A szeles, csúf időjárás dacára ezen a március 15-ei rendezvényen is ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát a múzeum kertkapujára.

A kora délután a családoké volt: a Szepes olyan programokat szervezett, amelyeken a szülők és a gyerekek egyaránt jól érezhették magukat.

A kosaras körhinta mellett különféle népi gyerekjátékok, kézműves foglalkozások várták a legkisebbeket.

„Csepelről jöttünk, direkt az ünnepi program miatt” – mondta az egyik anyuka, aki a férjével és a két gyerekével érkezett, és nem először: átjárnak a Papi földeken lévő játszótér kedvéért is.

„Ettünk egy jó lángost, megnéztük az előadást és a koncertet, még játszanak egy kicsit a gyerekek, aztán megyünk, mert hideg van” – nevetett.

A Kalap Jakab-koncert mellett sok kísérőprogram várta a családokat: az élménykovácsolás és faesztergálás igazán nem mindennapi szórakozás, sokan éltek is a lehetőséggel.

Egy másik standnál fejvédő sodonyt húzhattak a kobakjukra a vállalkozó kedvűek. Az egyik tizenéves a kovács asztalától még egy buzogányt is kölcsönkért, egy baráti fotó erejéig.

Pár méterrel arrébb, a Vitéz Mikecz Kálmán Honvéd és Huszár Hagyományőrző Egyesület sátránál kipróbálhattuk, hogy a jó lovas katonának tényleg olyan jól vagyon-e dolga. Igaz, lovat nem kaptunk, csak nyerget, de az legalább igazi huszárnyereg volt…

„A felnőttek is ráülnek. Ami pedig a ruhát illeti, nézze csak, van szoknyánk is, próbálja csak fel! Ez a mai kor vívmánya, de ugyanúgy posztóból készül, mint a huszáregyenruha, és sokan felveszik a fotó kedvéért” – penderítette körém a szépen kidolgozott szoknyát az egyik Mikecz-huszár.

Arra a kérdésemre, hogy elég meleg-e a posztóruha, nem fáznak-e délután kettő óta, annyit mondott nevetve: „A huszár nem fázik, csak érzékeli a hőmérsékletet.”

Hát a hőérzékelésünk inkább a negatív tartományban mozgott, míg az az érzékelés, amit az orrunkkal végezhettünk, annál pozitívabb volt – a múzeumkertbe települt büfékben ugyanis sokféle harapnivalót, frissensültet vehetett a publikum. Már a finom illatoktól is megéheztünk.

A Hahota Színház Ludas Matyija, majd a Kalap Jakab-koncert megmelengette a nézők szívét (és talán a fagyos kezeket, lábakat is). A szülők ugyanolyan jól mulattak, mint a gyerekek.

Miután Kalap Jakabék levonultak, és az Aurevoir megérkezett, volt egy kis szünet a színpadon: ekkor adták át a Szepes rajzpályázatának díjait. A felhívásra közel száz rajz érkezett, és kilenc díjat osztottak ki – ezeket Csőzik László polgármester adta át.

Az egyik különdíjas Ritter Enikő lett, a VMG kilencedikes diákja, aki már több rajzpályázatot megnyert.

„A forradalomhoz kapcsolódó képet kellett készíteni. Én modernebb stílusban oldottam meg a feladatot: az előtérbe egy kezet rajzoltam, táblával, amin egy vers van, a háttérben pedig a XIX. századi Budapest” – mondta Enikő, akitől azt is megtudtuk, hogy kedvenc festészeti irányzata a szürrealizmus, és leginkább Dalit kedveli.

Fél hat után már a színpad előtt álltak az Aurevoir-rajongók. Az ingyenes koncert nemcsak a környékbelieket vonzotta: érkeztek Gyöngyösről is. „Busszal jöttünk, aztán villamossal, vonattal. És így is megyünk a koncert után haza. Négyen vagyunk, hárman Gyöngyösről, és egy barátunk Budapestről. Most először vagyunk Érden” – mondta Nina.

„Családias település, tetszik így első látásra. Itt vagyunk vagy három órája, sétáltunk egy jó nagyot, megnéztük a múzeumot, kajáltunk… Eltelt az idő” – tette hozzá Tomi.

Az Aurevoir nem okozott csalódást sem a helybeli, sem a messzi földről érkező rajongóknak – fergeteges koncerttel zárták a Szepes által szervezett ünnepi programot.