Amikor tavaly nyáron megjelent a Magyar Közlönyben, hogy hazánkban levették a természetvédelem alatt álló fajok listájáról a hódot, utánajártunk, mit jelent ez. Kiderült, hogy bár finom a hódhús, és nagy élvezettel rágja az érdi ártéri erdő fáit, továbbra sem lesz része a hétköznapi receptúrának. A hód ugyanis nálunk őshonos, része a fajok sokszínűségének, és bár majdnem kipusztult, és mostanra rendesen elszaporodott, továbbra is védelmet élvez.

Lakóüregét a partoldalban alakítja ki – legyen ez nagy folyó vagy keskeny patak. Életmódjáról, bűneiről és jótéteményeiről, valamint a védettségét érintő változásokról korábbi cikkünkben részletesen írtunk.

Egy nagycsaládos kirándulócsoportnak tűnt föl tegnap a fenti impozáns gát a Sulák-patak mentén.

„Már az M6 alatti átkeléstől meglepően magas volt a víz – tudtuk meg Süle Zsolttól, aki a fotókat készítette. – Kérdezték a hölgyek, hogy vajon miért? Mondtam, hogy a gondozatlanság miatti hordalék, vagy a gondos hódok duzzasztották fel.”

A láthatóan hódrágta építőanyagból készült gát több dolgot is jelez. Először is azt, hogy az itteni hódok is alapíthatnának nagycsaládos egyesületet, hiszen jelen vannak szép számmal. Alighanem készülnek az aszályos évadra – okos lenne követni a példájukat -, évezredek óta bevált vízvisszatartó stratégiájukat hadba vetve.

A Sulák-menti építkezéssel egyébként a hód nemcsak a saját életfeltételeit alapozza meg, de a környékbeli mezőgazdasági termelők is örülhetnek, mert az „ökoszisztéma mérnök” a természetes vízvisszatartó építmények emelésével aszályos időszakban nagy szolgálatot tehet: a felszín alatt oldalirányba el tud szivárogni a víz, és alulról táplálja a mezőgazdasági területek növényzetét is. Ezt megfigyelték például a Duna-Tisza-közi homokhátság gazdálkodói is.

Igaz, hosszú a szenvedélyesen rágó hód bűnlajstroma, az okozott károkat milliókban mérik, de Érden például még a Beliczay-sziget erdészei sem berzenkednek ellene. Tóth Péter, a Pilis Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészetének vezetője úgy fogalmazott: „egy nem túl boldog kényszerházasságban élünk. Kicsit örülünk, hogy hód színesíti a tájat, és reméljük, nem fog túlságosan elszaporodni. Végül is ez egy Natura 2000-es terület, ahol a jelenléte – és annak minden következménye – benne van a pakliban.”

Még van egy örömre okot adó hírünk, amit a hód javára írhatunk. Az, hogy ennyire jól érzi magát nálunk, jelzi, hogy az élővizeink minőségét tekintve megnyugodhatunk: az érdi Duna-parton és a közelében vannak még természetközeli részek.”