22_03_29_erdmost_nincskep

„Kifogom, megsimogatom és visszaengedem”

22_03_29_erdmost_nincskep

„Kifogom, megsimogatom és visszaengedem”

Tavaly 700 ezren váltottak ki horgászengedélyt az országban, 135 ezerrel többen, mint előző évben. Sportból, vadász-szenvedélytől fűtve lógatják sokan órákon keresztül a csalit, vagy ennyire megugrott a nyílt vizek szerelmeseinek tábora? ? Erről beszélgettünk Erdélyi-Pupa Balázzsal.

Érdfm 101.3 – Hallgasd bárhol! Bármikor!

HIRDETÉS

Miért lettél horgász és horgászfilm-készítő?
A természettel való eggyé válás vonzott elsősorban, mindig is erről szerettem volna az embereknek beszélni a filmjeimmel. A horgászok közt is sokan vannak, akik elszakadtak a természettől. Úgy járnak a természetbe, hogy semmi közük nincs hozzá. Az első kérdésük, amikor horgászhelyet keresnek, hogy oda lehet-e állni autóval a partra. A hallal való találkozásnál lényegesebb, hogy kinek milyen csili-vili cucca van, és mekkora halat fogott.

Azért a zsákmányejtés öröme még megvan, hogy megküzdöttem a hallal, mint az öreg halász Hemingway kisregényében?
Igen, de amikor ez az ösztönvezérelt vágyakozásom beteljesült, elbüszkélkedtem vele, onnantól már csak a saját rekordjaimat döntögethetem, boldogabb nem leszek tőle. A mai horgásznak nem elég, hogy annyi halat fogjon, amennyi a családjának kell.

Mit kellene tennie, ha teljesítette a tervet? 
A filmjeimben épp azt akartam megmutatni, hogy mennyi mindent tud még adni a horgászat: úti élményeket, barátságokat, gasztronómiai élvezeteket, a természet megismerését – akár így együtt, csokorba fűzve.

A természet szeretetét óhatatlanul magával hozza a horgászat, hiszen ahhoz, hogy megfogjam a halat, tanulmányoznom kell az életmódját, a természetes víz jellemzőit, és akkor már észreveszem, hogy a túlsó parton milyen gyönyörűek a fák. Így működik?
Sajnos a mai világban már nem. A technológia és a marketing az embereket az üzleti érdekeknek megfelelően orientálja. Gyere ehhez a tóhoz, megmutatjuk, hol a hal, megmondjuk, milyen csalit használj, itt van a jól fűthető faház, wifi, jakuzzi. Csak költsd el a pénzedet és kész! Én letértem erről az útról. Először kis hegyi patakokat kezdtem rendbe tenni, összeszedtem a szemetet, élőhelyeket tanulmányoztam, aztán fejlesztettem, főként az Északi-középhegységben. Ehhez jöttek az utazások, a kulturális barangolások, túrázások – így vált teljessé az életszemléletem, a természet-szeretetem, és ennek lett szerves része a horgászat is.

Miért Érden telepedtél le a családoddal? A Duna-part vonzott?
Érd véletlenül került a képbe, tíz éve költöztünk ide. Debrecenben nőttem föl, aztán valahogy a média tűzközelébe akartam kerülni. Budapest számomra élhetetlen, úgyhogy körülnéztünk, és meglepetésünkre Érdet üdítőnek találtuk a keleti mogorva és rosszindulatú sivárság után.

Milyen tapasztalatokat szereztél az érdi horgászkultúráról?
Sokáig nem is mertem lejönni a folyóhoz, ijesztő volt a nagy víz, és módszerekben is teljesen mást kívánt. Barátkozgattam helyi arcokkal, akik „gerillásan”, autentikus vadonként élik meg a természetközeli partrészeken történő pecázást, télen, fagyban is lent vannak a parton. Összehaverkodtunk, éjszakákon keresztül forgattam velük, és közben egy jó közösség tagja lehettem. Nagyon sokat tanultam tőlük. Erről szól a Real&Wild című filmem, amely a megrendelőknek ugyan nem tetszett, de a közönség körében nagy sikert aratott. Dokumentarista film, amelyben elkerültem azokat a sablonokat, amelyeket a kereskedelmi televíziózás elvárásként támaszt. Akkoriban történt a filmkészítő munkásságomban is egy olyan fordulat, aminek következtében ma már nem kellenek a filmjeim a kereskedelmi csatornáknak.

Miért?
Megpróbáltam olyan módszereket bemutatni és népszerűsíteni, amelyek a lehető legkíméletesebben bánnak a természettel. Ez a szemlélet azonban nem hozza a reklámokat.

Meglepett, mennyien váltanak évente horgászjegyet, és hogy milyen komoly kormányzati támogatás áll mögöttük.
Ha hozzávesszük a családtagokat, akiknek az életét meghatározza a horgászat, egymillióra tehető a horgásztársadalom. Egy ekkora célcsoport már érthetővé teszi, miért fontos a politikának is megjelenni ebben a közegben. A horgászok és horgászegyesületek országos koordinációját ellátó szervezet, a MOHOSZ elnöke Szűcs Lajos – aki egyúttal a Tenisz Szövetség elnöke is volt – fideszes parlamenti képviselő. A MOHOSZ – a kormány „stratégiai partnere” – lett 2030 végéig a legtöbb vízterület halgazdálkodási jogának haszonbérlője. Nem beszélve arról, hogy akik kőkeményen diktálják a horgászkultúrát, milliárdos bevételre tesznek szert abból, hogy – egyébként – irtózatos környezetszennyezéssel járó módszereket nyomnak.

