Milyen ősöktől származik ez a gyönyörű színes család?

A kutya volt a legelső állat. Úgy született, hogy sokat dolgoztam a BNV-n kirakatrendezőként, és a kezembe akadt sok gyönyörű, színes szabászati hulladék, amit akkoriban a műszerek és a finom gépek védelmében tömítőanyagnak használtak. Miután kiállítottuk a gépeket, ezek mentek mind a kukába. A barátnőmmel együtt sajnáltuk őket kidobni, inkább mindent újrahasznosítottunk.

A véredben van a kidobott holmik megmentése?

Igen. Otthon anyukámmal is mindig átalakítottuk a ruháit, kézimunkáztunk, anyu gyönyörűen festett. Apukám pedig ezermester volt, tehát hoztam a családból kézügyességet, kreativitást. Bonyhádon jártam iskolába, elsős koromtól rajzszakkörös voltam, megnyertem minden versenyt. Végül kirakatrendezői iskolát végeztem, majd grafikus lettem.

Az állatok iránti vonzódást is otthonról hozod?

Apukám gyűjtötte az állatokat: volt szamarunk, lovunk, kecskénk, birkánk, voltak gyöngytyúkok és többféle más baromfi, nyulak, galambok, sőt, apukám nutriával is foglalkozott.

Végül is az anyag puhasága szinte fölkínálta, hogy állatbabák legyenek belőle?

A plüss számomra teljesen új anyag volt, hiszen az 1980-as években még nem lehetett kapni. Egyedül a Békéscsabai Kötöttárugyár gyártotta Magyarországon, és védett licenc volt, még a hulladékot is eladták. A ficni-fecnikből, amikhez így hozzájutottam, olyan állat lett, ami éppen kijött belőle. Akkor még csak alapszíneket gyártottak, mi pedig az állatkákat három méretben készítettük el: volt egy nagyobb, egy kicsi, meg egy mini. Ha volt egy bizonyos színű anyagom, és abban megláttam a lehetőséget, akkor fogtam az ollót, egy használt papírt, és kivágtam a szabásmintát.

Minden különösebb tervezgetés nélkül?

Igen. Egyből szabásmintát rajzolok. Sok állatokkal illusztrált könyvet lapozgattam át, és onnan merítettem ötleteket. Ma is arra törekszem tervezéskor, hogy megtaláljam azt a jelentéktelennek látszó részletet, amitől elnyeri az állat a „személyiségét”. A kakadu kollekció például új, és egy apróságtól lett egyedi. Mások a madár taréját általában úgy varrják be, mintha kakas volna. Csakhogy a kakadunak körkörös a taréja. Arra is ügyelek, hogy úgy szerkesszem meg a mintát, hogy számításba veszem a plüss tulajdonságait, és hogy a granulátum mit tesz vele. Az egyszínű anyagok másképp viselkednek, mint a nyomott mintás vagy a csíkos anyagok.

Ollóval vagdossátok ki a szabásminta alapján a figurákat?

Nem. Minden egyes figurához egyedi, úgynevezett stanckéseket tervezek.

Úgy néz ki, mint egy-egy különleges formájú pogácsaszaggató…

Szabáskor ügyelni kell a szálirányra, azt is jelölöm a késen, hogyan kell rátenni az anyagra, és hogy hányszor kell belőlük nyomni. A stanckést tehát rátesszük a tizenkét rétegben egymásra terített anyagra, és a présgép átnyomja az anyagokon. Vera, a munkatársam szétteríti az asztalon a kiszabott plüss darabokat, akkor jövök én, és egyenként összeválogahttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg a babákat, szín szerint. A patchwork babát azért találtam ki, mert fogyott az anyagunk – főleg a nyomottak és a csíkosak -, és gazdaságosan kellett bánni a színekkel. A Covid miatt nem tudtam újakat venni, mert bezárt az a cég, amelyik legyártotta az anyagokat, melyeket terveztem. Nem nagyon van itthon más ilyen cég, amelyik kis mennyiségben is vállalja a gyártást, úgyhogy egy török partnert találtunk helyettük. Mivel mindig valami újjal kell előállnunk, arra gondoltam, rakjuk össze, ami most megvan. Ebből aztán eszméletlenül népszerű kollekció lett.

