Mi a különbség a coach a sport coach között?

A coach olyan szakember, aki segít az egészséges emberek egészséges problémáin. A sport coach kifejezetten a sportban ért elakadásokon, problémákon tud segíteni, mint például önbizalomhiány, motivációhiány, nem megfelelő időbeosztás, koncentráció hiánya. Mi nem ásunk annyira mélyre, mint egy pszichológus, nem kutatunk a múltban. Inkább a célra fókuszálunk és az odavezető utat építjük fel együtt. Ez nagyon intenzív folyamat. Nem évekig kell coach-hoz járni, már 5-10 alkalom is segít abban, hogy megtalálja a sportoló az útját. Olyan segítségeket, praktikákat, technikákat kap, amit be tud építeni a mindennapjaiba és akár éveken át, az egész karrierje során tud kamatoztatni.

Egy élsportoló életében mindig eljön a felismerés, hogy ezt nem lehet élete végéig csinálni. Ez nálad is így volt? 

Én is tudatosan készültem a civil életemre, de fontos volt, hogy a sport közelében maradhassak. Évekkel ezelőtt játszottam egy csapatban, ahol a motivációm, az önbizalmam nagyon mélyen volt, csapatszinten sem jöttek az eredmények. Megismerkedtem egy coach-csal, aki fél évet dolgozott velem. Ezután sikerült eligazolnom egy nagyon jó csapatba, és többen meg is lepődtek, hogy történt ez. Én tudtam, azért sikerült, mert a fejemben helyre raktunk egy csomó dolgot. És ez nem csak a sportban segített, hanem az életem minden területén. Akkor döntöttem el, hogy ha lehetőségem lesz, szeretném ezt továbbadni az utánpótlás sportolóknak.

Leginkább utánpótlás sportolókkal foglalkozol?

Elsősorban igen, többségében 10-18 év közötti fiatalokkal dolgozom együtt a Lázár-Projectben. Egyébként nagyon örülök, ha kézilabdás gyerekkel kerülök munkakapcsolatba, mert ugyanazokkal a problémákkal szembesül, amiken én is átmentem. Nagyon sokszor éreztem azt, hogy olyan, mintha saját magammal beszélgetnék, mert én ezt pont ugyanígy, pont ugyanebben a helyzetben átéltem. De természetesen bármely sportág képviselőjével örömmel dolgozom együtt.

Milyen problémákkal szembesül egy 10-12 éves fiatal sportoló? 

Sokszor keresnek fel olyan sportolók szülei, akik épp csapatváltás előtt állnak, vagy kevés játéklehetőséget kapnak és ezáltal önbizalomhiány alakul ki náluk. De gyakori probléma, amikor valaki nem úgy koncentrál edzésen, mint ahogy elvárható lenne, nem tudja kizárni a zavaró tényezőket, ezáltal romlik a koncentrációjA és így a teljesítménye is csökken. Itt minden, mindennel összefügg. Ha például önbizalomhiánnyal keres fel valaki, akkor is kell beszélni a kommunikációról, a motivációról, a hozzáállásról, a célokról. Ez egyébként az egyik vesszőparipám, hogy reális célokat állítsunk fel.

Hogyan néz ki egy ilyen foglalkozás? Beszélgetés keretében zajlik vagy vannak egyéb kiegészítő eszközök is?

Beszélgetés, de nem a tipikus felállás, hogy én kérdezek, a sportoló pedig válaszol. Próbálom játékosan, mindig a korosztálynak megfelelően tálalni. Rengeteg coaching eszközt használok, legyen az akár egy kártya vagy rajzolós feladat. Mindenkinek kell hoznia egy füzetet, ami aztán segítség lehet évekig, hiszen rengeteg mindent le tudunk írni. Sok-sok feladattal készülök számukra és soha nem adok olyan feladatot, nem használok olyan eszközt, amit én a saját pályafutásom alatt ne próbáltam volna ki, aminek ne ismerném a hatását. 

Ebben a szakmában különösen fontos a visszajelzés. Milyen eredményekről tudsz beszámolni?

A fiatalabbaknál nyilván inkább a szülők azok, akik elsőként kezdik látni a gyermeken a változást, de nem egyszer fordult elő, hogy fiatal sportolóknál az edző is megjegyezte, hogy nagyban változott a hozzáállása, az önbizalma, hogy nagyon jól lehet együtt dolgozni az adott gyerekkel. Volt egy sportolóm, aki országos versenyre készült és azt mondta, kis szerencsével az első ötben benne lesz. Második helyen végzett. Amikor leültem vele beszélgetni, azt mondta, nincs önbizalma, és hogy az edzője és anyukája is ezt mondta. És hát addig mondjuk valakinek, hogy nincs önbizalma, amíg aztán tényleg nem lesz. Ezt sikerült kiíratnunk a gondolataiból és utána már azért játszott, hogy döntőbe jusson, mert elhitte, hogy képes rá. Azért azt el szoktam mondani, hogy első két alkalom után senki ne várjon csodát. Ez összetett folyamat és a másik félnek is bele kell tennie elég sok munkát ahhoz, hogy sikert érjünk el. Utána pedig folyamatosan kell használni a tanult praktikákat, technikákat.

Hogy látod, mennyire elismert ez a szakma?

Az idősebb edzők még úgy gondolják, nincs ránk szükség, mindent magának kell megoldani egy sportolónak, nincs szükség külsős személyre, de szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy bizony van. És ez nem gyengeség, hanem épp arról van szó, hogy minden lehetőséget megkeresek, ami segíthet abban, hogy jobb legyek. Bár sokan mondják, hogy egy pszichológus 5 évet tanult az egyetemen, mi pedig nem, de van egy óriási előnyöm: a 22 év élsport, ami mögöttem áll. Én ugyanazt megéltem az öltözőben, mint ezek a fiatalok: nekem is volt részem edzői kritikában, együtt izzadtam a társaimmal, és én is hasonló küzdelmeken mentem keresztül. Rengetegszer gondolok arra, milyen jó lett volna nekem is, ha ez évekkel ezelőtt jut eszembe, hogy valakinek a segítségével rendbe tegyem a dolgokat a fejemben. Nagyon fontos felismerni, hogy az edzőnket, a világot, a múltbéli eredményeinket nem tudjuk megváltoztatni. De saját magunkat, a hozzáállásunkat meg tudjuk változtatni.