Kling József

Az autósok rendszeresen leüvöltik a fejemet, amikor a zebrán áttekerek a biciklimmel. Tényleg szabálytalanságot követek el, vagy a volán mögött ülőknek kellene dühkezelési problémákkal pszichológushoz fordulni? Ezt a fogós kérdést tettem fel Pető Attilának, alias Kreszprofesszornak.

A zebra hivatalos neve: kijelölt gyalogos átkelőhely. Nomen est omen, vagyis egyértelműen a gyalogosoknak fenntartott terület. Bár a gyalogos bárhol átkelhet az úttesten, de egyedül a kijelölt gyalogosátkelőn van elsőbbsége a járművekkel szemben. Ez a kiindulópont – szögezi le a Kreszprofesszor.

A biciklisek többsége – sok autós legnagyobb bosszúságára – gondolkodás nélkül átteker a zebrán. Kérdés, hogy ez mennyire szabályos, vagy mennyire nem?

Pető Attila rendet vág a káoszban: „A gyalogos és a kerékpáros két külön szereplő a közlekedésben. A biciklis ugyanis járművezetőnek minősül. Ha a gyalogosnak elsőbbsége van a zebrán, akkor ebből az következik, hogy a biciklisnek a zebrán nincs elsőbbsége abban az esetben, ha átteker rajta. Ha leszáll a kerékpárról, akkor gyalogosnak minősül, így elsőbbsége van az autósokkal szemben.” A másik fontos kérdés, hogy egyáltalán tekerheti-e a kerékpárt a zebrán? Bármilyen furcsa, de ezzel kapcsolatban semmilyen tiltás nincs a KRESZ-ben, hangzik a meglepő válasz.

„A szabály alapvetően azt mondja, hogy biciklivel közlekedni az úttest jobb szélén kell, de a legtöbb helyen az úton vissza lehet fordulni. Zebrán is megengedett járművekkel a visszafordulás. Ha tehát a biciklis az úttest jobb szélén suhan, majd gondol egyet, és balra fordulva átteker a zebrán, a túloldalon pedig visszafordul, és az úttesten halad tovább, ez megengedett és szabályos.” A csavar ott van, hogy a biciklis nem közlekedhet a járdán. Márpedig a legtöbb esetben a kerékpáros is a járdát használja, amikor pedig odaér a zebrához, gondolkodás nélkül átteker rajta, majd a túloldalon, szintén a járdán folytatja az útját. Tehát a zebra előtt és a másik oldalon, a járdán szabálytalanul közlekedik a kerékpáros. A Kreszprofesszor hozzáteszi, járdán kerékpározni csak akkor megengedett, ha az úttest jobb széle kerékpározásra alkalmatlan, például tele van kátyúkkal vagy pocsolyákkal. (Itt kell megjegyezni, hogy csak 12 év alatti gyerek biciklizhet a járdán, ráadásul ők szabályosan áttekerhetnek a zebrán, de elsőbbségük nekik sincs.)

Milyen egyéb veszélyeket rejteget még a zebrán áttekerő kerékpáros? Sokan nem tudják, pedig alapvető szabály, hogy bár a gyalogosnak elsőbbsége van a zebrán, átkelés előtt köteles körülnézni és minden olyan magatartástól tartózkodni, ami megzavarhatja a járművezetőket. Egy gyalogos sem csinálhatja azt, hogy sétatempó helyett, mint az őrült, ki letépte láncát, vágtat át a zebrán. Az autós a zebrán csak az andalogva átkelő gyalogosra számít, pláne nem egy átrobogó biciklisre. Ebből következik, hogy a kerékpáros, aki a gyalogostempónál gyorsabban megy át a zebrán, megzavarja az autóst, ezáltal veszélyes, ráadásul balesetet is okozhat. Tehát még azzal sem vigasztalhatom magam, hogyha áttekerek, jót teszek az autóssal, hiszen előbb érek át, ergo ő is előbb szabadul kényszerű fogságából.

Az érdi Stop Shop előtt speciális a helyzet. Itt található ugyanis nemcsak Érd, de valószínűleg az egész világegyetem legrövidebb bicikliútja. (Egyértelműen kerékpárút, de persze még jelölve sincs.) A semmiből támadva az Európa sétánytól indul, a járdával párhuzamosan halad a Stop Shop mellett, a körforgalom előtt átvezet a másik oldalra, majd ott a semmibe vész. Ominózus része a körforgalom előtti szakasza, amelyet a zebra mellett ütött-kopott, de azért még látható sárga felfestés jelöl. Én itt mindig egy lendülettel, persze alaposan körülnézve és az aktuális autóssal a szemkontaktust felvéve áttekerek, de szinte heti rendszerességgel akad egy-egy úriember a volán mögött, aki cifra káromkodások közepette megígéri, hogy amennyiben nem szálok le a bicikliről és nem tolom, letépi a fejemet, és azzal fog labdázni. Mindig elcsodálkozom, hogy mi, magyarok még az ilyen stresszes helyzetekben is képesek vagyunk a műveltségünket fitogtatni, és Vörösmarty Előszó című verséből idézni. Hiszen mi másra gondolhatott az autós, mint a költő veretes soraira: „A vész kitört. / Vérfagylaló keze / Emberfejekkel lapdázott az égre, / Emberszivekben dúltak lábai.” A vers mindenkinek szellemében a magyar költészet legjavát fejből fújó autósok a volán mögül láthatóan nem tudják értelmezni a sárga szaggatott vonalat, azt hiszik, a zebrán robogok át. Pedig nem. Innen üzenem, a sárga szaggatott vonal óvó ölelésében teljesen szabályosan átkelhetek, hiszen nem a zebrán, hanem a bicikliúton tekerek keresztül.

Jobb helyen, ahol a zebra mellett van kerékpáros átvezetés, a biciklisnek kihelyezik az elsőbbségadás kötelező táblát, tudom meg a Kreszprofesszortól. Mondanom se kell, itt ilyen nincs. Azért jobb, ha úgy csinálok, mintha lenne. Vagyis elsőbbséget adok az autósnak, és aztán, amennyiben nem érkezik jármű, szépen szabályosan áttekerek a másik oldalra, ahol már csak azzal a néhány kedves gyalogos kollégával kell dűlőre jutnom, aki a járdáról a bicikliútra tévedve elém veti magát.

A biciklisek és a gyalogosok békés egymás mellett haladása azonban már egy másik történet. Egyszer talán arról is megkérdezem a Kreszprofesszort. Addig is legyünk sokkal empatikusabbak egymással, necces helyzetekben pedig Vörösmarty helyett szavaljunk a másiknak Weöres Sándor verseket, és tűzzünk virágot egymás gomblyukába.