Egy vasi faluban mostanság csónakkal közlekednek. Árhullám vonul végig a Murán. Szlovénia több régiójában is egy hónapnyi csapadék zúdult le 24 óra alatt. A megáradó, medréből kilépő folyók hidakat, utakat, lakóházakat árasztottak el, és földcsuszamlást okoztak. Az áradások miatt több száz embert kellett evakuálni.

Egy-másfél hónappal ezelőtt az ellenkező végletet tapasztaltuk: június-júliusban rekordmeleget, instabil időjárási jelenségekkel – hatalmas viharokkal, villámárvizekkel. Aggasztó jelenségként említették akkor a rohamosan olvadó sarki jeget, már az Antarktiszon is, a hatalmas erdőtüzeket Kanadában. Július közepén hőhullám uralta Európa déli részét, Görögországban is erdőtüzek pusztítottak, Olaszország 10 városában vörös riasztást adott ki a helyi kormány, a Kharón nevű, közel 49 fokos hőséget hozó hőhullám miatt. Július 11-én abszolút hőmérsékleti rekord dőlt meg Spanyolország Extremadura tartományában: 60 Celsius-fokos felszíni hőmérsékletet mértek.

Olyan országok is megszenvedték a hőséget, ahol az európainál jelentősen nagyobb meleghez is hozzászokhattak. Iránban nemrég 66 fokot mértek, Indiában napokon át nem ment 40 fok alá a hőmérséklet, emiatt több százan haltak meg.

A klímaváltozás leginkább szembeötlő jeleiként leírt időjárási szélsőségek láthatóvá teszik a komplex éghajlati rendszerekben zajló folyamatokat, amelyek következményeit – azok bonyolult egymásra hatása miatt – csak modellezni lehet. Ezek közül a modellek közül mindeddig rendre a legrosszabbak valósultak meg. A tudósok szerint lehetséges, hogy a melegedés mértéke a vártnál sokkal hamarabb, akár már 2024-ben átlépi az emberiség számára kritikus 1,5 Celsius-fokos határt.

A mutatkozó trendeket jelentősen súlyosbítja az ismert La Niña – El Niño jelenség. Most az előbbi érvényesül. Azonban ha a kisfiú – azaz El Niño – a 2023-24-es tél folyamán felváltja nővérét (erre 80% esély van), akkor a nyomában járó változások több tízezer halálos áldozattal járhatnak majd Európában, ahol a hőhullámok 2022-ben 60 ezer ember halálát okozták.

Azt ma már tényleg senki nem vitatja – tán még Trump is megtért ez ügyben -, hogy a felmelegedéshez jelentős mértékben járul hozzá a fosszilis energiahordozók elégetése.

Az 1970-es, 80-as évekig extrém hőhullámok, vagyis napokon keresztül tartó 30 fok feletti átlaghőmérsékletek szinte egyáltalán nem léteztek. Míg ma egy nyáron többször is szenvedünk tőlük 10-15 napig is, úgy, hogy egy csepp eső sem esik, és a hőmérséklet napnyugta után sem csökken 20 fok alá.

Az extrém hőség, szárazság – és a nyomában járó katasztrófák – olyan országokban is megjelenik, ahol eddig ismeretlen volt ez a fogalom: Kanadában, Izlandon és a skandináv térségben is.

A változásokat azért is nehéz modellezni, mert számos olyan „billenőpont” jöhet egyik pillanatról a másikra, amely visszafordíthatatlan és veszélyes hatásokat válthat ki. Ilyen lenne például a sarki jég mellett a permafroszt, vagyis az északi fagyos talajok (Alaszka, Szibéria, Kanada) hirtelen és nagy kiterjedésű olvadása, illetve az amazóniai esőerdők pusztulása. Ezek jelentős mértékű szén-dioxid-kibocsátással járnának, ami radikálisan felgyorsítaná a hőmérséklet emelkedését.

A klímaváltozás társadalmi következményeivel foglalkozó kutatók régóta mondják, hogy a súlyosbodó körülmények miatt egyre többen fognak elvándorolni a világ élhetetlenné váló tájairól (India, a Közel-Kelet, Afrika egyes régiói) az élhetőbbek felé.

Ami Magyarországot illeti klímakutatók szerint 2100-ra a Kárpát-medencében a nyár akár 5-6 hónapig is tarthat, az intenzív hőhullámok hossza pedig a 40-45 napot is elérheti.

Ami Magyarországot illeti, azt szoktuk mondani, hogy a Kárpát-medence természeti adottságai kiválóak, csakhogy ez a határainkon kívül eredő és hazánkon átfolyó vizek miatt már nem igaz: a lehulló csapadék 90 százaléka nem itt hasznosul, illetve árvizet okoz.

Nyáron egyre erősödik a forróságot okozó mediterrán, télen pedig a fagyot és a hideget mérséklő óceáni hatás. Ez negatívan hat a mezőgazdaságra: az enyhe telek miatt elszaporodnak a kártevők, a forró, száraz nyarak csökkentik a talaj vízszintjét.

De nem azért írtuk össze mindezt, hogy elrontsuk olvasóink vasárnapját, hanem, hogy néhány jó tanáccsal szolgáljunk, és enyhítsük az elkerülhetetlen folyamatok negatív hatásait.

Lássuk, mivel enyhíthetjük a klímaváltozás megterhelő hatásait.

• Először is – a megelőzés jegyében – minél kisebb energiafelhasználással.
• Totális beépítés és lekövezés helyett zöldítéssel.
  A fás, növényes területeken, udvarokban akár 5-6 fokkal hűvösebb lehet, mint a betonnal, kővel burkolt utcákon, tereken.

• Szigeteléssel.
  Az épületek körbecsomagolása jelentős védelmet nyújt a hideg és a meleg ellen is, emellett pénztárcabarát: kevesebbet kell fűteni és hűteni.
• A csatornarendszer felújításával, átépítésével, az esővíz telken belüli gyűjtésével, felhasználásával.
  A tegnapelőttihez hasonló villámáradások elleni védekezés legjobb eszköze a megelőzés. Érd domborzati és szerkezeti viszonyai miatt ezek a jövőben egyre inkább ismétlődnek majd, és az elárasztás mellett akár földcsuszamlást is okozhatnak.

• A gazdálkodás átgondolásával.
  A megszokott növények helyett esetleg sokkal inkább szárazságtűrő fajtákra kell áttérni, és akár új növényeket bevezetni az étrendünkbe illetve a takarmányozásba. Ilyen lehet többek között a cirok, ami átveheti a kukorica helyét a jövőben.
• Felkészüléssel.
  Ha beengedjük gondolataink közé azt az eshetőséget, hogy az életlehetőségeink középtávon jelentősen meg fognak változni, más jövőképre lesz szükségünk. Mindenkinek legyen B és C terve, és egy kisközösség körülötte, akikre számíthat!