„Szeptember 29-én, hajnali 3 órakor jó hangulatban, kondiban és reményekkel telve indultunk el az alaptáborból közvetlenül a 6450 méteren található 2-es táborunkba, ahová egy hosszú, de eseménytelen felmenet után jó erőben érkeztünk meg a délutáni órákban.

Tervünk azt volt, hogy másnap – 30-án – felköltözünk a 3-as táborba, ahonnan az éjszaka indulunk tovább a csúcsra, amit – e terv szerint – 1-én reggel értünk volna el.

30-án reggel rossz híreket kaptunk a 3-as táborban tartózkodó kötélrögzítő sherpa csapattól: a mély hó miatt nem tudták elérni a Dhaulagiri 8167 méteres csúcsát. A rádióbeszélgetés egy pontján a kötélrögzítő csapat „bedobta a törölközőt” és úgy tűnt, mindenki levonul a hegyről. A következő fél órában egy maroknyi, nyugati mászókból álló csapat meggyőzte a fent lévőket, hogy érdemes még próbálkozni és megindult felfelé.

Mi ekkor hibás stratégiai döntést hoztunk: Budapesttel egyeztetve úgy tűnt, a 2-a meteorológiai szempontból pontosan olyan jó lesz, mint az 1-e és erős volt a gyanúnk, hogy az 1-ei kísérlet csak részsikert hoz majd, így mi egy nap várakozás mellett döntöttünk.

1-én reggel 7-kor indultunk el a 3-as táborba, amit a késő délutáni órákban értünk el. Közben örömmel hallottuk, hogy sokan – többek között a nagyváradi Varga Csaba is, akinek ezúton szeretnénk kifejezni gratulációnkat! – 1-én elérték a csúcsot. Az erőforrások összevonása a mély hó ellenére sikerrel járt. Úgy gondoltuk, ha a meteorológiának igaza lesz, akkor ez számunkra remek hír: ritka ajándék egy mászópárosnak, ha egy ekkora hegyen egyedül mozoghat a csúcsmászás napján.

A meteorológia sajnos tévedett: a délután / este során sok hó esett, ami ezen a hegyen egy páros számára gyakorlatilag lehetetlenné teszi a mozgást. 1-én este 8 órakor indultunk el a hármas táborból, jó erőben és hangulatban. Már az első órákban kiderült, a friss hó rendkívül nehézzé teszi a mozgást: váltakozva vezettünk és egyenletesen, de fájdalmasan lassan haladtunk előre az éjszakában. (A kötélrögzítő csapatnak – többnapos előkészítő munka után – húszórás folyamatos munkával sikerült elérnie a csúcsot.) Végül a „traverz” nevű szakasz első harmadában, reggel 6 órakor láttuk be, ezt a próbálkozásunkat el kell engednünk: a kérdéses szakasz – egy ferde hegyoldal – friss hóval borítva erősen lavinaveszélyesnek tűnt és az eddig megtett út alapján a csúcsot reális időben nem tudtuk volna elérni. Rövid tanácskozást követően, szakadó hóesésben a visszafordulás mellett döntöttünk.

A hármas tábort reggel 9 körül értük. Rövid pihenő után tovább ereszkedtünk a kettes felé, ahol megint pihegtünk kicsit. Az alaptábort végül – folyamatos ereszkedés után – 19:30 körül értük el. Mivel a fagyhatár továbbra is 5200 méter körül van, végül a sziklás részeken újból jól eláztunk.

Összefoglalva: a mostani körrel rendkívül jó akklimatizációra tettünk szert, a hegyen pedig – úgy tűnik – csapadékmentes időszak következik, ami, a továbbra is kitartó mászók számára jó lehetőséget kínál egy újabb csúcskísérletre.” – adták hírül az Eseményhorizont mászói október 3-án.

Közben Dávid második (ezúttal kínzó fogfájása miatt megkezdett) antibiotikumos kúrájának is a végére ér. A végső csúcskísérletre várhatóan 7-e és 10-e között kerül majd sor.