Az érdi minaretre igazán büszkék lehetünk, hiszen az egész országban csupán három török torony maradt fenn. Egeré és Érdé magányosan áll, Pécsett azonban ott van mellette az imahely, a dzsámi is. Ez utóbbiban mondták el a Korán által előírt imádságot, míg a hozzá tartozó karcsú toronyból a müezzin kiáltotta ki az ima idejét. Honismereti olvasókönyvünk, az Érdi Krónika szerint a dzsámi a 17. században épült a 16. században már létező palánkvár kibővített területén. (A palánkok gerendavárak voltak, kő, tégla, agyag felhasználásával épültek. Az érdi palánk a Budára vezető út egy szakaszának biztosítását szolgálhatta.) A már nem létező török templom, azaz dzsámi sarkait ma villanyoszlopok jelzik, befoglaló mérete 10×11 méter volt.
Szép, szép, de…
A megmaradt tornyot már az 1800-as években is számon tartották, és mint ritka műemléket, többen lerajzolták. Az 1800-as évek végén, illetve a múlt században felmérések is készültek a minaretről. A huszonhárom méter magas torony törzse tizenkétszög alaprajzú, körerkélyéhez 53 változó magasságú, kicsorbult csigalépcső vezet fel. Megvilágítását a torony falába épített résnyi nyílások biztosítják. A felső ajtót Mekka felé tájolták. A 19. században a kupola villámcsapás következtében leomlott. 1971-es helyreállításánál vasbetont használtak, hogy mindenki számára egyértelmű legyen, melyek a kiegészített részek. A terveket (a dzsámi befoglaló méreteit jelző díszburkolattal) 1970-ben készítette Ferenczy Károly építész, egy 1962-65-ös régészeti ásatás eredményeit alapul véve. Az Érdi Krónika már 2000-ben a toronyhoz illesztett vasbeton feljáró állagromlásáról tudósított. A lépcsőfeljáró mostanra olyan állapotba került, hogy idén nyáron a minaretet be kellett zárni, sem egyéni látogatók, sem turistacsoportok nem látogathatják. A városvezetés már bekérte az árajánlatokat a külső lépcső helyreállítására. Értesüléseink szerint maga a tervezés is nagyobb összeg lenne, nem beszélve arról, hogy a látogatók jelzései alapján egyéb teendőket is el kellene végezni a toronyban.
„Nagyon dicsérték a kilátást, ugyanakkor a minaret környékét lepusztultnak tartották. Panaszkodtak arra, hogy a lépcsők nem egyforma magasak, és hogy sötét van bent” – mondta lapunknak Gruber Istvánné, a Szepes Gyula Művelődési Központ munkatársa, aki tizenhárom-tizennégy éve őrzi a minaret kulcsát. A felmenetel kétszáz forintba került, egy százas csomag jegy átlagosan két hónap alatt fogyott el. Télen persze kevesebben voltak, nyáron többen. Rendszerint turistacsoportok és iskolások váltottak jegyet, de sok volt az egyéni látogató is. „Az elmúlt hat évben hétköznaponként délután, hétvégén pedig egész nap lehetett jönni. Emlékszem, érkezett egyszer egy nyugdíjas csoport Budapestről, hetven éven felül volt minden látogató, mégis mindannyian felmentek a toronyba. A gyerekek is nagyon élvezik a látványt, no meg a lépcsőzést, mindig megkérdezik, többször is fel lehet-e menni. Persze megengedem, ha a tanáruk is egyetért” – mondta mosolyogva Gruber Istvánné, aki a terecske tisztán tartását is elvégzi, felszedi az eldobált szemetet. „A látogatók szeretik a minaratet, csak szebbé kellene tenni a környéket” – összegezte tapasztalatait. Erre most talán mód nyílhat, egy lehetséges török-magyar együttműködés keretében.
Jönnek a törökök?