A szivárványos kollekciónak óriási sikere van. Talán a politikai üzenete miatt?

Nem, hiszen én már ezt jóval előbb kitaláltam, mint hogy a „meleg törvény” körüli politikai botrány kitört volna. Németországban nagyon népszerű volt a szivárványos szarvú rinocérosz meséje, emiatt gyártottunk ilyen babákat tavaly.

Hogyan kerül bele ezekbe az állatokba az a „BEBE-ség”, amitől összetéveszthetetlenül egyedi lesz?

Tőlem. Minden babámban benne vagyok én is. Vannak olyan állatok, amelyekkel évekig foglalkozom fejben. Nem készítek vázlatokat, hanem gondolkodom egy-egy apró részleten, hogy más legyen, mint a többi a piacon. A kengurun és a babáján hét évig dolgoztam, de olyan is van, hogy hirtelen megtervezek valamit egy óra alatt, az meg úgy lesz tökéletes.

Hogyan merül föl egy keselyű elkészítésének az ötlete, hiszen egy ilyen madárban nem sokan találtak még szerethető vonást?

Minden állatban van valami gyönyörű, kedves és vicces. Készítettünk csótányt, kullancsot, szőlőtetűt, meztelen csigát, sőt, influenzát, amikor kitört Németországban a vírus és baktérium őrület, de van petesejt és sperma is.

Volt egy „menekült tatu” kollekció is 2015-ben, annak viszont bevallottan volt politikai háttere, ugye?

A menekülők sokféleségét próbáltuk ábrázolni. Saját egyedi címkével készültek, sokféle színből. A befolyt pénzből pedig az anyagköltségen felüli összeget egy német menekülttáborba küldtük el.

Miért a német piacra készülnek a figurák, és miért nem itthon árusítod őket?

Az első egy-két évben rengeteg babát adtam el itthon. Aztán a magyar iparkamara szervezett egy berlini túrát a nagy nemzetközi berlini őszi vásárra, és ott találkoztunk azzal a partnerünkkel, akivel a mai napig együttműködünk. A négynapos kiállítás második napján már elfogyott mindenünk. Egyébként nemcsak a német piacra szállítunk, hanem az USA-ba, Franciaországba, Japánba is.

A német partnerrel kötött szóbeli megállapodásnak része az is, hogy magyar piacon nem forgalmazzák az állatkákat?

Nincs is annyi babánk, hogy itthon is tudnánk őket árusítani. Régen megtettük, de mivel csak bizományban vették át tőlünk, és aztán nem nagyon akartak fizetni, meguntam. Amíg valutáért el tudom őket adni, addig minek kínlódjak itthon. Régebben rendszeresen meghívtak minket vásárokba, de most már belefáradtunk a sok pakolásba. Az augusztus 20.-i Mesterségek Vásárán például eleinte ott voltunk, amíg egy volt osztálytársam szervezte. Engem bízott meg az összes grafikai munka elvégzésével, és kaptam egy tiszteletbeli helyet is. Azután, hogy elvették tőle a szervezést, mi is kívül találtuk magunkat. Tíz éven keresztül próbálkoztam, hogy ismét bejussak a babáimmal, de nem vagyok eléggé „népi”. Én csak európai szerettem volna lenni, de az meg nem jó nekik. Most pedig már feladtam.

A német partneré a forgalmazás kizárólagos joga?

Nincs ilyen szerződésünk, mindenről szóban állapodtunk meg, és tartjuk magunkat hozzá. Uwe imádja a termékeinket, és remek ötletei vannak. Fantasztikusan ért a marketinghez, immár 30 éve dolgozunk együtt.