Mire gondolsz?
Például a bojlis horgászatra. Ezt nagytestű halakra találták ki, drága felszerelés kell hozzá, és olyan magas fehérjetartalmú etetőanyaggal szórják tele a vizeket, amely eutrofizációt, vagyis elalgásodást okoz. Mivel óriási tételben nyomatják, hatalmas bevételt jelent a gyártóknak. Ezzel szemben én másfajta kultúrát képviselek: egy szál bottal, műcsalival, esetleg cserkelve fogok halat, a lényeg a szemlélődés és az élmény. Ennek a kultúrának a propagálását ma sokan a horgászat iránti támadásként értékelik.

Mi a véleményed az érdi horgászati kultúráról?
Szabályozott, kövezett a partszakasz, de akkora a terület, hogy vannak természetközeli részek is. A horgászok közt vannak, akik eldobják a csalis dobozt, otthagyják a szemetüket, és ezt joggal teszik szóvá a kirándulók.

Több filmedben is propagálod a „kifogom, megsimogahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg és visszaengedem” jellegű horgászatot. Ez valóban megkíméli a halakat, vagy inkább csak nem látjuk, mikor belepusztulnak?
A 90-es évek közepén a szakújságokban a Catch&Release horgászat mellett tettem le a voksomat. Azóta már általánosan elfogadott lett. Az biztos, hogy nem jó, ha naponta 50-60 kősüllőnek átszúrom a száját, kiteszem a napra, szélbe, szelfizek vele, aztán visszaengedem. Fontos a halak túlélése szempontjából, hogy a vízben tartva, kíméletesen szabadítsuk meg a szakáll nélküli horogtól. Igaz, úgy nem lehet megmutatni a kamerának. A lemondás – azt hiszem – kulcsszó a fenntartható horgászatban, amihez az kell, hogy vissza tudjunk venni az egónkból. Legyen elég az öröm, hogy találkoztam a hallal, és tudjam elengedni úgy, hogy én ereszkedem bele a vízbe.

Akkor te is sokat fejlődtél azóta, hogy némelyik filmedben bizony kiemelted és megsimogattad a halat.
Igen, ez így van. Én is átestem ezeken a fázisokon, én is fényeztem az egómat azzal, hogy mutogattam a zsákmányomat. Egyébként Nyugat-Európában, ahol erőt képviselnek az állatvédők, már nem is elfogadott a Catch&Release horgászat. Beszélgettem egy szakíróval, aki számos kutatásra alapozva mutatta be a módszer árnyoldalait. Elég magas a mortalitás például az olyan halak esetében, mint a süllő. Már a fárasztáskor elindulnak olyan biokémiai folyamatok, amelyek helyrehozhatatlan károkat okoznak az izmokban, idegekben, emiatt később a ragadozók nem tudnak zsákmányt ejteni. Meg vagyok róla győződve, hogy rengeteg hal elpusztul, miután elengedték.

Akkor hogyan lehet minimalizálni az egyre kiterjedtebb mértékű hobbihorgászattal járó károkat?
Önmérséklettel: nem ötven halat fogunk, hogy abból 47-et visszaengedjünk, hanem csak ötöt, és abból tartunk meg hármat. Utána pedig ott maradunk a természetben, és élvezzük, hogy eggyé válhatunk vele. Nem vagyok vadász, de az életben (kisbetűvel) című legutóbbi filmemben ezt az eggyé válást próbáltam ábrázolni, ezért is nem véletlenűl kisbetűvel írva, kifejezve a természetességet, a nagybetűs EGÉSSZEL való viszonyt. Elmentem a Zemplénbe, hogy szarvasbőgést, esetleg csörtét, üzekedést lássak. Nagyon érdekelt, hogy milyen felfokozott állapotban ez a kultikus állat. Aztán kicsit másképp alakult a film, mert sokkal mélyebb, spirituális élményben volt részem, amit persze nehéz egy filmben átadni, ezért inkább arra törekedtem, hogy a nézőben is fölvetődjenek gondolatok. A vadászati világkiállítás időszakában attól egészen eltérő gondolatokat szerettem volna ébreszteni.

Vannak követőid a „fenntartható” horgászatban?
Nem is kevesen, sokan elkezdtek másképpen horgászni, összekapcsolni a zsákmányszerzést másfajta élményekkel is. Nem tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg megfelelőnek a fenntartható jelzőt. Épp, hogy radikálisan úgy kellene változtatni a horgászati szokásainkon, mint ahogyan a fogyasztói létünkről lemondani a jövőnk érdekében, a jövőnk csak zöld lehet! Inkább értékhordozó horgászatnak nevezném.
 

További cikkeink

További cikkeink

Az Érdi Kincses Óvoda és Tagóvodái pályázatot hirdet köznevelési foglalkoztatotti jogviszony keretében óvodai dajka
Az Érdi Kincses Óvoda és Tagóvodái pályázatot hirdet köznevelési foglalkoztatotti jogviszony keretében pedagógiai asszisztens

Facebook

Facebook
Twitter
LinkedIn
Pinterest
Reddit
Telegram
WhatsApp
Email