„A hatmillió zsidó áldozatra amíg zsidó lesz a földön mindig fogunk emlékezni és mindig nagy szomorúsággal fog eltölteni bennünket, hogy volt a történelemnek egy olyan időszaka, amikor pusztán azért pusztítottak el embereket, mert zsidó származásúak vagy vallásúak voltak”

– mondta az Érd Tv-nek a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja kapcsán Hidasi Endre, a Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület elnöke.

„Nem szabad elfeledkezni arról, hogy a második világháborúban sokmillió ember halt meg, mindkét oldalon óriási áldozatok voltak.

Óriási tanulság, hogy volt a történelemnek egy olyan pillanata, amikor az emberiség össze tudott fogni a lehető legrosszabb rossz ellen, nevezetesen a náci német birodalom és annak törekvései ellen és egységesen küzdött azért, hogy ezt legyőzze”

– húzta alá Hidasi Endre.

A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza. A túlélők családjuk, közösségük elvesztése miatt gyakran úgy döntöttek, hogy nem tudnak új életet kezdeni egykori lakóhelyükön, ezért a fővárosban, nagyobb városokban, vagy külföldre emigrálva próbálták békében élni tovább életüket.

Hidasi Endre felelevenítette, a magyar zsidóság legnagyobb tragédiájára a náci birodalom hanyatló korszakában került sor, amikor sem a náci hadigépezet, sem az ideológia nem volt csúcspontján.

„Közvetlenül a vereség előtt következett ez be rendkívül rövid idő alatt és a vidéken élő magyar zsidóság szinte teljes pusztulásához vezetett. Borzasztó nehéz szívvel kell gondolnunk azokra az emberekre, akiket a háború befejezése előtt szinte karnyújtásnyira vittek el Auschwitzba és semmisítettek meg az utolsó órákban”

– emelte ki Hidasi Endre az Érd Tv-nek.

Az első hivatalos feljegyzés, amely az érdi zsidóságot megemlíti, II. József korában keletkezett. Az 1784-87. évi népesség-összeíráskor Érden egy nyolcfős zsidó család élt. 1860-ra a zsidók száma a tíz évvel korábbi harmincról kilencvenegyre emelkedett. Főleg kereskedelemmel foglalkoztak, mint például Taub Henrik, Läudler Antal és József, Deutsch Jakob és Vilmos, Böhm Ferenc, Spitzer Jakab, Presser Mór, Weisz Mór, Weisz Áron és Stern Jakab; Kóbler Mózne bádogos. A templomok, az izraelita iskola működése, a hitközség létrejötte virágzó, életerős zsidó közösségre utalnak. A közösség tagjai adóikkal és munkalehetőségek biztosításával jelentős szerepet vállaltak a település felemelkedésében. Amikor 1939-ben elrendelték a munkaszolgálata bevezetését, Érdről is összegyűjtötték az erős, munkaképes férfiakat. Többen a Felvidékre és a Nyírségbe kerültek. 1944. március 19-ig viszonylagos nyugalom uralkodott a községben, de német megszállást követően felgyorsultak az események. Egy hét múlva az izraelita származásúak már sárga csillagot viseltek. A deportáltak pontos száma nem ismeretes. A gettósítás előtti napok országos felmérése alapján – melyet minden hitközségnek el kellett készítenie – Érden 118 zsidó élt. Útjukra csak a legszükségesebb holmit vihették magukkal. A vonat négy nap múlva, június 17-én érkezett Birkenauba, s onnan hamarosan Auschwitzba terelték a foglyokat.

SORSFORDÍTÓ UTAZÁS

Az érdi székhelyű Dunamenti Zsidó Kulturális Egyesület évről évre szervez utazásokat a helyi és környékbeli középiskolásoknak Auschwitz-Birkenauba, az egykori náci koncentrációs tábor helyén kialakított emlékhelyre. Az egyik túrára az Érd Médiacentrum is elkísérte a diákokat, amit ezúttal a Holokauszt Nemzetközi Emléknapja apropóján idézünk fel.