Negyven éve adták át a társadalmi összefogással megépített érdi mentőállomást. A születésnapot május 11-én ünnepelte az Országos Mentőszolgálat, a társszervekkel – rendőrség, katasztrófavédelem -, valamint az érdi illetékességi terület polgármestereivel és az érdi mentőállomás volt és jelenlegi dolgozóival.

Aradszki András országgyűlési képviselő hangsúlyozta: az a hősies tevékenység, amit az érdi mentősök végeznek, elengedhetetlen ahhoz, hogy az érdi és környékbeli emberek nyugalomban, biztonságban, és annak bizonyosságában tudjanak élni, hogy megkapják a szükséges segítséget. A politikus köszönetet mondott az érdi mentősöknek az odaadásukért, elkötelezettségükért, és azt kívánta, minél kevesebb tragikus kimenetelű esettel találkozzanak.

Csató Gábor, az OMSZ főigazgatója kiemelte az érdi bajtársak extrém és áldozatos munkáját, amit a Covid alatt nyújtottak.

„Az egyik első mintavételi pontunk itt létesült. Bár ez a tevékenység nem tartozott szorosan a mentőellátáshoz, ebben is elképesztő teljesítményt nyújtottak.  Professzionizmusuk, kreativitásuk és odaadásuk az egész szolgálat büszkesége.”

„Tudom, hogy ez több mint egy foglalkozás, ez egy hivatás – tette hozzá Csőzik László polgármester. – Aki mentős, az nem bírja abbahagyni, ott akar lenni a kocsin. Az érdi mentősök is ilyenek. Az önkormányzatok mindig igyekeznek segíteni a mentősöknek, beszálltunk több kisebb-nagyobb beruházásba, mint például a járdaépítés, belső felújítások. Ezeket továbbra is szeretnénk támogatni.”

A polgármester egy kávéfőzővel lepte meg a helyi mentősöket – csakúgy, mint Falusi Ferenc helytörténeti kutató, az érdi mentőállomás ötletgazdája. Mivel az egyik szerkezet kapszulás, a másik kotyogós, a bajtársak választhatnak, milyen kávét szeretnének inni ezentúl…

Ahogy fentebb utaltunk rá, Falusi Ferenc fejéből pattant ki annak idején a mentőállomás megalapításának gondolata, és a szervezőmunkából is keményen kivette a részét. Az ünnepségen is felidézte a negyven évvel ezelőtt történteket (erről korábban itt írtunk).

Falusin kívül vannak még sokan, akik emlékeznek az indulásra. Például Petró Ferenc, aki 1982-től, a kezdetektől 2005 szeptemberéig dolgozott az érdi mentőállomáson mint gépkocsivezető. Vezetett rohamkocsit is. Vett részt újraélesztésben, és segédkezett hirtelen jött szülésnél az Erzsébet-hídon.

„Az SZTK-ba mentünk, egy hölgyért, akinek szívpanaszai voltak. Saját lábán jött ki az autóhoz, ahol a mentős elkezdte vizsgálni. Hirtelen fennakadt a szeme. Elő a defibrillátort és durr! A hölgy magához tért, és azt mondta: olyan jó élményben volt része, hogy sajnálja, hogy visszahozták… Bevittük a kórházba, túlélte – emlékezett Petró Ferenc.”

A veterán mentős  leszázalékolásáig dolgozott Érden. Úgy emlékezett, a terhelést, amit ez a szolgálat jelent, sokan nem bírták. De aki maradt, az különleges élményekkel gazdagodott. Mint Gregus László, a Szövetség Érdért képviselőcsoport tagja, aki 1985-től 1989-ig dolgozott Érden szakápolóként és szolgálatvezetőként.

„Rád van bízva egy emberélet. Ez nagy felelősség, észnél kell lenni. Ha nekem 19 évesen nem a mentőszolgálat az első munkahelyem, belőlem nem az lesz, aki lettem. Itt meg lehetett tanulni a pontosságot, a fegyelmet, az odafigyelést, a szakmát, a csapatmunkát” – vélte Gregus László.

A mentősök munkájából a meghívottak is ízelítőt kaphattak, egy rövid mentési szimulációs gyakorlat segítségével, amiben nemcsak a mentősök, hanem a katasztrófavédelem helyi munkatársai is részt vettek.