Ha azt hallom taxi, mindig az amerikai filmek jutnak eszembe: egy ballonkabátos férfi kétségbeesetten kiabál, lengeti a karját, húsz másodpercen belül legalább három taxi elsuhan előtte, ő pedig elhappolja a negyediket egy külföldi turista házaspár orra elől. Nem tudom, a filmek túloznak-e, de egy biztos: a hazai viszonyok – és főleg az érdiek – gyökeresen mások. Hogy milyenek is, arról három taxist kérdeztem: kettő közülük körülbelül harminc éve koptatja az érdi betont, ők azt kérték, ne írjam le a nevüket. Egyéni vállalkozóként működnek – ahogy egyikőjük találóan fogalmazott: mezítlábasok –, ami azt jelenti, hogy egyedül, csapaton kívül dolgoznak, saját magukat hirdetik, nincs diszpécserszolgálatuk.
„Nappalos vagyok. Úgy öten-hatan lehetünk Érden. Van, hogy ez elég, máskor kevés, attól függ, hogy a hónap melyik szakában vagyunk, mikor volt fizetés. Most a legtöbb az oltásos fuvarból van: az imént például a Bajcsy-Zsilinszky úti rendelőbe hoztam egy idős embert a lányával. A törökbálinti oltópontra is járok. Aztán van egy réteg, főleg az idős emberek, akiknek nincs autójuk, és a család sem tudja őket napközben elvinni, így mi szállítjuk az SZTK-ba. Néha van egy kis bevásárlás, vagy beesik egy-egy üzletember, akinek a kocsija a szervizben van, azért hív, hogy szaladjunk el érte. Vagy menjünk be gyorsan Pestre” – sorolja az idős úr, aki szerint fele-harmadannyi munka van most, mint a Covid előtt. „Akkor még a pesti kollégák is intenzíven besegítettek, most már nem. A taxis szövetség szerint harminc százalékkal kevesebb a taxis, van most elég munkájuk a fővárosban.”
Arra a kérdésre, hogy az elmúlt évtizedekben mennyit változott ez a szakma, szűkszavúan csak ennyit mond: „Akkor a kocsmák tették ki a fuvarok nagy részét, most meg az SZTK.” Persze, az árak sem ugyanazok, mint régen. Aki kocsmázik, az vagy hazamegy busszal, vagy érte megy az ismerős, mert a taxizni sokkal drágább, mint harminc éve (már amikor ki lehet járni este, és nyitva vannak a kocsmák). „Annak idején 8 forint volt az alapdíj, 8 forint volt egy kilométer, és 2 forint a várakozás percenként, most 700 forint az alap, 350 forint egy kilométer, és 70 forint percenként a várakozás. Jó, a fizetések is arrébb mentek kicsivel” – teszi hozzá.
Megkérdeztünk egy éjszakás kollégát is, hogy megy most a bolt. Jobban mondva AZ éjszakás kollégát, ugyanis az úr egyedül van. Korábban ketten vitték a 20 óra utáni műszakot, de a másik taxis megbetegedett, visszaadta az engedélyt. „Már nyolc hónapja nem dolgozom, hiszen este nyolckor otthon kell lenni. Ha nincs pandémia, ott állok a droszton estétől hajnalig, de most minek? Százhalombattán lakom, csak akkor megyek át Érdre, ha telefonon hívnak, de az elmúlt négy hónapban nem keresett senki. A 9900 forintos drosztdíjat meg fizetnem kéne. Ha teljesen feloldják a kijárási tilalmat, akkor újra megyek, addig nem. A tízórás könnyítés nekem nem számít. Egyébként korábban is főleg a péntek–szombat volt az erős, amikor a fiatalok jöttek haza a szórakozóhelyekről, hétköznap inkább azok ültek taxiba, akik lekésték a buszt. Nappalosnak nem tudok átmenni, egyrészt van elég autó, mi a fenének álljak oda a három mögé negyediknek, másrészt engem éjszakásként ismernek, harminc éve úgy dolgozom, nem keres nappali fuvarért senki. Hetvenezer forint a nyugdíjam, abból élek most.”
Az Érdi Club Taxinál korábban hét taxis vállalkozó dolgozott, a pandémia alatt háromra apadt a számuk. A miértre a diszpécser hölgy tömören annyit válaszol: nincs munka. „Éjszaka egyáltalán nincsen, napközben meg nagyon kevés, és azok is csak az oltásos fuvarok. Vannak azért olyan időszakok, amikor nagyobb lenne az igény, és három autóval nem tudjuk kiszolgálni, keresünk is vállalkozókat. Éjszaka lenne pár fuvar, de azt inkább nem vállaljuk. Mit mondjuk olyankor, amikor négy fiatal maszk nélkül akar beszállni az autóba? A mi vállalkozóink idősek, általában nyugdíj mellett dolgoznak, és tartanak a veszélytől. Használják a maszkot, fertőtlenítenek, és muszáj dolgozniuk, mert a nyugdíj nagyon kevés. Van két taxis, aki veszélyeztetett, eddig nem is ült autóba, most telik le az oltás utáni türelmi idő. Mire visszajönnek, úgy néz ki, fel is oldják a szigorításokat” – teszi hozzá.
