„A festés életem utolsó, harmadik ciklusának az értelme. Olyan út, amiről nem is gondoltam, hogy rá merek lépni valaha, és idáig eljutok rajta” – vallotta Szenczy Istvánné Ibolya, akinek második egyéni kiállítása nyílt meg csütörtökön.

A különböző stílusban festett tájképeket, portrékat a Szociális Gondozó Központban csodálhatja meg a közönség.

A kiállításmegnyitón Somfai István (Poly-Art) beszélgetett az alkotóval, az Alma Latina együttes zenélt, Varga Katalin pedig egy verssel lepte meg a jelenlévőket.

Aki eljött, láthatta, hogy Ibolya festményei mennyire változatosak, nem fűzhetők fel egyetlen fonálra – ahány kép, annyi téma, stílus, érzés és üzenet.

„Azt mondják, hogy a festés királynője az olaj. Nekem is ez a nagy kedvencem. Tanultam akril- és pasztellfestést is, akvarellel is próbálkozom, de az annyira nem jön be. Keresem az utamat, azt a valamit, amitől átjön az egyéniségem, lelkivilágom, mondanivalóm. Nem tudom, megtaláltam-e már” – mondta az ÉrdMostnak az alkotó, aki „civilben” közgazdász, és a gyermekkori próbálkozások után nyugdíjas korában ragadott ismét festőecsetet.

Alkotótáborokban, tanfolyamokon képezte magát, és ez a tanulóidőszak most is tart, hiszen a tájképek, portrék mellett szeretne aktokat is festeni.

„Voltam már ilyen irányú tanfolyamon, és nagyon érdekel ez a téma. Talán azért, mert rendkívül nehéz úgy ábrázolni egy emberi testet, hogy az arányok a helyükön legyenek” – tette hozzá.

Ibolyának nagy családja van, három gyerekkel, hat unokával. „Egy hétből három napot a festéssel foglalkozom. Félreteszek mindent. Nem érdekes a házimunka sem. Elvonulok, mert ez az én énidőm” –  mondta mosolyogva.

Ibolya tagja a Képzőművészek Érdi Közösségének, és nagyon jól érzi magát ebben a közegben. „Ez egy kis család. Kedvesek és segítőkészek egymással a tagok, nincs intrika, csak támogatás” – jegyezte meg.

Ami a támogatást illeti, azzal Ibolya sem maradt adós. Mint Szűcs Gábor alpolgármester megnyitó beszédében kitért rá, Szenczy Istvánné egyike annak a több mint száz alkotónak, akik egy rajz- és festőiskola tanítványaiként jelentős adományt ajánlottak fel a szegedi pszichiátriai klinikának.

Közel háromszáz képet juttattak el az intézmény felújított kórtermeibe és közösségi tereibe, hogy a nyugalmat, békét, örömöt és szeretetet árasztó képek segítsék a gyógyulást és a dolgozók jobb munkavégzését.

Ibolya művészetfelfogása is szorosan kapcsolódik ehhez az eszméhez. Az emberben és a természetben rejtőző szépséget szeretné láthatóvá tenni.

Aki szeretné a valóságot egy kicsit más szemmel látni, látogasson el a városi idősotthonba, ahol Szenczy Istvánné alkotásai május 30-ig díszítik a falakat.

Szerdánként 17 és 19 óra között várják a látogatókat, de telefonos egyeztetést követően máskor is megcsodálhatjuk Ibolya festményeit (telefonszám: 0620333-6031).