A meglévő szabályok szerint az ünnepek neveit kisbetűvel kell írni (karácsony, pünkösd, újév, március tizenötödike).

A nagybetűs írásmód a fenti szabály ellenére terjed, valószínűleg az egyes ünnepek erős pozitív érzelmi töltése miatt (lásd: Anyák Napja). Egyházi ünnepek írásánál ugyancsak a pozitív töltés befolyásolhatja azokat, akik nagybetűvel írják le például a Mindenszenteket, a Virágvasárnapot, de ugyanígy a Karácsonyt, Pünkösdöt is. Erre szakkifejezés is van már, mégpedig az “érzelmi alapú nagy-kezdőbetűsítés”.

A legfontosabb az egészből most az, hogy magánjellegű közlés esetén senki nem hibáztatható, ha például az Újévet nagy ú-val írja.

Na és mikor írjuk egybe, és mikor külön az újévet/új évet?

Ha az év első napjára mint ünnepre gondolunk, akkor egybe kell írni (újév napja, azaz január elseje), ha pedig a ‘hamarosan kezdődő, illetve rövid idő óta tartó év’-re gondolunk – mivel ilyenkor az új szó jelző, és a jelzős szerkezeteket külön írjuk – , az új évet válasszuk.

Jókívánságunk minden érvényes helyesírási szabálynak megfelel, ha így írjuk: „Boldog új évet kívánok!” Vagy: „B.ú.é.k.!” Igaz, ez utóbbi már önálló nyelvi formulává vált, és bár az eredeti szabályok szerint nem kellene naggyal írni az egyes betűket (hiszen rövidítésről van szó, nem mozaikszóról), a B.Ú.É.K. vagy a BÚÉK is elmegy: a csupa nagybetűnek figyelemfelhívó szerepe van, a pontok elhagyása pedig a betűk összetartozását fejezi ki.

Mint látható, nincs mitől tartani, túl nagyot nem tévesztünk, bárhogy is írjuk le jókívánságainkat. Minden jót 2021-re!