A NANE összeszedett pár pozitív példát arra, hogy maguk az önkormányzatok milyen segítséget tudnak nyújtani a bántalmazottaknak vagy hogyan tudnak résztvenni a megelőzésben. 

Mint írják, az áldozatokhoz sokszor nehezen jut el információ arról, hogy mi a bántalmazó viselkedés alapja, a bántalmazó párkapcsolatok dinamikája, ami fontos információ ahhoz, hogy ki tudjanak lépni egy bántalmazó párkapcsolatból. Az áldozatok környezete sokszor relativizálja a bántalmazást, illetve hibáztatja az áldozatot az bántalmazás miatt. Emiatt sokszor különösen fontos, hogy az áldozatok kapjanak egy külső megerősítést azzal kapcsolatban, hogy, amit ellenük elkövetnek az bántalmazás és bűncselekmény, amiért nem ők a hibásak, a felelősség csak az elkövetőt terheli. Az egyik fővárosi önkormányzat például egy kampányt indított (8 oldalas kiadvánnyal, ami az ingyenes kerületi lap mellékleteként jelent meg, az önkormányzat honlapján, a kerületben kitett plakátokon és rövidfilmben) „Nem magánügy” címmel.

2019 őszén különösen sok nőgyilkosság került a nyilvánosság elé, melyeknek a többsége megelőzhető lett volna, ha a hatóságok és az intézményrendszer kezében vannak azok az eszközök, melyekkel hatékonyan tudják segíteni a nők elleni erőszak áldozatait. (A párkapcsolati erőszak 92%-ában nők és gyermekek a bántalmazotak). A nők elleni erőszak áldozatai gyakran azért nem tudnak elmenekülni a bántalmazó partnerünktől, mert gazdaságilag teljes mértékben ki vannak neki szolgáltatva. A lakhatás megoldása a menekülés materiális feltételeinek megteremtésében egy kardinális pont. Épp ezért fontos, hogy legyen elég védett ház országszerte (ezek férőhelyeinek száma jelenleg nagyon kicsi), másrészt az önkormányzatok is tudnak segíteni átmeneti krízislakások kijelölésével, felajánlásával, amire már vannak is kezdeményezések.

További információ az esemény Facebook-oldalán.

És hogy a kívülállók mit tudnak tenni a bántalmazottakért, azt ebben a videóban foglalta össze egy túlélő: