Cikkünk második részében vázoljuk, milyen jogi lehetőségeket próbált végig a házaspár – mindhiába –, hogy tulajdonát visszakapja.

Mihalicz Csilla

Végrehajtás – Covid miatt zárva című cikkünkben megírtuk, hogy a vészhelyzeti kormányrendelet végéig a bérbeadóknak esélyük sincs arra, hogy hatósági úton érvényt szerezzenek igazuknak. Az adósságuk viszont hónapról hónapra nő, hiszen a lakásbitorlók – a házaspár közlése szerint – szeptember 29-e óta nem fizetnek sem lakáshasználati díjat, sem rezsit. Tartozásuk december végén csaknem kétmillió forintra rúg. Mivel a fogyasztásmérőket a házaspár nem íratta át bérlőik nevére, a fizetés őket terheli. A várostromlók logikája mentén először megpróbálták kikapcsoltatni a szolgáltatást. A középkorban a kiéheztetés általában megpecsételte a vár védőinek sorsát, manapság ugyanezt a hatást – gondolnánk – el lehet érni az áram-, a gáz- és a vízszolgáltatás megvonásával. Bár, alighanem már az internethiány is elég lenne. Csakhogy nem élünk a középkorban, a szolgáltató pedig – az MVM Next ügyintézője – arról tájékoztatta a Szabó-Nagy – Monek házaspárt, hogy rosszhiszemű lakáshasználóiknak „egyetemleges joguk” a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, így a saját házukban nem tudják kikapcsoltatni a szolgáltatást. 

Egy hasznos tanácsot azonban adott: szereltessenek feltöltőkártyás (előrefizetéses) fogyasztásmérőt a hálózatra, akkor legalább némiképpen szabályozhatják az áramfelhasználást. A szolgáltatóváltás miatt erre sokat kellett várni, a november 29-i kísérlet az óra felszerelése ráadásul meghiúsult. A G. család ugyanis nem engedte be az E.ON szerelőit. Sőt, a ház tulajdonosát sem, aki pár perccel a szerelők után érkezett. „Az áramszolgáltató egyik munkatársa ekkor már a kapun belül tartózkodott – meséli Szabó-Nagy László. – Mikor G-né engem meglátott, bezárta az elektromos kaput, és ezzel az áramszolgáltató egyik munkatársát is ingatlanon belülre zárta, a többit pedig kívülre. Ekkor fölhívtam az Érdi Rendőrkapitányságot, hogy küldjenek járőrt, aki biztosítja, hogy az áramszolgáltató munkatársai bejuthassanak az ingatlan területére mérőóracsere céljából. G-né a kiérkezett járőröket beengedte, engem viszont nem, sőt, a szerelőket sem. Ők a munka meghiúsulásáról jegyzőkönyvet vettek fel, én pedig feljelentést tettem G-né ellen, melyben kértem az Érdi Rendőrkapitányságot, hogy indítson eljárást a jogcím nélküli lakás foglalókkal szemben, magántulajdonom jogos birtokba vétele érdekében.”

Tulajdonosból jogsértő

A rendőrség azonban bűncselekmény hiányára hivatkozva elutasította a feljelentést. A vizsgálati osztály alighanem próbálta valamilyen kategóriába szuszakolni a tényállást, és azt a „magánlaksértés” fogalmában vélte megtalálni. Így, bár a feljelentésben nem is merült föl a szó, az elutasítás indoka ez lett. Azért idézzük szó szerint, hogy ne kelljen értelmeznünk, hátha olvasóink közt lesz, aki érti. Miután a levél fogalmazója definiálta a magánlaksértés fogalmát, így folytatja: „{G-né} azzal, hogy az elektromos kaput bezárta a feljelentő előtt, aki nem tartózkodik életvitelszerűen az ingatlanban, így nem akadályozva meg abban Szabó-Nagy Lászlót, hogy az ingatlanhoz tartozó bekerített helyre bemenjen, nem követte el a magánlaksértés bűncselekményét.” A lényeget azért mi is értjük: jogai jelenleg annak vannak, aki életvitelszerűen tartózkodik egy lakásban, akkor is, ha ezt jogerős végzés ellenében és a tulajdonos engedélye nélkül teszi.

