Mojzer György plébános, a Szent Mihály templom papja szentelte fel december 16-án azt a betlehemi jászolt, amelyet Ófalu polgárai adakozásból, közösségi munkával állítottak fel a Szent Sebestyén, Szent Rókus és Szent Rozália barokk kápolna előtt.

A jászolépítés, vagyis Jézus születésének hiteles külsőségekben való megjelenítése 1223 óta lett világszerte része a karácsonyi ünnepkörnek. Ófaluban az első betlehemet 2010 karácsonyán állították, a Romics család felajánlásából. A bútorok és a Szent Család figurái a helyi közösség keze munkáját dicsérték.

Tizenkét év alatt az idő kíméletlenül megtépázta, így felvetődött a betlehemi jászol megújításának gondolata. Szabó Csilla meghirdette az ötletet az óvárosi csoport közösségi oldalán, szépen gyűltek az adományok, felajánlások, az Érdi Német Kultúr Egyesület pedig felkarolta a tervezés és a megvalósítás folyamatát. A MOL-Fa Kft. adta a legyalult faanyagot az istálló felső részéhez, a Tető-Zsindely Építőanyag Szaküzlet a bitumenes zsindelyt, Magyar István a szalmát. Volt, aki 101 ezer forint készpénzt adott, más 52 ezret utalt a közösbe. Végül összesen 253 ezer Ft gyűlt össze, amiből 150 ezret használtak fel.

„Először úgy gondoltuk, hogy a figurák fából készüljenek – meséli a tervezés munkafázisait Kotroczóné Klopfer Teréz, a Német Kultúr Egyesület vezetője -, de túl drága lett volna megfaragtatni. Úgy döntöttünk, szép lesz az kerámiából is, és az ötlettel megkerestük a Habilitációs Központ kerámiaműhelyének vezetőjét, Pálvölgyiné Dignisz Margitot. Nézegettünk az interneten formákat, hogy meg tudjuk mutatni az elképzeléseinket: egymás felé forduló alakokat szerettünk volna, akik a kisded felé hajolva várják a csodát.”

Már szeptember végére járt az idő, amikor kiderült, hogy a vázszerkezet összerakására nincs szakember. Mit volt mit tenni, Teri és Kőrösiné Polákovics Ági mozgósították az ügyes kezű férjeket.

Az alap egy 70 x 120-as raklap lett, arra csavarozták az adományba kapott léceket.

„Mivel nem értettünk hozzá, egyik feladat hozta a másikat. Végül egész stabilan összetákoltuk, majd lekentük az egészet törtfehér lazúrral. A jászolt és az oldalsó-hátsó fonatokat Szabó Csilla fonta vesszőből, és az alját beterítettük szalmával. Sokat dolgoztunk a zsindellyel, miután fogalmunk sem volt, ragasztani kell-e vagy szögelni. Akkor már hidegre fordult az idő, keményre fagyott a zsindely is, úgyhogy bevittük, hátha a melegen formálhatóbb lesz. De aztán amikor megpróbáltunk peremet hajlítani belőle, eltört. Akkor szereztünk helyette bádogot. Sok viszontagság után végül elkészültünk. Utolsóként a kilencéves unokámmal hajlítottunk drótból egy üstököst, rátekertük a LED-csíkot, és az istálló fölé függesztettük, hogy mutassa az utat. Nagyon büszke volt a gyerek, hogy ebben a gyönyörű jászolban az ő munkája is benne lehetett.”

A közösségi munka eredményét érdemes megtekinteni a Hamzsabég tér Külső Római úti sarkánál. Megéri egy kitérőt tenni érte a piac után. A maradék 100 ezer forintból jövőre újabb figurákkal bővül a Szent Család környezete, minden arra járó gyönyörűségére.