nem éppen a fiatal éveit éli.

Bár a történetnek még nincs vége, vannak tanulságok.

Felértékelődnek manapság a megbízható, számlát és garanciát adó mesteremberek, akik minőségi, „viharálló” munkát végeznek. Érdemes rákérdezni, van-e kivitelezői biztosításuk.

Elgondolkodtató, vajon megvédi-e az autót a sima kötelező felelősségbiztosítás, amely ugye csak közlekedési helyzetekben érvényesíthető.

Otthonbiztosítása talán a legtöbb embernek van, de vajon ismeri-e a tartalmát? Van-e benne felelősségbiztosítás? Milyen esetekre terjed ki? Vajon olyan helyzetekben is helytáll a biztosító, amikor a biztosított neki „nem felróhatóan” okoz kárt?

Végül van az esetnek még egy tanulsága, amelyre Zs. világított rá.

„Én eddig is kimutattam az érzéseimet a szeretteimnek, de azóta, hogy ez történt, még többször mondom el a feleségemnek és a gyerekeimnek, hogy mennyire fontosak nekem. Ajánlom mindenkinek, hogy tegyen így. Most megéreztem, mennyire törékeny az élet. Megállsz két kifliért, és nem biztos, hogy hazaérsz.”