A Török Együttműködési és Koordinációs Ügynökség (Turkish Cooperation and Coordination Agency, azaz TIKA) világszerte több mint 40 országban képviselteti magát, és számos programot támogat az egészségügy, az oktatás, az infrastrukturális beruházások és a műemlékvédelem területén. A TIKA irodája az Európai Unióban elsőként Budapesten nyílt meg 2014 májusában. Olyan projektekben vállaltak részt, mint Gül Baba türbéjének felújítása, a Kurultáj rendezvény támogatása, a szigetvári Török Ház múzeummá való átalakítása, az MTA Keleti Gyűjteményének kapacitásbővítési projektje, vagy az Egri Vármúzeum oszmán kori szekciójának kialakítása.
„A TIKA budapesti koordinátora, valamint a Türk Tanács képviselője jött el Érdre, és arról beszélgettünk, hogy a Gül Baba türbéjének mintájára egy érdi projektet is össze tudnánk állítani, akár közös finanszírozással. Nagyobb ívű elképzelésről lehetne szó, amelynek keretében rendbe hoznánk a minaretet és környékét” – tudtuk meg Tetlák Örs alpolgármestertől. Az első megbeszélés során nemcsak a helyszínt nézték meg a vendégek, hanem betekintést nyerhettek abba is, hogy Érd milyen szerepet játszott a török korban Magyarországon. „Dr. Kubassek János múzeumigazgató nagyon érdekes és részletes információkat adott erről a korszakról. Ez volt az utolsó megállóhely a Budai vilajet (azaz tarhttps://erdmost.hu/wp-content/uploads/2021/06/business-blog-session-cover-img-03.jpgány) központja előtt, a Budára érkező követek itt vetették le úti ruhájukat és vették fel díszes öltözéküket, mielőtt a budai pasa elé járultak volna. Ha meg tudjuk tenni a kellő lépéseket a műemlék- és örökségvédelem területén, a törökök partnerek lehetnek abban, hogy a minaret visszanyerje régi fényét.”
A minaret környékének (tehát nem magának a toronynak) megújítása nem új keletű terv. Már 2019-ben készültek tervek a Minaret környékére vonatkozóan, a Hamzsabég térrel kapcsolatos elképzeléseket kétfordulós lakossági közösségi tervezés során alakították ki. Az itt élők szívesen látnának a téren történeti korokat megidéző tematikus játszóteret, kültéri edzőparkot, és egy minél nagyobb zöldfelülettel kialakított, fásított, közösségi tartózkodásra alkalmas pihenőparkot.
„A Hamzsabég térrel kapcsolatos tervek terítéken vannak, de a finanszírozás módját meg kell találni, hiszen semmi nem annyiba kerül már, mint a Modern Városok Program elindításakor, 2015-ben – tette hozzá Tetlák Örs. – Mi egyébként átfogó és komplex óvárosfejlesztésben gondolkodunk, azt szeretnénk, ha középtávú koncepció készülne, és ennek mentén tudnánk haladni. Belátható fejlesztésekre van szükség, ne Disneylandet, ne vízi vidámparkot álmodjunk a Duna-partra, hanem azon legyünk, hogy amink van, azt úgy hozzuk rendbe és mutassuk meg, hogy az élhető legyen, és a helyiek is szeressék.”
Ádám Katalin
Mint az Érdi Krónikában olvasható, a dzsámit a 18. században keresztény célokra használták. Bél Mátyás korában (az 1730-as években) még látszottak a török erődítmény romjai. A török sáncok, palánkok elpusztultak ugyan, „megmaradtak azonban a török templom alapfalai és kecses tornya. A görög szertartású szerbek, akik a magyarokkal együtt a török kiűzése után telepedtek le itt, a maguk templomává alakították át ezt az épületet. Számosan vannak, és kunyhóik hosszú sorban állnak a mély fekvésű folyóparton. Ezért van, hogy már csekély áradáskor is elönti őket a Duna, mégpedig annyira, hogy csónakon kell közlekedniük egymás között.”
