“Kevesen szerették és ismerték valaha jobban a városukat, mint Ábel András Érdet. Igazodási pont volt, személyében intézmény. Amikor utoljára találkoztunk, néhány hete a Szapáry-kastély pincéjénél, akkor is arra kért meg, hogy tartsunk nagyobb rendet Szent Walburga szobra körül.
Vigyázni fogunk a szoborra, ahogy Ábel András emlékére is.
Isten nyugosztalja!” – közölte a helytörténész halálhírét Tetlák Örs alpolgármester közösségi oldalán.

“Befejezte földi pályáját, váratlanul elhagyott bennünket Ábel András. Nem ismerte és nem is szerette nála jobban senki Érdet! Ő és a város egymáséi voltak, elválaszthatatlan társakként jelentek meg sokunk fejében. Szerelmese, tudója, értője volt Érdnek, története minden mozzanata, neves lakóinak sorsa, munkássága, a település sikerei és kudarcai mindvégig élő, izzó, lüktető ismeretanyagként, átadni vágyott tudásként ragyogtak benne” – emlékezik meg Ábel Andrásról Csőzik László, Érd polgármestere.

“Hiszem, remélem, ez a rajongás nem maradt viszonzatlan az idők során! Hogy mi, akik annyiszor hallgattuk hosszabb  rövidebb előadásait, ki tudtuk fejezni hálánkat, nagyrabecsülésünket és szeretetünket felé. Hisz’ mi vagyunk a város szövete, a benne élők, kik közül most fájdalmasan hiányozni fog Érd szíve, nagy öregje, élő lelkiismerete.
Igen, ő volt az, aki megkért rá, hogy a szálloda székelykapuját szerezzem vissza a közösségnek. Régóta próbálkoztak vele, eredménytelenül. Meg akarta menteni ezt a jelképes, értékes alkotást (is) a pusztulástól. Annyira boldog vagyok, hogy egy héttel ezelőtt, amikor felhívott, lelkesen jelenthettem neki, hogy sikerült. Elnémult az örömtől, nem tudott hirtelen megszólalni sem. Olyan megható volt megtapasztalni, milyen mérhetetlen sokat jelentett számára ez a kis siker is. Akkor értettem meg igazán, milyen mély érzések, micsoda szenvedélyek dúlnak benne az otthonát, a lakóhelyét illetően!
Óváros táltosa, lovagja, angyala, Isten Veled! Vigyázz reánk odaátról, óvd meg Érdet a bajtól! Köszönjük, hogy voltál nekünk. Érd sosem felejti el, ki voltál, s mennyi mindent tettél azért, hogy megszerettesd a világgal!” – írja Csőzik László.