A tulajdonosnak tehát a végrehajtás-stop idejére mind a belépési, mind a rendelkezési jogait felfüggesztette a vészhelyzeti kormányrendelet. Ezt magyarázta el már korábban a végrehajtó is, amikor Szabó-Nagy László megkérdezte, hogyhogy őt távol lehet tartani a saját tulajdonától, őket viszont nem lehet korlátozni abban, hogy elfoglalják az ingatlant, melynek kiürítését közjegyző előtt megígérték, és amelynek elhagyására jogerős végzés kötelezné őket? „Azt felelte erre az ügyintéző, meglehetősen arrogánsan, hogy értsem már meg, birtokháborítást követek el, ha bemegyek a lakók engedélye nélkül – magyarázza a tulajdonos –, mivel ők vannak birtokon belül. És mi van, ha felfogadok egy biztonsági szolgálatot arra, hogy kipakolják őket, kérdeztem. Akkor büntetőeljárást indítanak ellenem, és meg fognak büntetni, mint felbujtót, felelte ő.”

Egy ideje a Szabó-Nagy – Monek házaspár és a G. család közt minden kommunikáció megszakadt. Miután a lakás bitorlói nem fizetnek közüzemi fogyasztásukért, az Aszú utcai ház teljes gőzzel termeli az adósságokat. Gyűlnek a fizetési felszólítások, és közeledik a nap, amikor a szolgáltatónak ki kellene kapcsolnia a villanyt, a gázt, és elzárni a vizet, illetve korlátozni a szolgáltatásokat. Vajon megtörténik-e? Egyáltalán hozzá tudnak-e majd férni – hatósági segítség nélkül – a kerítésen belül levő szerelvényekhez? Vagy a járhatóbb utat választva, a szolgáltatók a tulajdonosokon próbálják majd behajtani a közüzemi tartozásokat? Ha ez utóbbi történik, vélhetően gyorsabban és eredményesebben érnek célt, mint Szabó-Nagy László, aki most polgári peres eljárást indítva próbálja a G. családon az – immár csaknem kétmillió forintra rúgó – közüzemi és lakáshasználati tartozást behajtani.

„A hivatal mozgástere csekély” 

A házaspár az önkormányzatnál is próbált jogvédelmet kérni. Annak idején, amikor a G. család kérte, hogy állandó lakcímet létesíthessen az Aszú utcában, Szabó-Nagy László aggodalom nélkül engedte meg. „Azt gondoltam, mivel nincsenek kiskorú gyerekeik, akkor jelentem ki őket, amikor akarom – mondja. – Hát ebben is nagyot tévedtem. Amikor pár hónapja lakcím-érvénytelenítési eljárást kezdeményeztem, kiderült, hogy nem tehetem meg, csak akkor, ha már nem laknak bent.” Eredménytelenül kezdeményeztek hatósági eljárást amiatt is, hogy a G. család – véleményük szerint – üzletszerű állatszaporítást folytat (engedélyük nélkül) az Aszú utcai házban. Most az áramfogyasztás-mérő meghiúsult cseréje, és a házba való bejutás megakadályozása okán újra a polgármesteri hivatalhoz fordultak.

Kérdésünkre, hogy vajon miért a jogcím nélküli lakáshasználó élvez birtokvédelmet, miért nem a tulajdonos, Érd önkormányzatának Lakosság-szolgálati Irodavezetője, dr. Barabás Emőke azt válaszolta, konkrét, egyedi hatósági ügyben a vonatkozó jogszabályi előírások miatt nem adhat tájékoztatást. „Általánosságban annyit közölhetek – tette hozzá –, hogy a bent lakók a jegyző részéről nem kaptak birtokvédelmet, az állatvédelmi hatósági eljárásban lefolytatott helyszíni szemle során pedig nem tártunk fel szabálytalanságokat. Az utóbbi eljárással kapcsolatban még megjegyezném, hogy hivatalunk mozgástere csekély, csakis a vonatkozó jogszabályok, előírások betartását vizsgálhatjuk. A felek között fennálló jogvita bírósági hatáskörbe tartozik. A bíróság meghozott egy döntést, amelynek kikényszerítése a végrehajtó feladata. A bírósági eljárás magasabb fokú, mint egy hatósági eljárás, azt felülbírálni nem tudjuk.”

