Hogy kezdődött a virágszobrász pályája?

2003-ban kezdtem agyagvirágokat készíteni. Hobbiként indult, szereem lett belőle. Könnyűipari műszaki mérnök végzettségem van, modellezőként dolgoztam, ruhákat és apró árut, illetve táskákat terveztem és készítettem. Amit valaki síkban felrajzol, én azt látom térben, azaz a kétdimenziós rajzból háromdimenziós tárgyat alkotok. Mikor otthon voltam a lányaimmal, akik most 16, 18 és 20 évesek, szükségem volt valamilyen alkotótevékenységre. Megismertem egy hölgyet, Horváth Ágnest, aki korábban Ázsiában élt. Ott tanulta ki az agyagvirág-készítés mesterségét, és átadta nekem az alapokat. Együtt dolgoztunk egy ideig, aztán a sors úgy hozta, hogy külön utakon folytattuk.

Miért pont orchideákat készít?

A virágok mindig közel álltak hozzám. Abban az időben kerültem kapcsolatba a Magyar Orchidea Társasággal, amikor tanultam a mesterséget. Közelebbről megismerhettem ezeket a csodálatos virágokat, és elkezdtem megformázni őket. Vonzott, hogy akkoriban az orchideák nem voltak felkapottak, sőt, alig ismerték őket, ráadásul színesek, látványosak, és jó megmintázni őket. Egy páfrányt például sokkal nehezebb elkészíteni. A Vajdahunyad várában tartott kiállításokon közel 8 évig szerepeltem az agyagorchideáimmal.

KI lehetett állítani nem élő virágot is?

Van egy-két olyan orchideafaj, amely tiszavirág-életű. Ezeket a különleges példányokat nem tudták volna virágzásukban bemutatni (vagy egyáltalán beszerezni), ezért készítettem én el agyagból. A közönség nem vette észre, hogy nem eredetiek.

Azt azért mondjuk el az olvasóknak, hogy ez nem az az agyag, amiből például a korsók készülnek.

Igen, ez egy speciális, szintetikus, kevert anyag, ami levegőn szárad, azaz nem égetjük ki. Pont emiatt gyorsan kell vele dolgozni: különböző szerszámokkal munkálom meg. Az agyagnak natúr színe van, én festem le olajfestékkel. Miután elsajátítottam, több éven át tanítottam is ezt a technikát. Aztán az élet úgy hozta, hogy az érdi Nyitnikék kiállításon találkoztam Sipos György preparátorral, aki felkért, hogy a Földrajzi Múzeum számára épülő diorámájába készítsek trópusi növényeket, illetve orchideákat. Így kezdődött az a szakmai, majd baráti kapcsolat, amelynek révén több preparátorral is megismerkedtem, és bemutattam nekik ezt a technikát. Többen is kértek tőlem ilyen-olyan növényeket a preparátumukhoz. Eljutottam egy nemzetközi versenyre Finnországba, ahol Pünkösti Zsombor preparátorral állítottunk ki, és nyertünk első helyezést a Collective Art kategóriában. Zsombor egy bülbül madarat készített, ami az én fáklyaliliomomon ült. Ez újabb löketet adott, egyre több virágot készítettem múzeumoknak. Bemutathattam a virágaimat és ezt a technikát számtalan vadászkiállításon, többek közt Salzburgban, Erfurtban, valamint Budapesten is.

Érden is megcsodálhatjuk a virágait, többek közt a deres szádorgót, ami külön vitrinben kapott helyet az emeleti bemutatóteremben. Vannak azonban még különlegesebb alkotásai, igaz, azokat nem Magyarországon láthatjuk.

Az olaszországi Dolomit Múzeumnak készítek virágokat három-négyszázmillió éves fosszíliák alapján. Michael Watchler régész ősmaradványok alapján megrajzolja, hogy nézhetett ki az a bizonyos páfrány vagy ginkgo biloba, elküldi nekem fotón, én pedig háromdimenziósan elkészítem neki.

Mondhatni, hogy mára a hobbiból hivatás lett?

Igen, így húsz év után már mondhatjuk. Most már nem a készletet árusítom, hanem csak megrendelésre dolgozom.

Ez anyagi biztonságot is adhat?

Külföldön igen, Magyarországon még nincs értéke. Vagy inkább azt mondom, kevesen tudják megfizetni. Készítettem sok virágot szállodáknak, de ahogy bejött a piacra az olcsó kínai selyemvirág, a minőség helyet inkább az olcsóbbat választották még akkor is, ha azt havonta le kell cserélni. Az én munkámban igen sok óra van, az ősnövényeket például hónapokon keresztül készítettem, hiszen egy egy méter magas növényt speciális hungarocellalapra kellett megépítenem, hogy évtizedeken át tartós legyen.

Kelendőek azért az agyagorchideák a piacon, vagy inkább a múzeumoknak, preparátoroknak dolgozik?

Kérnek tőlem magánszemélyek is virágot esküvőre, ballagásra. Vagy csak úgy, mert sötét a szoba, és egy valódi orchidea ott nem élne meg. Aki akar, az agyagvirag.hu oldalon megtalál engem, illetve az alkotásaimat. És szeretek jótékonykodni is: az Életfa Csoport licitjeire rendszeresen felajánlom egy-egy munkámat, illetve iskolák tomboláira is.

Hány munkaóra egy cserepes orchidea elkészítése?

Ha egy száron van három bimbó és hat virágfej, és hozzá a levelek, akkor az a száradási idővel, a festéssel és az összeállítással tíz óra. Lehet ezt gyorsabban is csinálni, de az a mi[1]nőség rovására megy. Egy-egy ilyen agyagvirág évtizedeken át díszítheti a lakást.

Van hobbija, szenvedélye a virágszobrászaton túl?

A gödöllői egyetem gyógy- és fűszernövény szakán tanulok, nemsokára végzek. Tizenhárom éves korom óta kirándulok, járom az erdőt, mezőt, és szeretem a gyógyítás természetes formáit. Bükkszentkereszten voltam egy kiránduláson, ott mondták, hogy lehet jelentkezni erre a kétéves képzésre, és örömmel vágtam bele.

Milyen tervei vannak a közeljövőre?

Az az ötletem támadt, hogy a különféle tájakon honos, védett növényeket kellene lefotózni, és elkészíteni az adott térség múzeuma számára, hogy mindenki láthassa őket. Úgy, ahogy itt Érden a szádorgót.

Ha már itt tartunk: a szádorgót eredeti alapján vagy fotó után készítette?

Fotó alapján, de később láttam az élőhelyén is. Ugyanolyan lett az enyém, mint az élő.