Érthető, ha valaki nem tudja, hol van Fülöpváros, hiszen a városrész ma hivatalosan az Újfalu – esetleg az Erzsébetváros – nevet viseli, és már csak a helyiek emlékeznek meg arról, hogy Batthyány Fülöp főherceg alapította. Abból az alkalomból, hogy a környéken lakók nemrég megszépítették a terecskét, utána kérdeztünk, miről is mesél a régi kőkereszt.

A szálak Érd legpusztítóbb természeti katasztrófájáig nyúlnak vissza. 1838-ban, miután az ár levonult a Duna-parti területekről, a vályogházak szétolvadtak a vízben, csak a 2-3 kőépület maradt meg. Ezt látva Batthyány Fülöp főherceg kivágatott három egyenes utcát a birtokából – a mai Alsó-, Felső és Ilona utcát –, és 250-300 négyszögöles telkekre osztotta. Ez a birtokméret már elegendő volt a minimális önellátáshoz, több mint száz évvel később ekkora területtel már kuláklistára lehetett kerülni. Bár a főherceg egyébként sosem lakott Érden, sokat tett a városért. Még építőanyagot is adott az árvízkárosultaknak, hogy új otthont építhessenek maguknak. Az építkezéseket az uradalmi mérnök, valamint a mezőváros elöljárósága felügyelte Hegedűs József plébános közreműködésével. Az ő sorai alapján alkothatunk képet Fülöpváros születéséről:

„Ez az újonnan épült mezőváros magába tekintve szabályosabb, mint a régi, mert három egyenesen vonuló s fasorokkal díszes utcái kellemesen hatnak a szemlélőre, még kellemesebben leendők, ha lakosaik házaikat s kertjeiket fa ültetvényekkel ékesítenék. Küldíszét a telepítvénynek végre leginkább emeli az országút mellett épített nagyszerű vendégfogadó (a mai Földrajzi Múzeum épülete), mely melléképülettel akármely város díszére lehetne. Az így emelkedett új város, mely főméltóságú Batthyány főherceg nevéről Fülöpvárosnak neveztetett így lett, hogy a régi négyszeg formájú helység mind a lakók egymással közeledését, mind pedig az egyházi kormányzatot nehézíttő hosszú alakú alakot ölte fel.”

Tűz, víz, kisharang

 Az alapító keresztnek nevezett emlékmű mögött fából haranglábat ácsoltak, és állt még ott egy szertár az önkéntes tűzoltóknak. A haranglábat őrizték is, utolsó vigyázója özv. Pató István halottas volt, akinek feladatául szabták azt is, hogy ha tűz ütne ki – ami a környék nádtetős házainál megesett –, riassza a környéket. A harangláb a 2. világháborúban megsemmisült, kis harangját Érd Óváros plébániai gyűjteménye őrzi. 1957-ben kutat is ástak a harangláb mellé, mely jó ivóvízzel látta el a környéket. A környéken lakók nagy becsben tartják Batthyány Fülöp emlékét, az 1840-es évektől május 1-jén, Fülöp napján gyertyát állítottak és virágot készítettek a kereszt tövébe.

Ma már az ünnep régi fénye megkopott, és ebben nemcsak a hálátlan utókor a ludas, hiszen a pogány tavaszköszöntőre rátelepülő keresztény hagyomány is változott. Szent Fülöp napján, május 1-jén régen zöld ágakkal díszítették a Szent Mihály templom belsejét is, úgy ünnepelték a vértanút. A legújabb liturgikus rendelkezések értelmében azonban Szent Fülöp napja május 11-ére került át, és helyét Munkás József foglalta el. Így ma ezen a napon már nemcsak a munka ünnepét nehéz átélni, de a tavaszi zsendülés pogány örömünnepe is kiüresedett – pláne, hogy a májusfaállítás is kiment a divatból –, valamint Fülöpváros szimbolikus születésnapja is lappangani látszik. Mindenesetre a helybeliek egy kis csoportja kitartott május 1-je mellett, és a gyertyagyújtás, felvirágozás mellett helytörténeti sétákat is kezdett szervezni, melynek kiindulópontja az alapító kereszt. Ez idén is így volt, és a megemlékezőket – egy lelkes kis baráti közösségnek köszönhetően – kitakarított, megszépült kis tér fogadta.

Várost nemcsak az önkormányzat szépíthet

A szépítő csoport motorja Kotroczóné Klopfer Teréz, az Érdi Német Kultúr Egyesület elnöke, akinek a hajdani szülői háza az árvíz után épült, pár háznyira a kereszttől. A történetét mégsem tudta, egészen addig, míg Ábel András helytörténész el nem mesélte, és aztán közös erővel közkinccsé tették az Érdi Német Kultúr Egyesület gondozásában megjelent Érd Műemlékei és Épített Értékei című kiadványban.

