„Trianonhoz nagyon sok „izmus” kötődik. Mi nem ilyen oldalról vizsgáltuk ezt a kérdést. Ez nem hitbizomány, amit bárki kisajátíthat. Nem volt célunk a fájdalom felélesztése, a sebek felszaggatása, hanem a tények oldaláról, a tudomány szempontjából szerettük volna megközelíteni és minél szélesebb körben bemutatni azokat az eseményeket, amelyek Trianonig vezettek, valamint annak következményeit. A földrajz, a népességföldrajz, a kartográfia, a geológia képviselői mutatták be és értelmezték a maguk szaktudománya szerint ezt az eseményt, de meghívtunk diplomatákat és történészeket is” – mondta tudósítónknak Kubassek János múzeumigazgató, hozzátéve: nagyon fontosnak tartották, hogy bemutassák a kisemberek sorsát Trianon tükrében, ahogy azt is, hogy kuriózumikra felhívják a figyelmet – például arra, hogyan hatott Trianon a barlangkutatásra. (A világ egyetlen földalatti országhatárát köszönhetjük Trianonnak, amely a Domica- és a Baradla-barlang között található.)
„Azt kell tekintenünk, mivel lehet megerősíteni azokat a kulturális, szellemi, nyelvi, történelmi hagyományokat, amelyek segítenek minket a feldolgozásban. Ebben nagy szerepe van például a Határtalanul programnak. Megjegyezném: Érden négy jeles határontúli magyar személyiségről neveztek el iskolát: Kós Károlyról, Bolyai Jánosról, Teleki Sámuelről és Kőrösi Csoma Sándorról” – jegyezte meg Kubassek János.
Csőzik László polgármester köszöntőjében utalt arra, hogy a Nemzeti Összetartozás Emlékévét nem tudták megrendezni Érden, a vírusveszély miatt, ugyanakkor a kutyavári megemlékezést megtartotta a város júniusban – ráadásul mindkét politikai oldal együtt tudott emlékezni –, és a konferencia megrendezését is támogatta az önkormányzat.
„Trianonra gondolva nemcsak az országrészek és a magyarság jut eszünkbe, hanem a történelmi nagyvárosok is: Pozsony, Kassa, Arad, Kolozsvár, Komárom fele és így tovább. Mi, érdiek, igyekeztünk testvérvárosi szinten kiépíteni olyan kapcsolatokat, amelyek legalább egy kicsit tudják csillapítani ezt a fájdalmat. Tulajdonképp nem a fájdalomról kellene beszélnünk, hanem arról, hogy mit tudunk kezdeni ennek a történelmi sorsfordulónak a feldolgozásával, és mit tudunk ebből a jövőre nézve kihozni magunknak, hogy a sebek begyógyuljanak, és megpróbáljunk abból, ami most van, profitálni a magunk számára. Így építettük ki a kapcsolatunkat Szabadkával, Lévával és Szászrégennel. Bízom benne, hogy ez a kör még bővülni fog – hangsúlyozta Csőzik László, aki beszédében kitért arra is: Érd egyik legnagyobb szellemi alkotóműhelye – amelyre nagyon büszke a város – a Magyar Földrajzi Múzeum, amit önként vállalt feladatként tart fenn az önkormányzat, és hivatásuknak tekintik folyamatos fejlesztését, gondozását.
Aradszki András országgyűlési képviselő beszédében azt hangsúlyozta: az elkövetett országcsonkítás hatásai nemcsak a második világháború kitörését segítették elő, hanem ma is élénken jelen vannak társadalmunkban, a trianoni diktátum a magyar lelkekben is hatalmas törést okozott. Hozzátette: a mai politikusoknak három emberöltő elteltével is az a feladatuk, hogy a Rákosi- és Kádár-rendszer tagadása, húsz éves politikai sodródás után a pszichés traumát valamelyest begyógyítva átlépjünk 1920 katasztrófájának gyászán, a nemzeti letargián és a belénk nevelt kisebbségi érzésen.
A képviselő idézett a nemzeti összetartozás törvényéből, kitért a kettős állampolgárság intézményének létrehozására, és hangsúlyozta: a kormány 2010 óta folyamatosan segíti a határon túli magyar oktatási, nevelési, kulturális és politikai intézményeket, támogatja a diákcserés tanulmányutakat, és elkezdték a családtámogatási rendszert a határon túli magyarokra is kiterjeszteni. Ezek az intézkedések segítenek a trianoni trauma feldolgozásában, a magyar identitás megőrzésében és a hazaszeret megélésében – tette hozzá, azzal zárva szavait: „Hiszem és vallom, hogy ez az egyetlen és eredményes útja-módja a magyarság túlélésének és újbóli felvirágzásának.”
Végezetül Csorba Dénes egyetemi tanár, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke üdvözölte a megjelenteket, majd – ahogy ez már hagyomány – átadták a Teleki Sámuel-emlékérmet (fenti, kiemelt képünkön). A Magyar Földrajzi Társaság és Érd városa által alapított kitüntetést azok nyerhetik el, akik jelentős mértékben gyarapították a földrajz és a társtudományok ismereteit. Idén dr. Puskás János, a Nyugat-magyarországi Egyetem professzora, a Földrajzi Intézet tanára nyerte el e kitüntetést, aki sok külföldi konferencián angol nyelvű előadásaival öregbítette a szakma és Magyarország hírnevét. Molnár Mária misszionárius munkásságának feltárása mellett számos tudományos társaság tagja, tisztségviselője, és mint tudományszervező is kiemelkedő munkát végzett. Puskás János tudósítónknak elmondta: nagy megtiszteltetés és öröm volt számára átvenni ezt a kitüntetést. Hozzátette: miután a szombathelyi egyetemen dolgozott 32 évig, valószínűleg az ott végzett munka megbecsülése ez a díj, ami a szombathelyi földrajzoktatás elismerését is jelentheti.
A Magyar Földrajzi Múzeum gyűjteményében található számos eredeti dokumentum, fénykép felhasználásával a múzeum tetőterében időszaki kiállítás is bemutatja Trianont, illetve az azt megelőző éveket, valamint a döntés társadalmi, geográfiai következményeit. Láthatjuk többek között hazánk talán legismertebb etnikai térképét, a Trianont megelőző béketárgyalások egyik legtöbbet emlegetett dokumentumát, a „vörös térképet”, ami 1919. februárjában jelent meg először nyomtatásban (a múzeum példánya 1920-as), valamint Teleki Pál eredeti levelét, amit Cholnoky Jenőnek írt.
A rövid, érzékletes magyarázatokkal, interaktív, mágneses kirakótáblával színesített, színvonalas kiállítás diákoknak, iskolai csoportoknak éppúgy ajánlható, mint e történelmi kor, a határon túli régi magyar városok, valamint a térképek szerelmeseinek. Az időszaki kiállítást január végéig tekinthetik meg az érdeklődők.
Aki nem jutott el a konferenciára, de szívesen elolvasná az előadások szövegét, annak jó hír, hogy az anyagból kötet is készül majd, a tervek szerint. (A konferencia programjáról bővebben itt olvashatnak.) A rövid összefoglalókat már kiadványba rendezték, a konferencia közönsége kapott is egy-egy példányt. Erről a Magyar Földrajzi Múzeumban érdemes érdeklődni.