Szabó-Nagy László Érd országgyűlési képviselőjétől is meghallgatást kért, és úgy érezte, beszélgetésük során Aradszki András nagyon megértőnek és segítőkésznek mutatkozott. „Megnyugtatott, hogy a megfelelő helyen fogja kezdeményezni, hogy gondolják át, szükséges-e a tulajdonosi jogok ilyen mértékű korlátozása a vészhelyzet miatt. Azonban megkeresésemre a továbbiakban már semmi választ nem kaptam.”

Hasonlóképpen jártunk mi is, amikor e-mailben kifejeztük, hogy szívesen meghallgatnánk a képviselő úr jogászi és politikusi véleményét a helyzetről, illetve arról, hogyan lehetne az ügyet kibillenteni a holtpontról. Lapzártánkig azonban hiába vártuk a válaszát.

Túl a tündérmesék korán

A helyzet mostanra egészen letisztult. A G. család már nem érzi szükségét, hogy indokokat hozzon föl, miért nem költözik ki. Nem, mert nem, és kész! Nem tudni semmit a titokzatos épülő házukról, a kivitelezőről, aki meglépett a „vadonáns új” kazánnal. A lakhatási engedély talán még mindig valahol a végtelenben lebeg, túl a vészhelyzeti vadászmezőkön. Nem különösebben megnyugtató a helyzet azzal a háttértudással, hogy a végrehajtói rendszert éppen korrupciós bomba repítette az égbe. A romok eltakarítása közepette még nyilván nem volt érkezésük két héttel ezelőtti érdeklődésünkre válaszolni. Azt tudakoltuk, hogy a végrehajtási eljárásra vonatkozó módosítás, miszerint „a veszélyhelyzet megszűnéséig ingatlan kiürítése iránt, azzal összefüggésben intézkedni, valamint ingatlan kiürítésére irányuló helyszíni eljárási cselekményt foganatosítani” nem lehet, valóban vonatkozik-e a jogcím nélküli rosszhiszemű lakáshasználókra is, akik nem banki vagy köztartozás miatt állnak kilakoltatás előtt, hanem magánszemélyek tulajdonát blokkolják? 

Érdeklődtünk az iránt is, hogy érkeztek-e más hasonló panaszok is a Magyar Bírósági Végrehajtói Karhoz? Továbbá, hogy nem furcsa-e, hogy a végrehajtó intézkedik a végrehajtás leállítása érdekében, mintha csak a kötelezett sorsát viselné a szívén? Fejtörést okozhat manapság sok újságolvasónak Völner Pál és a „fővégrehajtó” bukása kapcsán, hogy vajon mitől olyan jövedelmező manapság a végrehajtói szakma, hogy a praxist elnyerő végrehajtók 2-5 milliós „hálapénzt” tudnak belőle megspórolni egy olyan időszakban, amikor a végrehajtott ügyek száma töredéke a Covid előtti időkben szokásos ügyszámnak.

Szabó-Nagy László fantáziáját is megmozgatta a háttérben zajló korrupciós botrány. „Még az is eszembe jutott, mi van, ha létezik egy, a vészhelyzeti korszakra szerveződött bűnbanda, amely arra alapoz, hogy a hasonlóképpen járt bérbeadók – merthogy hallottam, nagyon sok ilyen ügy van mostanában – tehetetlenségükben alacsony áron eladják ingatlanaikat. Van, akinek megéri, akár a lakásbitorlókkal lakottan is ezeket megvásárolni – állítja Szabó-Nagy László. – Én pedig váltig kérdezem: tényleg háborús helyzet van most, amely még arra is lehetőséget ad, hogy tisztességes adófizető állampolgárok tulajdonát lehessen bitorolni? Ha ez így van, akkor én viszont megfontolom, hogy perközösséget szervezve eljárást indítsunk a magyar állammal szemben.”