Érden járt az MSZP három alelnöke egy rendezvényen, ahol többek között a város ügyeiről, az önkormányzati finanszírozás kérdéseiről beszélgettek a polgármesterrel. Ebből az alkalomból készítettünk interjút egyikükkel, Harangozó Gáborral.

Érd Most: Világjelenség, hogy a pártoknak egyre kisebb a tagságuk. Ez nyilván az MSZP-t is sújtja. Hogyan lehet egyáltalán megszólítani az embereket?

Harangozó Gábor: Való igaz, hogy a pártélettől elfordultak az emberek, ezzel együtt is az MSZP legfőbb erőssége az, hogy nálunk igazán nagy közösség van. 300 szervezetünkkel mi vagyunk a leginkább mozgósításra képes és a legnagyobb múltú történelmi párt. Elődszervezetünk, a Magyar Szociáldemokrata Párt 133 éve alakult meg.

Nálunk régi barátságok élnek még – ez látszott most az érdi összejövetelen is, amelyre a szomszéd városokból is eljöttek tagok, csak hogy találkozzanak egymással. Csordultig volt a terem, az emberek tele voltak hittel, lendülettel, és biztosak abban, hogy Érden minden esély megvan a győzelemre.

Csőzik László függetlenként indul MSZP-s támogatással?

Igen. Sok helyen, ahol az ellenzék nyerni tudott, gondot okozott, ha az ellenzéki pártok között konfliktus alakult ki. Volt, ahol el is veszítettük a választásokat emiatt. Érden viszont a polgármester kiválóan egyben tudta tartani a Szövetség Érdért csapatát, és valóban a városért dolgozó lokálpatrióta közösség jött létre. Fontos, hogy a helyhatósági választásokra nem szabad rátelepedniük a pártoknak. Mindenütt helyben tudják legjobban, hogy milyen formációban van a legjobb esélyük nyerni. A lényeg az, hogy az önkormányzati választásokon az együttműködésnek nincs alternatívája. A Fidesz jelöltjével szemben egy helyi közösségért dolgozó csapatnak kell felállnia.

Debrecenben például ez nem sikerül − most úgy néz ki −, pedig az akkumulátorgyárral szemben komoly társadalmi ellenállás bontakozott ki.

Ahol valamelyik párt jóval erősebb a többinél, illetve több erős közösség van, ott nehezebben állnak össze. Ahol erős az MSZP-s közösség, ott általában könnyebben megy az összefogás. A párt régóta azt tartotta a legfontosabb küldetésének, hogy változást tudjon elérni. Szinte fel is adtuk a saját identitásunkat, miközben mi voltunk az együttműködés motorja. Talán kicsit el is tűnt, hogy mit képvisel az MSZP, miért érdemes ránk szavazni.

Akkor nem kellene stratégiát változtatni?

Három választás áll előttünk. Az egyiknél a fő kérdés az, hogy a helyi demokrácia és a szabadság sejtjei meg tudnak-e erősödni, vagy újra létrejönni. Az európai parlamenti választás kicsit más. Mi ott is együttműködés-pártiak vagyunk, és a jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint legalább annyi helyet meg tudnánk így szerezni, mint amennyit a Fidesz. Most úgy látom, a pártok meg akarják mutatni magukat az EP választásokon. Mi is erre készülve elindítunk most egy nagyobb nyári előkampányt.

Több ellenzéki vezetésű város megtapasztalhatta, hogy nem kapott olyan lehetőséget és pénzt a fejlődésre, mint a kormánypárt-vezette települések. Miért érné meg mégis az ellenzékre szavazni?

Én ezt nem így látom, és a tények sem támasztják alá. Nézzük csak meg, Szombathely micsoda fejlődésen ment keresztül, mennyivel jobb a város atmoszférája, mióta ellenzéki vezetés van. Szerintem Érd is kifejezetten pozitív példa. Ahol az ellenzéki polgármesterek jók, és össze tudják tartani a közösségüket, ott az emberek jobban érzik magukat, a város fejlődik, megmarad a kulturális élet, meg tudják tartani az egészségügyi intézményeiket, az oktatásra kevésbé tud az állam rátelepedni, jobban működnek a helyi vállalkozások. A fideszes polgármesterek maguk alá gyűrnek mindent. A vezetési módszerük az, hogy függőségben, kiszolgáltatottságban tartsanak mindenkit, csak a kiválasztottak, a vezetéshez lojális vállalkozók kapjanak lehetőséget – abból pedig nem lesz jól működő helyi gazdaság.

Mit tenne az MSZP, ha kormányra kerülne?

Megváltoztatnánk a hozzáállást a gazdaság működéséhez. A magyarok ma 2-3 helyen dolgoznak, hogy el tudják tartani a családjukat, és sokan elveszítették a hitüket abban, hogy lehet jobb.

Én hiszek a skandináv gazdasági modellben, melynek lényege az, hogy a szociáldemokrata politika erős szakszervezetekkel, magas fizetésekre alapozott gazdaságot épített föl. Magas bérek és jó munkakörülmények mellett a vállalatok rákényszerülnek arra, hogy fejlesztésre, innovációra költsenek, új együttműködéseket, új kereskedelmi utakat dolgozzanak ki, mert abból lesz nagyobb hasznuk, ha egyre magasabb hozzáadott értéket állítanak elő.