Olvastam, hogy az olyan karaktereket, mint a „kis szamár kúszónövény”, a „meleg zuhany” és a „tojást tojó gyapjas tejkoca” ő találta ki…

A németben is vannak szólások, közmondások, és ezek nyomán sok olyan figurát talál ki, amelyekért megőrülnek a német vevők.

Nagy kedvenc lett például Heidi, a fehér afrikai állat. Miért?

Heidi a berlini állatkert bandzsa oposszuma, a látogatók nagy kedvence. Ugyanolyanra kellett volna csinálnunk, a szemkészítőnk azonban nem tudott kancsal szemeket csinálni, csak többszörös nekifutással.

Hányféle állatból áll jelenleg a kollekció?

Olyan 8-900 féle fajból. Vannak köztük nem létező állatok is. A csőrös halnak elnevezett figura sokak szerint hasonlít a vízipók mesében látható kukachoz, ám valójában az unokaöcsém rajzai ihlették. Sokat vigyáztam rá, amíg kicsi volt, és nagyon szeretett rajzolgatni.

Ezek az állatkák is Kínában készülnek, mint a legtöbb termék?

Nem. Jól fizetett magyar munkaerő készíti őket, és tisztességesen adózunk is utánuk. A Covid miatt volt, akit el kellett küldenünk, majd épp az a három ember mondott föl, akiket teljes állásban megtartottunk. Az egyikük azóta már visszakéredzkedett, de én elvből nem veszek senkit vissza, aki egyszer elment. Ezt a tanulságot szűrtem le az elmúlt 35 év tapasztalataiból.

Miért bolondulnak az emberek ennyire a plüss állatokért?

Talán, mert puha, vicces, szerethető… Ezek a babák újdonságnak számítottak a piacon. Én nem a meglévő figurákat másolom, hanem arra törekszem, hogy a kollekcióm más legyen, mint a többi. A hangyászfélékből készített sorozattal például néhány évvel ezelőtt formatervezési nívódíjat nyertem itthon. De nagyon sikeres az óriás tatu is. Ha egy fajt felfedezek, akkor abból szeretek sokfélét készíteni. Így lett gyík kollekció, rengeteg béka, teknős, krokodilok… Sokszor az anyag inspirál: lehetőséget ad arra, hogy hasonló, vagy ugyanabból kihozható állatot tudjak megformálni.

Van kapcsolatod a rajongókkal?

Gyakran kapunk tőlük fotókat, abból látjuk, hogy hatalmas gyűjteményeket halmoznak fel. Rácuppannak egy-egy állatra, és ahányféle szín van belőle, azt mind felvásárolják. Van egy tatugyűjtő, akinek 8000 féle tatuja van.

Döbbenetes árakat megadnak a gyűjtők egy-egy olyan darabért, ami hiányzik a kollekciójukból: láttam egy állatkát 906 €-ért.

Egy mumbóért adott az egyik gyűjtő ennyit a másiknak. Szoktam mondani a férjemnek, hogyha egyszer becsődölünk, akkor mi is az eBay-en fogjuk árulni a babáinkat. Sajnos mi nem csillagászati összeget kapunk értük, pedig a granulátum árát most éppen a duplájára vitték föl, szerencsére a plüss ára viszont kedvezőbb lett. A cég 30. születésnapjára kiválasztottuk az első hat állatot – köztük volt a patkány, az elefánt, a kacsa – és Uwe előkészített egy gyűjtői kollekciót, limitált darabszámmal. Amikor föltette az első 60 db-ot, egy perc alatt eltűnt mind. Ugyanis a gyűjtők résen voltak, és azonnal lefoglalta valaki az összeset, majd elkezdte árusítani az eBayen. Minden évben megyünk a berlini vásárra, és az első nap már ott várnak minket a gyűjtők. Van, aki 2000 km-t vonatkozik, hogy odaérjen a hajnali nyitásra. Uwének volt egy tizennégy méteres standja, ott három teremőr állt, mert összeverekedtek a babákért a rajongók.