„Bántotta a szemem a kereszt környékének állapota – meséli, hogyan jutott eszébe a kereszt környékének parkosítása –, ezért a városüzemeltetés és a közterület-fenntartók (ÉKFI) engedélyével nekiláttunk kedves barátaimmal, hogy a Fülöp-napi megemlékező séta résztvevőit már szép, rendezett terület fogadja. Hamarosan elkészül a kereszt megvilágítása is egy napkollektoros reflektor segítségével, amely a Gyurivill cég adománya.”

A parkosítás – Klopfer Teréz mellett – Bánfainé Réda Julianna, Kőrösiné Polákovits Ágnes, Mészáros Ildikó, Pethő Andrea, Szilágyi Erzsébet, Kotroczó Gedeon, Süle Zsolt, Süle Benjámin munkáját dicséri, és Zizi kutyusét, aki híven őrizte a csapatot. A felásott sávból hat zsák gyomot szedtek ki, beültettek 12 bokor korai jázmint, valamint kéknefelejcset, varjúhájat, krizantémot és tarkalevelű kecskerágó bokrokat.

A baráti csapatnak nem ez az első közös munkája. Március végén a vízimolnárok életét és a vízimalmok működését bemutató tanösvény átadó ünnepségére kitakarították a régi fürdő előtti parkolót, valamint hamarosan rendbe teszik a Fő utcai hajdani általános iskola udvarát is. Úgy gondolják, a város lakói nem várhatnak mindent az önkormányzattól – amire van szándék, összefogás és dolgos kezek, ott lehet segíteni abban, hogy Érd tovább szépüljön, és valóban virágzó kertváros legyen. Teréz a saját tündérkertjéből vitt virágokat a térre, de többen ígértek őszre hagymás és egyéb évelő növényeket.

Sétálni pedig kell

A május elsejei fülöpvárosi helytörténeti séta vezetésére idén Süle Zsolt kapott felkérést. Mikor megkérdeztük tőle, miért is ő, kiderült, nagyon is megvannak ennek az előzményei.

„Sétálni egyébként szükséges, Érdtől függetlenül is. Ahhoz, hogy egy település igazi polgárai legyünk, fontos kimozdulni, ismerni a szomszédokat, az utcát, a környezetet, találkozni távolabbi ismerősökkel is. Nem árt tudni, milyen virág nő a szomszéd utcában, és ha még kulturális érdekességek is vannak, azokról tudomást szerezni. Ez utóbbiban pedig lehet segíteni is. Én például régóta ismertem ezt a kis teret a Kinga utca sarkán, de nem tudtam róla semmit. Annyit láttam, hogy olykor virágot, gyertyát tesznek ki. Aztán megtudtam, hogy ez Fülöpváros alapító keresztje, és pár éve egy jó barátommal, Balla Imrével elkezdtünk május 1-jén ide kijárni, és városi dolgokról beszélgetni. Még felvételeket is készítettünk ezekről a beszélgetésekről. Aztán átmentünk a Városháza melletti főtérre Eőry Emil Batthyány Fülöpről készített szobrához, és ott folytattuk a beszélgetést, gondolkodást. Sokszor előfordult, hogy elnéztem arra, amerre a szobor néz, Fülöp főherceg városrészére, és tetszett. Amikor Klopfer Teriék – a Földrajzi Múzeummal együttműködésben – elkezdtek helytörténeti sétákat szervezni a kereszthez, elmentem résztvevőnek. Itt hallottam Stencinger Norbert helytörténésztől az alapítókereszt jelentőségét és hányattatott történetét. Aztán amikor most fölkértek, hogy én meséljek róla, hozzákapcsoltam egy másfél órás sétát. Azt mondják, jó volt.”

Egy kis tér új élete

„Az alapító kereszt az 1960-as évekig rajta volt az országos műemlékek listáján – meséli Kőrösiné Polákovits Ágnes. – Az akkor a műemlékvédelemben dolgozó Ágó Mátyás – Érd nemrég elhunyt korábbi főépítésze – vette észre, hogy egyszer csak lekerült onnan. A művelődési ház akkori igazgatója, Urbán László terjesztette elő a műemlékfelügyeletnél 1982-ben, amikor is újra felvették. Érd város helyi értékeket számon tartó értéktárába Kávrán Istvánné Szedmák Ilona javaslatára került be, ma is ő a kőkereszt értékőre.”

Az emlékhelyet gondozó csoport most kitette az erről szóló ismertető szöveget is a téren, így az arra sétálók is megismerhetik az alapító kereszt történetét. Klopfer Teréznek föltűnt, hogy mostanában kevesebb a szemét a környéken. „Egyszer virágültetés közben látom, hogy egy kislány és az öccse szedik a szemetet a téren – meséli. – Kiderült, hogy itt laknak, és ők tartják tisztán a szakaszt.”

Mihalicz Csilla