Élénken él bennem, amikor gyermekkorunkban tavasztól őszig minden vasárnap délután sorba álltunk szüleinkkel a Moszkva téri gombavizsgálóban. Bár már jól ismertük a fajokat, ez így ment éveken át, mígnem a gombavizsgáló megkért minket, ne menjünk többet. Amikor már nem vittük bevizsgáltatni, az volt a jól bevált gyakorlat, hogy először csak anyukám evett a gombából, és ha nem esett baja, mi is megkóstolhattuk. Mégis mindenkit arra biztatnék, hogy aki gombászni indul, vizsgáltassa be, mielőtt fogyaszt belőle, vagy csak olyan fajokat szedjen le, amelyeket jól ismer. Bugyik Imre arról számolt be, hogy minden évben hallani gombamérgezésről annak ellenére, hogy rengetegszer felhívták már a figyelmet a gombaszedés veszélyeire. Mint mondta, szerencsére a mérgezések nagy része enyhe lefolyású, kevés a súlyos, illetve a halálos kimenetelű eset. „Nekünk, szakértőknek beszél, a gomba. Megnézzük, milyen a kalapja, milyen a kalapbőr tapintása, nyálkás, borostás, sima, pikkelyes, megnézzük a lemezeket, milyen színűek, hogyan csatlakozik a tönkhöz, milyen a tönkje, van-e rajta rajzolat, van-e gallérja, bocskora. Ezeken egy laikus át fog siklani, és azt fogja gondolni, hogy kicsit hasonlít arra, amit múltkor szedett, és megeszi.”
Szerencsés esetben csak gyomorrontása lesz, de akár súlyos kimenetelű mérgezés is lehet a vége.A szakértő szerint, ha már néhány mérgező fajt felismernénk, máris jóval kevesebb gombamérgezés történne. A gyilkos galóca az első, amit meg kell említeni, ez a legveszélyesebb.

„Aki a gyilkos galócát nem ismeri, semmilyen gombát ne szedjen le!”

A laikusok 90 százalékban össze szokták keverni a gyilkos galócát a mérgező, de kevésbé veszélyes légyölő galócával.Ez utóbbi piros kalappal és fehér pettyekkel rendelkezik, míg a gyilkos galóca olajzöld, olajsárga színű, hófehérek a lemezei, jól fejlett, lelógó gallérja van és jellegzetes bocskora, bár ez sokszor a föld alatt rejtőzik. A  megjelenése általában egyértelműen azonosítja, sokan mégis hajlamosak a zöldes színű galambgombákkal összekeverni.

Különösen veszélyes még a világító tölcsérgomba. Erre mondta annak idején a gombavizsgálónál az előttünk álló hölgy kosarába pillantva a szakértő:

„Ezt hagyja itt, kérem, mert ezzel egy fél falut ki lehetne irtani!”

Ezt a fajt egyébként a rókagombával szokták összekeverni. „A rókagombának azonban a termőrétege eres, ráncos és nem lemezes, míg a világító tölcsérgombának határozott lemezei vannak, és mindig faanyagon, tuskók környékén található.”