Hamisítják is?

Igen. Nürnbergben, elnyertem „a legtöbbet hamisított termék” Plagiarius díját, melyet a német kereskedelmi kamara és szerzői jogvédő iroda ad ki, a világ legnagyobb játékvásárán.

Volt már a kezedben hamisított példány?

Igen, és hát elég silány volt. Nálam az elsődleges szempont a minőség. Az anyagnak és az előállításnak is 100 százalékosnak kell lennie. Két hamisítóval perre is mentünk, akik be akartak hozni egy konténernyi hamisítványt Kínából. Egy nürnbergi ügyvédnőnél védettük le a BEBE márkát, és ő kapta a fülest, hogy Hamburgban fogják kirakni a szállítmányt. Karácsony előtt be is vitték a raktárukba, abban a pillanatban megjelentek a vámosok, és leplombálták a teljes készletet. Mire megtartották a tárgyalást, csődbe is ment a vállalkozás. Végül a bíróság ítélete szerint mind az ötszázezer babának le kellett vágni a fejét, és beküldeni az ügyvédünknek. Nemrég utánajártunk, és egyelőre a BEBE kollekciót egyedülállóként jegyzik a nürnbergi vásárban.

Egészen másképp indult a karriered, kirakatrendezőként, aztán grafikusként. Amiatt vettél új irányt, hogy a plüss állatkák ilyen üzleti sikert hoztak? Vagy a lelkületedhez ez áll a legközelebb?

Nyilván nagy siker, ha az ember kitalál valamit, és az ennyi éven keresztül eladható. A mai napig inspirál, hogy megalkossak egy-egy új figurát, variáljam a színeit… Él az egész úgy, ahogy van. Mindig találok új kihívásokat, ilyen például ez a legújabb keselyű sorozat is. Nagyon bonyolultnak indult, aztán sikerült kellőképpen leegyszerűsítenem, hogy a varrónők meg tudják varrni. Az állatvilág kimeríthetetlen, nem hogy nem unom, inkább sokszor csapongok, hogy most madarat, vízi csigát vagy halat készítsek először, és aztán mindegyikből lesz 20-30 fajta.

Mintha egy szigeten éldegélnétek itt Érden, a város felett. Sosem gondoltál még arra, hogy „bebésíts” egy errefelé őshonos állatot?

Nem, bár nagy becsben tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg az itteni élővilágot. Időnként megjelennek nálunk barna vízisiklók, rengeteg féle madár, mókusok, szarvasbogarak, lepkék, sünök… A vaddisznók úgy mennek keresztül a drótkerítésen, mintha ott se lenne, és a tölgyfáinkról lehullott makkot, amit össze szoktuk gereblyézni, fölhabzsolják, végig túrnak mindent. Amikor ide költöztünk, nagyot néztem, ugyanis olyan növények voltak a telkünkön, amilyenekkel még nem találkoztam. Volt itt például árvalányhaj, rezgőfű, harangvirág, és nálunk nincs is fűnyírás, amíg a gyöngyike a magját el nem szórja, vagy míg a harangvirágok – több fajta is van – nagy boszorkánykörökben el nem szaporodnak. Amelyik vadnövény itt megtelepszik, az itt is marad, nagyon vigyázok rá. A kertből nem dobunk ki semmit, komposztáló van minden sarokban – egy egész komposztáló rendszer. Minden, amit kivágunk, azt visszadolgozzuk a földbe. Van mulcsozó gépünk is, úgyhogy én mindig szörnyülködve nézem, hogy az új betelepülők sokszor 30-40 zöldhulladékos zsákot is kiraknak, tele újrahasznosítható zöldhulladékkal.

Milyen szép lenne egy szarvasbogár vagy egy pannon gyík a Bebe kollekcióban…

Igen, a bogarak nagy kihívást jelentenek… – van még előttem lehetőség bőven.