Hideg, sötét adventi délután. A Topoly utcai Családok Átmeneti Otthona nagy, közös helyiségében nincsenek sokan, egy-két anyuka díszeket készít és tesz fel az ajtóüvegre, egy fiatal pár a vacsorát főzi, mellettük babakocsiban szunyókál a gyermekük. „Azt csináld te, én még sosem sütöttem ilyesmit” − mutat a liszttel, panírmorzsával összekevert tojásra az anyuka, az apuka pedig csak nevet, hogy menni fog az.

Odébb egy másik család vacsorázik, hideget esznek. „Nem főztem ma, mert úgy volt, bemegyünk egy kicsit Budapestre sétálni, megnézni a fényeket, de a férjem sokáig dolgozott” − mondja az édesanya. A férje ács, Érden kapott munkát, egy ideig ismerősöknél laktak, most a családotthonban élnek a három gyerekkel.

A férfi keményen dolgozik, hogy boldoguljanak, és meg tudják vetni a lábukat a városban. „Egy hónapja vagyunk itt, nekem még minden új és furcsa. Tervezzük, hogy hazamegyünk karácsonyra látogatóba Putnokra, a rokonokhoz” − mosolyog az anyuka a májkrémes szendvics felett.

Az egyik asztalnál mutatós, ám nagyon egyszerűen elkészíthető adventi díszek készülnek az intézményt vezető Sztasákné Nagy Gabriella és kolléganője értő vezetésével. Gabi megmutatja, hogy kell pár szakavatott mozdulattal és egy ollóval csodás papírcsillagokat és hópihéket varázsolni.

Egy anyuka nagy buzgalommal vág és színez piros csizmácskákat, a mellette lévő pici gyerekasztalnál a fiacskája eszi a fánkot − adományba kapta a családotthon a nagy halom finomságot. Az anyuka elmeséli, nyár óta élnek az otthonban. Még a régi házba költöztek be, és az elmúlt hetekben jöttek át ebbe modern épületbe, ahol tágasak a terek, új a berendezés.

„Jó itt. A fiamat megviselte a környezetváltozás, mostanában nem fogad szót nekem. De nagyon jól érzi magát.” A kis család nem először költözik, az anyuka egyedül, apai és rokoni segítség nélkül neveli a gyermekét, egyik otthonból költöznek a másikba.

Most talán megállapodhatnak: az anyukának van egy komoly kapcsolata, a karácsonyt már nála töltik, nem az otthonban. Ez lesz az első, nem intézményben töltött ünnepe a gyerekkel.

Gabi azt mondja, egyre több az egyedülálló anya, nehéz sorssal, gyakran bántalmazó kapcsolatból menekülve, rokoni támogatás nélkül.

„A fiam hároméves, sajátos nevelési igényű, állandóan figyelnem kell rá, óvodába sem veszik be, folyamatosan fejlesztésre járunk. Egyedül élek vele, anyaotthonból költöztünk ide. Dolgozni nem tudok, és most megszűnt a gyesem is” − meséli egy másik anyuka.

Mi lesz a karácsonyi ajándék a fiának? Azt mondja, nemigen tud vásárolni semmit, hacsak a párja, akivel nemrég ismerkedett meg, nem vesz neki. „Valami apróságot a családi pótlékból talán mégis tudok venni, ha sikerül elintézni a munkanélkülit. Egy labdát, azt nagyon szereti. Vagy egy kisautót” − teszi hozzá.

Reméli, hogy ők sem töltik az intézményben a karácsonyt. Ha mégis, akkor sem maradnak program nélkül: a családotthonban lesz közös karácsonyozás műsorral, vacsorával, igaz, ezt külön-külön, saját ízlésük szerint főzik meg, de együtt költik el.

Az alapanyagok beszerzésében az intézmény segít, hiszen sokaknak nemhogy az ünnepi menüre, de ajándékra sem telik, a soványka gyes, családi pótlék az egyetlen jövedelmük.

„Azért szép ez a közös vacsora, mert az ország távoli tájairól érkező és azok szokásait továbbvivő családok együtt, egy asztalnál ünnepelnek” − mondja Gabi, aki megsúgja azt is: természetesen senki nem marad meglepetés nélkül ezen a napon.

De a legnagyobb ajándék a figyelem, a gondoskodás és a biztonság, amit az otthon munkatársai meg tudnak teremteni ezeknek a nehéz helyzetben élő családoknak.