Bebizonyosodott, hogy a magas bér nem akadálya a versenyképességnek, sőt, a gazdasági fejlesztés motorja. A fejlett gazdaság és társadalom harmadik pillére pedig a mindenki számára elérhető ingyenes közszolgáltatás: jó egészségügy és oktatás. Abból lesz jó munkavállaló, akinek van lehetősége pihenni, a családjával lenni, ügyelni az egészségére és szakmailag fejlődni – erre áldoznia kell az államnak. Mindehhez erős szakszervezetek kellenek, erős jogokkal.

Válságban van az ország, nincs pénz semmire. Hogyan lehetne most cél egy jóléti állam?

Épp az Orbán-kormány bizonyította be, hogy amikor 500 milliárdért Mol-részvényeket akar venni, vagy 700 milliárdért a Vodafont, akkor van pénz. A pedagógusok béremelésére is volna, ez csak döntés kérdése.
Említette, hogy az új Magyarország egyik lába a szakszervezeti mozgalom lenne. Ez ma sehol sincs…

Szeretnénk kampányt indítani a szakszervezetek érdekében, hogy az emberek felismerjék: bármilyen kormány van hatalmon, komoly szervezettséggel jobb életkörülményeket lehet kiharcolni. Ma nehéz a szakszervezeteknek, hiszen a szabályokat úgy változtatta meg a kormány, hogy a dolgozóknak ne érje meg tagnak lenni. A szakszervezeti díj már nem leírható az adóalapból. Ha egy szakszervezet elér valamit, az mindenkire vonatkozik, arra is, aki nem tagja. Így nehéz az embereket csatlakozásra bírni.

Azt nem tudom, hogy az Orbán kormányt mivel lehet arra rávenni, hogy erős szakszervezeti jogokat adjon, de azt tudom, hogy az Európai Unió tudna ebben segíteni, ha a szocialista frakció lenne a legerősebb, de legalább a második legnagyobb létszámú. Olyan jogokat kellene biztosítani a szakszervezeteknek, hogy a tagoknak több juttatás járjon.

A Berlin környéki régióban például 3,2 millió vasas dolgozó van, és közülük 2,5 millió szakszervezeti tag. El is érték például, hogy a tagok 13. sőt 14. havi bért kapjanak. Hasonlóképpen lehetne segíteni azt is, hogy legyen érdemi szakszervezeti mozgalom Magyarországon. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szakszervezeteknek politizálniuk kell.

A magyar vidék végletesen elhanyagolt. A vidékfejlesztés az agrártámogatásokban merül ki, amelynek 80 százaléka az agrárbáróknak megy. Mit tenne a vidékért az MSZP?

Az agrártámogatások három centrum köré összpontosulnak: a Csányi-, a Lázár- és a Mészáros-érdekeltségek köré. Ezekhez hozzárendeltek egy külön jogi státuszt, mintagazdaságoknak hívják őket. Rájuk nem vonatkoznak azok a korlátozások, amelyek a többi mezőgazdasági termelőre. Ők tudnak európai szinten versenyképesek lenni. Arról nem is beszélve, hogy míg mi az elmúlt évtizedekben lebontottuk a hatékony szövetkezeti rendszert a mezőgazdaságban, a világban ma hasonlók létrehozására és fejlesztésére törekednek mindenütt.

Hollandiában például 10 millió tejelő szarvasmarha van, alapvetően kis családi gazdaságokban, ezek gazdái mind egy szövetkezetbe tömörülnek, így tudtak Európában meghatározó tejipart létrehozni. Többek között olyan jogosítványokkal rendelkeznek, hogy szélkerekes erőművet szárazföldön csak a tejtermelő szövetkezet hozhat létre, és a hasznából tudják segíteni a farmereket. Németországban a gazdák támogatásokból szerelték fel az istállóikat napelemekkel, amivel versenyképesebbé tudtak válni.

Egyszer megkérdeztem érdi gazdákat arról, vannak-e akár termelői, akár értékesítési együttműködéseik, azt felelték, nincsenek, mert nem bíznak egymásban.

Hollandiában, ahol egy ideig éltem, nem vett meg mindenki minden szükséges gépet, hanem egy géppark volt, amit közösen használtak. Ilyen együttműködések tető alá hozásáért sokat kell dolgozni, és ebben segíteni kellene őket.

Nálunk például azért nem épülnek öntözőrendszerek az aszály enyhítésére, mert ahhoz meg kéne egyezniük a tulajdonosoknak. Az állam nem tesz semmit azért, hogy ebben segítse a gazdákat. A vidéki kisboltokat ellehetetlenítették a kompenzáció nélküli ársapkákkal… Hosszan folytathatnám a példák sorát. Igen, vidéken sok mindent kellene tenni. Kapott is vidékfejlesztésre rengeteg EU-s pénzt a kormány, de az másra ment el.

Mihalicz Csilla