Inez 9 éves, az Érdligeti Általános Iskola diákja. Megfontolt, határozott kislány benyomását kelti, aki beszélgetés közben időnként az édesapjára pillant megerősítésért. Apja mosolyogva bíztatja, hogy folytassa nyugodtan. 4 éves volt, amikor sakkozni kezdett. Szülei valami logikai, gondolkodásra késztető tevékenységet kerestek számára, amiben egy kicsit el tud mélyedni, és a sakkra esett a választásuk. „Mi csak alapszinten játszunk, Ineznek viszont annyira jól ment a dolog, hogy hamarosan már nem tudtuk legyőzni őt, ezért kerestünk neki edzőt” – meséli az édesapa. Inez később bekapcsolódott az óvodai sakkszakkörbe, ahol kiderült, hogy jóval többet tud a társainál, ezért az ottani edző elvállalta, hogy külön foglalkozik vele, és felkészíti az országos korcsoportos bajnokságra.„Az óvodás bajnokságon és az országos korcsoportos bajnokságon is második lettem, így kiutazhattam Spanyolországba, a világbajnokságra. A középmezőnyben végeztem, 90 versenyző közül az 55. lettem” – tudom meg a kislánytól.

Inez később egyesületi keretek között folytatta, 7 éves volt, amikor az MTK-nál jelentkeztek. „Egy pöttöm kislány jelent meg, aki nemcsak feleannyi idős, de feleakkora is volt, mint a legkisebb gyerekek nálunk. De nagyon komolyan, koncentráltan játszott, és igen hamar beilleszkedett” – emlékszik vissza első találkozásukra Kállai Gábor, Inez egyik edzője. A nemzetközi nagymester szerint az érdi kislány az egyik legjobb magyar versenyzőnek számít a saját korosztályában. Abban bíznak, hogy idővel nemcsak meg tudja erősíteni ezt a pozícióját, hanem nemzetközi szinten is a legjobbak közé tud kerülni.

Az edző szerint a legfontosabb a motiváció, az elkötelezettség és a családi támogatás, ezek nélkül egyetlen sportágban sem lehet sikeres az ember. „Ineznek nagyon jók a taktikai képességei, ügyesen gondolkodik, gyorsan reagál, de a sportban az viszi igazán sokra, aki ha kell, a falon is keresztülmegy, és ha kudarcok érik, le tudja küzdeni őket.” Ineznek még rengeteget kell tanulnia és sok-sok versenyen kell részt vennie, hogy hozzászokjon a versenyszituációkhoz. „Amikor versenyre megyek, egy picit mindig izgulok. Úgy állok hozzá, hogy nyerni szeretnék, de amikor rosszabbul állok, mindig kicsit megijedek. Néha olyan bonyolult az állás, hogy sokáig kell gondolkozni, de sokszor egyből tudom, mit kell lépni.” Inez édesapja szerint a döntés a kislány kezében van. „Ha ezt szeretne csinálni, ebben fogjuk támogatni, de ha másképp dönt, akkor is mellette leszünk. Az a legfontosabb, hogy örömét lelje abban, amit csinál.”