Az Atipikus Fejlődés Módszertani Központ, a Serdülő és Felnőtt Diszlexia Központ és az SNI Tehetségeket Segítő Tanács megalapítójával, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársával beszélgettünk a Szikra Tehetséggondozó által szervezett Európai Tehetség Online Konferencián.
Kik azok az atipikus fejlődésű gyerekek?
Több mint harminc éve foglalkozom „furi”, azaz atipikus gyerekekkel. Azóta egyre többen vannak, hiszen az adott kultúra hozza létre őket. A gyerekek a szocializációjuk során ugyanis nagyon szépen visszatükrözik a környezetüket, és annak megfelelően fejlődnek. Mégis az oktatás az, ami nem tud megfelelni sem ennek a világnak, sem a világ által „kitermelt” gyermekeknek. Ezt az össze nem illést szokták mindenféle SNI, BTMN betűjelekkel vagy diszlexia, diszgráfia, autizmus spektrumzavar és hasonló megjelölésekkel leírni.
Azt mondja, az oktatás nem alkalmazkodik hozzájuk. Akkor nekik milyen lehetőségeik vannak?
Kérdés, hogy fontos-e az iskola mindenkinek. Vannak olyan atipikus tehetségek is, akiknek módszeres tanulásra van szükségük. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy az atipikusak ne járjanak iskolába, de sokaknak közülük nem kiemelkedőek a tanulmányi eredményeik. Nem is lehetnek azok, mert az osztályozás, az értékelés nem alkalmazkodik az ő adottságaikhoz és igényeikhez. Ugyanez a helyzet a tehetséggondozásukkal is. Sajnos a hazai tehetséggondozás rendkívüli módon iskolaközpontú. Pedig már 2006-ban is igyekeztünk a civil szerveződésekre alkalmas tehetséggondozást létrehozni, mert úgy láttuk, ezek színesebbek, alkalmazkodóbbak tudnak lenni, mint az átlag iskolák.
A törvényi szabályozás azonban az elmúlt néhány évben mintha szűkítené a civil szerveződésű tehetséggondozók, tanulócsoportok, magániskolák lehetőségeit.
Ez sajnos így van. A törvények állandó változásával örökösen kapuk záródnak be az atipikus gyerekek előtt. Méghozzá nem kiskapuk, hanem hatalmas, méretes kapuk. Tudni kell, hogy ők sokkal érzékenyebbek a környezetükre, mint a tipikus, átlagos gyermekek. Ebből következik, hogy az ő esetükben sokkal fontosabb, hogy az iskola nekik megfelelő környezetet tudjon teremteni. Ezért ha azt látjuk, hogy atipikus gyermekünk szenved, súlyosan szorong, agresszívvá válik az iskolájában, azonnal ki kell onnan venni, és tovább kell lépni. Hogy hova, az már nagyon eltérő lehet egyénenként. Még a mainstream iskolákban is vannak olyan helyek – bár egyre kevesebb – ahova menekülhetnek ezek a gyerekek. A magántanulóságot nehéz mostanában elérni, de azért nem lehetetlen. Ha az iskola együttműködő, érdemes heti egy alkotónapot beiktatni, amikor nem az iskolába megy a gyerek, hanem a saját területén tevékenykedhet. Azt viszont nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy atipikus gyerekekből egyre több van és lesz is, tehát ha az oktatás nem változik, akkor előbb-utóbb, de inkább előbb, nagy problémáink lesznek. A hosszútávú megoldást abban láhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpg, hogy az iskolákat kell felkészíteni az atipikus fejlődésű diákokra. Ezért indítottuk el az Atipikus Fejlődés Módszertani Központ szakirányú képzéseit az Apor Vilmos Főiskolán. Minél több olyan pedagógusra van szükség, aki tudja, hogy miről szól ez az egész.
Közben a pedagógiai szakszolgálatok megkapták feladatként a tehetséggondozást. Ez jó irány lehet?
Attól, hogy kiadunk egy feladatot valakinek, attól az még nem lesz szakértő a témában. Most például a szakértői bizottságok megkapták a felnőttek szakértését, de ők a gyerekekre vannak kiképezve. A szakszolgálatok feladata az lenne, hogy építsenek ki egy hálózatot, és közvetítsék ki a megfelelő helyekre, tehetségpontokra a gyerekeket.
Mit gondol a tavaly módosított iskolaérettségi procedúráról?
Az atipikus fejlődés sok esetben az idegrendszer éretlenségéről szól. Azzal, hogy most több gyereket nyomunk be már hat évesen az iskolába, miközben egyre többen közülük éretlen idegrendszerűek, súlyos zavarokat okozhatunk a további fejlődésükben. Számukra, az idegrendszeri érettségük számára még nem ez az ideális környezet, és arról már beszéltem, hogy ők különösen érzékenyek a környezetükre. Ezt persze lehet most akár a járványra is fogni, mert amellett, hogy bejött ez az iskolaérettségről szóló módosítás, az egészet megfejelte az is, hogy kimaradt a tavasz a karantén miatt. Egy egész COVID-generációról beszélhetünk, akiknél az első osztály a lehető legrosszabbul sikerült.
A konferencia teljes egészében megtekinthető ezen a linken.
