Évek óta a diplomamunkának ajánlott helyszínek közt hányódott egy Felső utcai ingatlan. Igazi értékét a helyszín adja: a városközponti sétánnyal párhuzamosan futó téglafal mögött rejtőzik. A tehetséges, fiatal érdi építész, Gellár Jakab fantáziájában ifjúsági központként született újjá.

Lehet, hogy Érd központja krónikus építészeti probléma?
Mondhatjuk így is, vagy inkább: lehetőség. A konzulensem ajánlotta a helyszínt, és az ragadott meg benne, hogy gimnazista koromban sokat jártam oda, és nem tudtam, hogy a borostyánnal benőtt fal mögött mi van.
Gimnazistaként valóságos probléma volt, hogy a fiataloknak nincs kulturált tér a találkozásra?

Nekem személy szerint nem, mert közel laktam az iskolához. De számos osztálytársam, akik Budatétényből, Budaörsről, vagy akár Parkvárosból jártak be, a délutáni hegedűórájuk vagy edzésük előtt nem tudták hol megírni a házit, a közös csoportfeladatot, vagy egyszerűen csak agyonütni az időt. Németországban, Franciaországban sok e célt szolgáló ifjúsági központ van. Ennek az elhagyatott teleknek Érd központjában bármilyen funkció jót tenne, de mivel sok iskola van, több ezer diák közösségi hely nélkül, adta magát ez a funkció.

Építészektől gyakran hallottam, hogy sokkal egyszerűbb ledózerolni egy telket, és a nulláról felépíteni valamit, mint egy régi épületet átalakítani. Az épületegyüttes helyi védettségéből fakadt, hogy meg akarta őrizni, vagy építészetileg izgalmasnak tartotta?

Egyre inkább a fenntarthatóság kerül az építészet középpontjába, ezért át kell gondolni, mi az, ami könnyen menthető. Például a csarnok váza szétszedhető és újra összerakható acélszerkezet, tehát kár lett volna kidobni. Nemrég egy kerekasztal-beszélgetésen, ahol az volt a kérdés, mi lesz a jövő építőanyaga, egy építész azt válaszolta: a semmi. Arra gondolt, hogy nem kell építeni, ha nem muszáj, próbáljuk megőrizni, ami már megvan. Ez csengett a fülemben végig a tervezési folyamat alatt. A konzulensem pedig arra biztatott, hogy egy ilyen ifjúsági központnak fokozottan fontos szerepe lehet a fiatalok szemléletformálásában. Akár úgy, hogy megjelenhet az épületen az előzménye. Hátha a jövő generációjának beépül a tudatába, hogy nem muszáj mindent a földdel egyenlővé tenni.

Ami az épület értékeit illeti, az indokolhatta a helyi védettséget, hogy különböző korok lenyomatát hagyjuk meg a városképen?

Más különösebb értéket nem véltem felfedezni az épületekben. Az utcafronton álló irodaépületet föl lehet javítani, és akkor segít megőrizni az utcakép egységességét, de építészettörténeti jelentősége nincs. Régóta nem használják, és ez meg is látszik rajta. Nyilván lehetne szebbet, jobbat tervezni, de némi ráfordítással rendbe lehet tenni, mígha ledózerolják, rengeteg sitt keletkezik, ami környezetterheléssel jár.

Egy ilyen hatalmas csarnoképület fűthetősége komoly probléma lehet, ha már a fenntarthatóságnál tartunk?

Más a komfortkövetelménye egy irodának, mint egy csarnoknak, ami kiállítótérként is funkcionálhat. Ha rendesen szigetelik, sokat lehet javítani a fűtési, de főként a hűtési paraméterein. A falszerkezetbe terveztem egy szellőző réteget: az acél vázra kerülne egy hőszigetelt réteg, meg egy külső burkolat, és a köztük lévő széles légrés fölveszi a hőt.

Ezek szerint a nagy üvegpaloták hűtésére is vannak már egész jó technológiák?

Igen, légrésekkel és átszellőző homlokzatokkal kezelhető a probléma, valamint most terjed egy viszonylag új megoldás: olyan bevonatot kap az üveg, ami a hősugárzást érezhetően csökkenti.

A zöldtető is jó volna erre, a most divatos lapos tetős kockaházakon mégsem nagyon látni. Miért?

Igen, azzal, hogy párologtatnak a növények, elvonják a hőt, és a földréteg is igen jól szigetel. Azért nem terjedt el, mert költséges, és mert kevés olyan szakember van, aki meg tudja úgy építeni, hogy jó legyen. Ha hiba csúszik a kivitelezésbe, a javítás nagyon sokba kerül. Pedig, ha drágább is, mint egy sima tető, behozza az árát, hiszen nyáron nem kell légkondicionálásra költeni.

Ha a frissen végzett építész szemével körülnéz, hogyan értékeli Érd mostanában épült közintézményeit? Mennyire korszerűek technológiailag, a fenntarthatóság, illetve a környezetbe illeszkedés szempontjából?

A Fenyves-parkvárosi Köznevelési Centrumot ismerem jobban, mert egy volt egyetemi konzulensem cége dolgozott a tervezésén. Ez olyan épület lett, amelyet akár egyetemi órán is érdemes bemutatni, és akár Franciaországban is előremutatónak számítana. Érezni, hogy nem állt meg a gondolkodás ott, hogy legyenek tantermek és folyosók.

A középületek tervezése még mindig úgy megy, hogy akkor kerül a tetőre napelem, ha marad rá pénz?

A tervezést mindig a megrendelő prioritásai határozzák meg. Lehet nulla energiafelhasználásra törekedni, meg építészetileg izgalmas megoldásokat preferálni, szép aulát, téglaburkolatot tervezni. Nagyon ritka, hogy ne kelljen arról döntést hozni, mit miért áldozzunk be. A hatályos energetikai szabványok szerint egy új épület esetében fel kell tüntetni, hogy az energiafelhasználásából mekkora rész származik megújuló energiaforrásból. Ez az ingatlan-befektetők számára is vonzó tényező, hiszen drágábban lehet eladni az ilyen lakásokat, de számos egyéb szempont is van, ezek közt legvonzóbb nyilván a maximális bevétel kitermelése.

Nagyon tetszett a volt üzemcsarnokba tervezett PET-palackfal, mint térelválasztó. Ilyet üvegekből láttam már, műanyagból nem. Hogyan jutott eszébe?

Amikor már nagyjából összeállt a terv, azon gondolkodtam, hogyan lehetne ráerősíteni arra, hogy ennél az épületnél mindent áthat a fenntarthatóság szempontja. Elkezdtem ötleteket keresgélni, én is találtam üvegfalakat, ezekről jutott eszembe a palackfal. Ez nyilván nem lehet örökéletű, de akár egy jó közösségi eseményt is lehet szervezni a pótlására, hasonlóképpen, ahogyan a textilből készített bútorokat is újraalkothatják a diákok.

Kár, hogy a gyönyörű tervéből semmi nem lesz.

Én sem adok neki sok esélyt, de sosem lehet tudni.