A meteorhullás nem csupán azért vonz rendkívül sok érdeklődőt, mert a fényjelenségek száma jócskán átlagon felüli, hanem azért is, mert ebben az időszakban (a nyár közepén, illetve második felében) nagyon sokan tartózkodnak a szabadban, így aztán a Perseidák nyomon követése sokak számára már-már hagyománnyá vált.

Idén egyébként július 17-én mutatott először aktivitást a meteorraj, maga a meteorhullás pedig augusztus 12-én, 13-án éri majd el a maximumát. Augusztus 12-én telihold lesz, a természetes fény pedig számottevő mértékben megnehezíti a meteorhulláshoz hasonló fényjelenségek észlelését, nyomon követését. Ha tehát biztosan el akarjuk csípni a Perseidákat, idén bölcsebben tesszük, ha inkább július végén, illetve augusztus elején kezdjük el fürkészni az eget. Ez persze nem a csúcs időszaka, de ennek ellenére is felejthetetlen élményben lehet részünk, ha kellően kitartóak és elszántak vagyunk.

Magát a meteorrajt egyébként a 109P/Swift-Tuttle üstökös alakítja ki. Amikor az objektum törmeléksávja találkozik a bolygónkkal, a légkörben megjelenő szemcsék megsemmisülnek, s ekként fényjelenségeket hoznak létre.

A megfigyeléshez ajánlott elvonulni a fényszennyezéstől, valamint némi türelem sem árt, ugyanis tudvalevő, hogy az emberi szemnek körülbelül 20 percre van szüksége a sötéthez való alkalmazkodáshoz. A meteorok látszólag a Perseus csillagkép felől érkeznek, de gyakorlatilag bárhol megfigyelhetők lesznek.